Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

12 alapvető életvezetési tipp, amit minden középiskolás gyereknek tudnia kellene

Ezt a cikket a www.parenting.com oldalon olvastam, és bár rögtön éreztem rajta, hogy ez egy „amerikai cikk”, mégis a tartalmát tekintve úgy gondoltam, hogy hasznos lehet a mi alapvetően más gondokkal küzdő világunkban, ahol viszont ugyanolyan tinédzsereket terelgetünk a felnőtt kor felé.

Vegyünk vissza a szülői túlféltésből és tanítsuk meg gyerekeinknek ezeket az alapvető készségeket, így felkészítjük őket a családi fészken kívüli életre. Minden szülő nagyon szereti a gyerekeit, ezért szeretné őket megvédeni mindentől és segíteni nekik mindenben, hogy tökéletes, boldog emberekké váljanak. Sajnos, ez a túlféltés pont az ellenkező hatást váltja ki, nem lesznek felkészülve az élet és a világ dolgaira.

„Mi szülők, túl sokat teszünk” – mondja Julie Lythcott-Haims, a Stanford Egyetem gólyáinak korábbi dékánja és a How to Raise an Adult: Break Free of the Overparenting Trap and Prepare Your Kid for Success (Hogyan neveljünk felnőttet: szabadítsd ki a gyerekedet a túlféltés csapdájából és készítsd fel a sikerre) című könyv szerzője. „Még ha a legjobb szándékkal is, de agyonsegítjük, megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy megtanulják azokat a nagyon fontos dolgokat mint például, hogy mi történik, ha kikerülnek a munka világába, vagy hogyan szerezzenek lakást, vagy hogyan tájékozódjanak egy vadidegen városban, illetve hogyan lépjenek kapcsolatba olyan felnőttekkel, akik nem ismerik őket.”

A két középiskolás gyerek anyukájának, Lythcott-Haims-nek egy 2009-es aha élmény után jött a felismerés, amikor azt tanácsolta a szülőknek a Stanford Egyetem orientációs napján, hogy hagyják elszakadni a gyerekeiket, és ezek után hazament és felvágta az akkor 10 éves gyerekének a húst. „Ez volt az a pillanat, amikor megkérdeztem magamtól, hogy hány évesnek kell lennie a gyerekeimnek ahhoz, hogy ne vágjam fel nekik a húst, hány évesnek kell lenniük, hogy ne nézzek helyettük körbe az utcán, mielőtt lelépnek a járdáról? Ezek mind olyan dolgok, amiket azért csinálunk, hogy óvjuk, védjük őket, de ha már a 18 évesedet születésétől fogva óvtad, védted ezektől a dolgoktól, akkor az a gyerek nehézkesen fog elindulni önállóan a nagyvilágban. Ez akkor tudatosult bennem, amikor a Stanford Egyetem gólyáival kezdtem el dolgozni, akik hozták az átlag felvételi pontszámokat, ugyanakkor rá voltak szorulva az anyukájukra és az apukájukra, amikor az élet dolgairól volt szó.

Készen állsz arra, hogy ne féltsd túl a gyerekedet, hanem felkészítsd őt egy fiatal felnőtt életére? Lythcott-Haims megosztja veled 12 alapvető életvezetési tanácsát, amit minden középiskolásnak tudnia kellene.

Kaját készíteni

Mire a gyereked középiskolás lesz, már minden olyan feladatot el kellene tudnia látni, amivel a saját szükségleteit elégíti ki – mondja Lythcott-Haims. „Nem azt mondom, hogy soha többet ne készíts vacsorát neki, de bízzál benne, hogy el tud készíteni magának egy reggelit, vagy egy ebédet.” Míg a legtöbb napon te fogod elkészíteni neki az ennivalót, azért legyél biztos benne, hogy meg tudja csinálni, ha úgy hozná a szükség. „Amikor például a nagymama beteg lesz és az egyik szülőnek el kell menni hozzá, át a zsúfolt városon, míg a másik szülő el van havazva munkával, jó tudni, hogy a te középiskolásod képes magának ebédet pakolni, vacsorát készíteni.” Minél idősebb a gyerek, annál inkább rá kell el kell hinni, hogy igen ő ezt meg fogja tudni csinálni. Ezt a kompetenciát csak úgy építhetjük fel a gyerekben, ha megvan a kellő bizalom.

