Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Szerepjáték, a gyerekek legjobb támasza

A játék az élet dolgaira tanít. Tét nélkül próbálgathatjuk. Segít örülni a sikernek, büszkévé tesz, önismeretre, kudarctűrésre tanít. A szerepjáték során belebújunk vágyott vagy félt képeinkbe, ezzel erőt adva ahhoz, hogy elhiggyük, felül tudunk kerekedni a nehézségeken.

Egy kisgyerekre nagy arányban ömlik az információ, az inger, a történések sorozata. Szivacsként szívja magába a környezet minden megnyilvánulását. És ezeket valahogyan értelmeznie, szelektálnia, rendszereznie kell. Ösztönösen a játék segíti ebben a tevékenységében. Mindazt, amit megtapasztal, lefordítja magában, eljátssza, kipróbálja, újraéli a helyzeteket, amelyek segítik őt a feldolgozásban, megértésben.

A szerepjáték egy nagyon fontos állomás a felnőtté válás útján. Amikor a gyermek kitalál egy képzeletbeli világot, abba szereplőket, eseményeket, párbeszédeket illeszt, konfliktusokat és helyzeteket teremt és eljátssza, ott és akkor biztonságos körülmények között próbálgatja, ha tetszik, gyakorolja a számára legfontosabb benyomásokat, helyzeteket.

Mindemellett nem csak arról van szó, hogy a körülötte lévő dolgok használata során kitalál egy történetet, hanem sokszor egy-egy tárgyat az eredeti rendeltetésétől eltérő dolgokra is használ. Ezzel megteremti a szimbolikus gondolkodást, ami egy fontos lépcső a kognitív fejlődésben.

A szerepjáték egy kreatív, alkotó folyamat is. Ahol a gyermek a saját fantáziáját felhasználva újabbnál újabb szituációkat kreál, miközben az érzelmi és gondolati elemeket szintetizálja, a felgyülemlett feszültségeket oldja, önmagát “gyógyítja”. A szerepjáték alkalmat és lehetőséget kínál a társas kapcsolatokra is. Hiszen élvezetesebb egy-egy történet megjelenítése, ha ez társakkal, a szerepek leosztásával, interaktív módon tud zajlani. A társas szerepjáték során a képzelt világ mellett a valódi konfliktusok és együttműködések is kipróbálhatók, amikor együtt kell kitalálni az események folyamát, a kellékek és számos egyéb körülmény részleteit.

Ki ne leste volna meg gyerekeit, ahogy eljátsszák a családi eseményeket, egy-egy hétköznap menetét, a szülő-gyerek kapcsolatot, vagy a szomszédokkal folyó konfliktusokat. De ne féljünk mi is bekapcsolódni a szerepjátékaikba, mert mindezek a szülők számára is fontos információkkal bírnak. Fontos, hogy a játékban a gyerek irányíthasson, mert akkor tudunk meg róla a legtöbbet.

A játékban tükröt tartanak elénk, megmutatják, milyennek látnak. Észrevehetjük, mire van szükségük, mi bántja őket, mitől félnek.

A játékai során megtudhatjuk, hogy mik a gyerek vágyai, milyenné szeretne válni, mitől érzi szeretettnek, vagy kirekesztettnek magát.

Nem a hétköznapok folyamából, a verbális közlésekből, vagy a kívánságlistákból, hanem a játék során megjelenített örömökből és bánatokból tudjuk meg legtöbbet a gyerekeinkről.

Az a gyerek, aki minél tovább gyerek tud maradni, aki sokáig játssza a szerepjátékait, aki ily módon segíti önmagát a feszültségek, az agresszió levezetésében, az sok tudással és információval fog rendelkezni önmagáról, annak felnőtt korára is lesznek technikái arra nézve, hogyan tudja a belső egyensúlyát megteremteni.

Ezért ne siettessük a felnőtté válásukat! Mivel ma számos olyan tudás és információ, elvárás zúdul a gyerekeinkre, amelyek miatt egyre korábban válnak felnőtté, egyre kevesebb idejük marad magukkal, a maguk gyerekségével lenni.

Fontosnak érezzük, hogy mielőbb felkészítsük, hogy az életbe való beválása minél sikeresebb legyen. Fejlesztjük őket és irányított tevékenységekkel osztjuk be az idejüket. Igyekszünk lenevelni őket a gyerekes, infantilis viselkedésről. A kulturált, felnőttesen viselkedő gyerekeket tartjuk ideálisnak. Közben olyan mini felnőtteket nevelünk, akik tudásban, ismeretben messze elhúznak, de érzelmileg egyre fejletlenebbek, egyre kiszolgáltatottabbak. Mert nem vértezték fel magukat a világ ellen.

Szülőként a belső érési folyamatba tevőlegesen nem tudunk beleszólni. Azokat az önálló eseménysorozatokat, amelyek a belső munka megéléséhez szükségesek nem tudjuk előállítani. De azok létrejöttét tudjuk segíteni. Hogyan?

Például úgy, ha hagyjuk a szabad játékot. Ha belesegítjük, és hagyjuk önállóan végigvinni egy-egy szerepjátékot bábbal, egyéb eszközökkel. Ha adunk teret és lehetőségeket ezek megélésére. Ha olyan ajándékot vásárolunk nekik karácsonyra, amellyel képesek ezeket a játékokat játszani. Babákat, autókat, építőjátékot, azaz a klasszikus gyerekjátékokat részesítjük előnyben, szemben a felnőttes játékokkal, tartalmakkal.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.