Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Figyelem, öszpontosítás, koncentráció… a lehetetlen kihívás

Míg ezt a kis összeállítást készítettem, négyszer szólalt meg a telefonom, háromszor néztem rá a postafiókomra, eszembe jutott gyorsan kiteregetni, és a mellettem lévő bevásárló listára is felírtam időnként egy-egy tételt. Lent az utcán két autó dudált, elment egy mentő, kb 5 busz, és a szomszéd is bevágta egyszer az ajtót. És a gyerekeink sincsenek ezzel másképp.

Nem kell ahhoz diagnosztizált ADHD-snak lenni (hiperaktív, figyelemhiányos), hogy érezzük, egyre nehezebb elmélyülni, odafigyelni, egyszerre egy dologra koncentrálni. Sőt, még sikknek is számít a multitasking, egy rendes anya minimum egyszerre három dolgot végez. De nem is rólunk akartam írni, hanem azokról a gyerekekről, akiknek eleve nehezített pálya, hogy magukat rendszerbe szedjék, hogy összpontosítsanak, hogy keretek közé szorítsák viselkedésüket.

Nem is kedvez nekik ez a mai világ, hiszen folyamatosan sokkal többszörös inger éri őket, mint amire fel vannak készülve, és ezeket is, felnagyítva, kihangosítva érzékelik. Amitől egyre kihívóbbak, egyre intenzívebbek lesznek, hogy legyőzzék, feldolgozzák az őket érő információ-áradatot. És ezzel, mint egy öngerjesztő folyamat, még inkább felspannolódnak.

Divatbetegség is ez, minden nehezen kezelhető gyerekre könnyű szerrel rásütjük, hogy hiperaktív, figyelemzavaros, és ha papírt is szerez róla a kiskrampó, akkor mossuk kezeinket, nincs mit tennünk. Pedig, ha értjük és elfogadjuk ezt az állapotot, akkor lehetőségünk nyílna valamelyest mederbe terelni. Ehhez hoztam néhány jó tanácsot, amit első sorban a Móra Kiadó által megjelentetett szakkönyv segítségével állítottam össze.

1. Mielőtt ítéletet mondanánk elviselhetetlen gyermekünk felett, lépjünk hátra. Nincs módunkban egycsapásra megváltoztatni a gyermek viselkedését, és nincsenek csodaszerek a birtokunkban. Hibáztathatjuk az oktatási rendszert, a szüleinket, vagy magunkat, a lényeg, hogy valamilyen problémával állunk szemben, és még ha a diagnózis mást is mutat, bizony minden gyerek számára kijár az elfogadás, a nyugodtabb körülmény, a kiegyensúlyozott, személyre szabott élet. Így akár érintett, akár nem a gyermekünk, bizonyára jót fog tenni neki egy kis szelíd bánásmód.

2. Az ADHD-nak többféle változata van. Az elterjedt, mindenki számára azonosítható ultra nagy fordulatszámon pörgő, tornádó szerű pusztítást végzők mellett ott vannak a csendes figyelemhiányosak, az álmodozók is. De biztosan minden típusnak megvan a maga szépsége, a szerethető tulajdonságaik is. Ezeket igyekezzünk szem előtt tartani. A kirobbanó energia, a nyitottság, a kreativitás, a képzelőerő olyan tulajdonságok, amik a későbbiekben kiemeli, naggyá teheti őket a környezetükben. Jól ismerünk ilyen példákat, híres embereket, művészeket, tudósokat. De szándékosan nem említem őket, nehogy abba a hibába essünk, hogy kis zseniként tekintünk a nehéz gyerekekre.

3. A túl sok inger a fejben,az agykutatások szerint egy rövidzárlatként értelmezhető. A hírvivő anyagok hiánya és bizonyos agyi területek csökkent működése okozza a nehezebb viselkedést. Ezek a területek felelősek a cselekedetek tervezéséért, irányításáért, az indulatok megfékezéséért, a munkamemóriáért és a koncentrációért. Így arra kell fókuszálnunk, hogy a gyermek viselkedéséhez a legmegfelelőbb terápiát és környezetet teremtsük meg.