Felkelni időben

Mire a gyereked középiskolás lesz, már meg kell bíznod benne, hogy időben fel fog kelni, meg fog mosakodni, és tiszta ruhát fog felvenni. Ezt hangsúlyozni kell, mert nagyon sokan úgy vagyunk vele, hogy igen, mi ébresztjük reggelente, és akkor mi van? Azt tanítjuk nekik, hogy mindig itt leszek, hogy időben felébresszelek, hogy elvigyelek az iskolába, de ez nincs így.

Lythcott-Haims ismer egy olyan jó hírű egyetemen dolgozó kollégát, aki beszerelt egy webkamerát a gyereke hálószobájába, hogy azon keresztül ébreszthesse fel az elsős egyetemistát. „Ez a nevelés csődje.” Mi szülők meg vagyunk őrülve a felvételi pontszámok és eredmények miatt, közben a gyerekeink hétköznapjait meg tönkre tesszük a túlszervezéssel. Úgy érezzük, hogy nagy a tét, ezért segítenünk kell, de a tét gyerekkorban sokkal kisebb, mint amivel az egyetemen, vagy a nagyvilágban találkoznak.

Mosni

Amikor tanítgatjuk a tizenéveseknek az alapvető házimunkákat, mint például a mosás, figyeljünk oda, hogy ne szóljunk állandóan rájuk, hogy ezt vagy azt nem jól csinálják. Ha nem tudják, az azért van, mert nem tanítottuk meg nekik. Ahelyett, hogy túlsegítsük a gyerekeinket, mutassuk meg nekik, aztán nézzük meg, hogy hogyan csinálják, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy minden rendben, végül hagyjuk, hogy egyedül végezzék el a feladatot.

Tankolni

Amikor tanulnak vezetni, jobban tudják, hogy hogy kell tankolni? Ok. Tudom, hogy az egyetemi hallgatóknak, már középiskolás korukban is és még az egyetemista éveik alatt is a szüleik tankolnak – mondja Lythcott-Haims. A szülők minden alkalommal, amikor csak jönnek meglátogatni a csemetéjüket, megtankolnak. Nos, egy nap, egy 20 éves diák autózott a városban és majdnem kifogyott a benzinje. „Oh, Istenem, mondta, tankolnom kell, még soha nem csináltam, de okos vagyok, ki fogom találni, hogy hogyan kell.” Hogy rövidre fogjam, dízelt tankolt benzin helyett, mert senki sem tanította meg neki, hogy mit és hogyan kell. Ez egy drága és szükségtelen lecke volt.

Segíteni

Manapság a munkáltatók azt mondják: Héj, várj egy percet, mit gondolnak ezek a húszévesek, hogy ők fogják megmondani, hogy mit hogyan kell csinálni és még tapsot is várnak érte? – mondja Lhytcott-Haims. „Ha kiszolgáljuk őket, és azt mondjuk, hogy ti csak a tanulmányaitokról és a különböző tevékenységeitekről gondoskodjatok, nem kell részt vennetek a házimunkában, a ház körüli teendőkben, majd mi minden mást elintézünk, akkor ne csodálkozzunk, hogy amikor belépnek a munkahelyükre, akkor fogalmuk sem lesz, hogyan vegyenek részt és segítsenek a különböző feladatokban.”

„A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy fejlődjenek. Például, ha valakinek a testvére elvégzi a házimunkát a másik helyett, mert látja, hogy így a segítségére lesz, akkor ez építőleg hat rá, hiszen így nem csak magáért tesz, hanem a másikért is.”

Kiállni önmagukért

A legtöbben hallottunk olyat, hogy a szülők a tanárhoz mentek panaszkodni a gyerekeik érdemjegyei miatt. Nagyon fontos! Ezt nem lehet csinálni a középiskolában! Ha állandóan emailezgetsz a tanárral a gyerek ügyeivel kapcsolatban, akkor arra tanítod őt, hogy „te nem vagy kompetens a saját ügyeiddel kapcsolatban, majd én elintézem helyetted”, ami szörnyen bántó – mondja Lhytcott-Haims.

Ehelyett tanítsd meg a gyerekednek, hogyan beszéljen egy hivatalos személlyel, vagy hogyan képviselje magát, hogyan álljon ki magáért. Szóval, én azt mondanám: „Nézd, drágám, tudom, hogy elégedetlen vagy a jegyeiddel, vagy tudom, hogy mérges vagy azért, ami történt a focicsapatban, vagy nem érted ezt az információt, de neked kell odamenned a tanárhoz és tisztáznod a történteket. És, ha ezek után elszörnyedve rád néz, mondd neki, hogy meg tudod csinálni, én tudom, hogy meg tudod csinálni! De azért szeretnéd begyakorolni velem?” Az egyetlen módja, hogy megtanítsuk nekik, az, hogy hagyjuk, hogy a maguk módján intézzék. Fel kell készíteni őket arra, hogy figyelmesen hallgassák meg azt, amit a másik ember mondd és értsék meg, hogy ez nem feltétlenül ugyanaz az út lesz, mint az övéké.

