Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Szerepjáték, a gyerekek legjobb támasza

A játék az élet dolgaira tanít. Tét nélkül próbálgathatjuk. Segít örülni a sikernek, büszkévé tesz, önismeretre, kudarctűrésre tanít. A szerepjáték során belebújunk vágyott vagy félt képeinkbe, ezzel erőt adva ahhoz, hogy elhiggyük, felül tudunk kerekedni a nehézségeken.

Egy kisgyerekre nagy arányban ömlik az információ, az inger, a történések sorozata. Szivacsként szívja magába a környezet minden megnyilvánulását. És ezeket valahogyan értelmeznie, szelektálnia, rendszereznie kell. Ösztönösen a játék segíti ebben a tevékenységében. Mindazt, amit megtapasztal, lefordítja magában, eljátssza, kipróbálja, újraéli a helyzeteket, amelyek segítik őt a feldolgozásban, megértésben.

A szerepjáték egy nagyon fontos állomás a felnőtté válás útján. Amikor a gyermek kitalál egy képzeletbeli világot, abba szereplőket, eseményeket, párbeszédeket illeszt, konfliktusokat és helyzeteket teremt és eljátssza, ott és akkor biztonságos körülmények között próbálgatja, ha tetszik, gyakorolja a számára legfontosabb benyomásokat, helyzeteket.

Mindemellett nem csak arról van szó, hogy a körülötte lévő dolgok használata során kitalál egy történetet, hanem sokszor egy-egy tárgyat az eredeti rendeltetésétől eltérő dolgokra is használ. Ezzel megteremti a szimbolikus gondolkodást, ami egy fontos lépcső a kognitív fejlődésben.

A szerepjáték egy kreatív, alkotó folyamat is. Ahol a gyermek a saját fantáziáját felhasználva újabbnál újabb szituációkat kreál, miközben az érzelmi és gondolati elemeket szintetizálja, a felgyülemlett feszültségeket oldja, önmagát “gyógyítja”. A szerepjáték alkalmat és lehetőséget kínál a társas kapcsolatokra is. Hiszen élvezetesebb egy-egy történet megjelenítése, ha ez társakkal, a szerepek leosztásával, interaktív módon tud zajlani. A társas szerepjáték során a képzelt világ mellett a valódi konfliktusok és együttműködések is kipróbálhatók, amikor együtt kell kitalálni az események folyamát, a kellékek és számos egyéb körülmény részleteit.

Ki ne leste volna meg gyerekeit, ahogy eljátsszák a családi eseményeket, egy-egy hétköznap menetét, a szülő-gyerek kapcsolatot, vagy a szomszédokkal folyó konfliktusokat. De ne féljünk mi is bekapcsolódni a szerepjátékaikba, mert mindezek a szülők számára is fontos információkkal bírnak. Fontos, hogy a játékban a gyerek irányíthasson, mert akkor tudunk meg róla a legtöbbet.

A játékban tükröt tartanak elénk, megmutatják, milyennek látnak. Észrevehetjük, mire van szükségük, mi bántja őket, mitől félnek.

A játékai során megtudhatjuk, hogy mik a gyerek vágyai, milyenné szeretne válni, mitől érzi szeretettnek, vagy kirekesztettnek magát.

Nem a hétköznapok folyamából, a verbális közlésekből, vagy a kívánságlistákból, hanem a játék során megjelenített örömökből és bánatokból tudjuk meg legtöbbet a gyerekeinkről.

Az a gyerek, aki minél tovább gyerek tud maradni, aki sokáig játssza a szerepjátékait, aki ily módon segíti önmagát a feszültségek, az agresszió levezetésében, az sok tudással és információval fog rendelkezni önmagáról, annak felnőtt korára is lesznek technikái arra nézve, hogyan tudja a belső egyensúlyát megteremteni.

Ezért ne siettessük a felnőtté válásukat! Mivel ma számos olyan tudás és információ, elvárás zúdul a gyerekeinkre, amelyek miatt egyre korábban válnak felnőtté, egyre kevesebb idejük marad magukkal, a maguk gyerekségével lenni.

Fontosnak érezzük, hogy mielőbb felkészítsük, hogy az életbe való beválása minél sikeresebb legyen. Fejlesztjük őket és irányított tevékenységekkel osztjuk be az idejüket. Igyekszünk lenevelni őket a gyerekes, infantilis viselkedésről. A kulturált, felnőttesen viselkedő gyerekeket tartjuk ideálisnak. Közben olyan mini felnőtteket nevelünk, akik tudásban, ismeretben messze elhúznak, de érzelmileg egyre fejletlenebbek, egyre kiszolgáltatottabbak. Mert nem vértezték fel magukat a világ ellen.

Szülőként a belső érési folyamatba tevőlegesen nem tudunk beleszólni. Azokat az önálló eseménysorozatokat, amelyek a belső munka megéléséhez szükségesek nem tudjuk előállítani. De azok létrejöttét tudjuk segíteni. Hogyan?

Például úgy, ha hagyjuk a szabad játékot. Ha belesegítjük, és hagyjuk önállóan végigvinni egy-egy szerepjátékot bábbal, egyéb eszközökkel. Ha adunk teret és lehetőségeket ezek megélésére. Ha olyan ajándékot vásárolunk nekik karácsonyra, amellyel képesek ezeket a játékokat játszani. Babákat, autókat, építőjátékot, azaz a klasszikus gyerekjátékokat részesítjük előnyben, szemben a felnőttes játékokkal, tartalmakkal.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gyerekektől távol
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.