4. A klasszikus terápia a gyógyszeres és a viselkedésterápia. A gyógyszer sokak számára az ördögtől való, és persze jobb, ha természetes úton tudjuk kezelni a nehézségeket, de ne feledjük, hogy a gyermek számára legalább olyan nehéz ez az élethelyzet, mint a környezete számára. Így ha szükséges, akkor a változást ezzel el tudjuk indítani. A kognitív viselkedésterápia során a szabályok bevezetése és következetes betartása, a szelíd, de határozott keret kijelölés a szülők számára is nehézségeket jelenthetnek, így gyakran a szülőtréning az, ami önmagában sokat lendíthet a békés hétköznapok megteremtésében.

5. A szenzoros integrációs terápia megpróbálja korrigálni az ideghálózat hibás kapcsolatait a három alapérzék (egyensúly, bőrérzékelés, tapintás) ingerlésével és javítja a saját test érzékelését. A különböző anyagokkal való foglalkozás során szorosabbra szövik az ideghálózatot, új kapcsolatokat létesítenek az idegrendszerben. Az agy így gyorsabban fejlődik és behozza a lemaradást az érésben. A pszichomotorika terápia, csoportos mozgás közben segíti a gyerekeknek, hogy kitombolhassák magukat, látszólag szabadon választható, sokféle mozgásforma útján. Miközben a terápiát végző szakember változatos eszközöket bocsát a gyerekek rendelkezésére, és szabadon mozoghatnak, hangoskodhatnak, őrültködhetnek, észrevétlenül irányítja és kontrollálja a folyamatokat. Maga a mozgás az ami sokszor levezeti a felgyülemlett túlzott ingerekből adódó feszültséget. Ezt a technikát mi magunk is alkalmazhatjuk otthoni körülmények között is. Egy-egy fél óra tv, számítógép előtt eltöltött idő után legalább ugyanennyit töltsünk gyerekeinkkel a szabadban.

6. Egyre több kutatás állapítja meg, hogy a gyermekek agyi anyagcseréjének zavarait bizonyos tápanyagok hiánya idézi elő. Konkrét étrendtanácsokat is találhatunk már a témában, de ha csak megfogadjuk, hogy komplex szénhidrátokat választunk, sok fehérjével, legalább napi 1,5 liter folyadékkal, és néhány kifejezetten okosító étellel látjuk el gyermekeinket, akkor az egész család számára biztosítjuk az egészséges táplálkozást. Az okosító ételek sorában megtalálhatjuk a tojást, a lenmagot, dióféléket, napraforgó- és tökmagot. Jöhet lecitin a patikából, joghurt, méz, hidegen sajtolt olajak, zabkeksz. És persze minél kevesebb finomított cukor, édesség, cukorpótló.

7. A figyelemkoncentráció fejlesztésére sok alternatív terápia is elérhető. Beszélhetünk az állatok közreműködésével tartott terápiákról, (ló vagy kutya), jógáról, meditációról, légzőgyakorlatokról és minden olyan foglalkozásról, amely segíti az irányított figyelem erősítését.

Szülőként és pedagógusként egyaránt a türelem és az elfogadás készsége az, amivel a legtöbbet tehetjük gyerekeinkért. Az egyéni fejlődési ütemek elfogadása, és támogatása, az egyéni értékek hangsúlyozása és megbecsülése segíthet abban, hogy a nehézségekkel küzdő kisgyerekek is önbizalmat és bátorságot gyűjtsenek saját útjuk bejárásához. Helyettük úgysem tudjuk megvívni a harcaikat. Támogatni és terelgetni tudjuk őket a legjobb szándékunk szerint.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gyerekektől távol
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.