Összepakolni a saját táskájukat

Mindig összepakoljuk a táskájukat – mondja Lhytcott-Haims. „Oh, nem szeretném, ha otthon felejtenéd a házi feladatodat!” És egyszer csak felnőnek, így a hátizsákból ridikül, vagy diplomatatáska válik, de még nem tanulták meg, hogy ők maguk felelősek a saját holmijaikért. Készíteniük kell minden reggel egy leltárt, hogy mit is kell magammal vinnem. Pénztárca, kulcs, ebéd stb.

Rendelni étteremben

Míg ezt a képességet hamarabb kell megtanulni, mint hogy középiskolás lesz a gyerek, ez az, amire a szülők azt mondják, hogy ráér még. Ha még soha nem rendeltek maguknak, akkor itt az idő azt mondani, hogy „Hé, srácok mostantól rendeljetek magatoknak! Rájöttem, hogy nem az én dolgom eldönteni, hogy ti mit akartok enni, illetve ne mindig a szokásosat rendeljem nektek, és mostantól nem én fogok az egész családnak rendelni.” Figyelmeztesd őket, hogy nézzenek a pincér szemébe, legyenek udvariasak, mondják el a kívánságaikat és köszönjék is meg. Egy nap el fognak menni a barátaikkal, barátnőikkel, és nekik egyedül kell rendelni, de úgy, hogy közben udvariasak legyenek, és ne tűnjenek bunkónak, akinek bankkártyája van, csak gyerekszobája nem volt – mondja Lhytcott-Haims.

Idegenekkel beszélni

Az életük során rengeteg idegennel fognak találkozni, miközben létezik ez a szabály: „Ne állj szóba idegenekkel!” Ez egy rossz szabály! A megfelelő szabály az lenne: „ Hadd tanítsam meg neked, hogyan lehet felismerni az elenyészően kevés hátborzongatóan szörnyű idegent, az óriási többségben lévő normális embertől!” Ez egy képesség. Aztán küldd el a gyerekedet, hogy beszélgessen idegenekkel - biztonságosan. Lhytcott-Haims elküldte a gyerekeit egy 20 dollárossal a gyalogtávolságban lévő boltba, hogy intézzenek el valamit. Boldogan lépkedve jöttek vissza.

Bevásárlást intézni

A gyereked észre vette valaha is, hogy milyen táblák lógnak a szupermarket sorai között a plafonról? Tudniuk kell, hogy hogyan lehet tájékozódni egy szupermarketben. Küldd el őket egy kis kosárral, hogy vegyenek 5-6 dolgot. Ha a 13 évesedet még soha nem hagytad vásárolni a látókörödön kívül, akkor előbb-utóbb ki fogsz borulni. 13 éveseket nem szoktak élelmiszerboltokban elrabolni.

Megtervezni egy kiruccanást

Amikor már elég idős a baráti kör ahhoz, hogy megtervezzenek egyedül egy kiruccanást, akkor hagyd őket, hadd csinálják. Nekem nagyon jó dolgom van a 12 éves lányommal, aki megszervezett egy délelőtti mozizást a barátaival. Az egyik szülő elvitte őket, a másik értük ment, de a jegyet, meg a kajálást maguk intézték. Kérd meg őket, hogy mondják el, hogy mit terveznek, de ne féltsd őket, mert akkor ők is félni fognak. Kitekintgetni a nagyvilágba nekik azt jelenti, hogy elmennek moziba, plázába, sétálnak egyet a bevásárló utcában, vesznek maguknak ennivalót. Ez az ő szárnypróbálgatásuk.

Tömegközlekedni

Amikor járom az országot, ezt hallom: „Istenem, nem engedem el a 17 éves lányomat egyedül metrózni. És ekkor megkérdezem, mikor tervezed elengedni? Amikor 25 éves lesz?” Természetesen egy 17 éves már elég idős ahhoz, hogy egyedül tömegközlekedjen! Az emberek (az USA-ban) 18 évesen lépnek be a hadseregbe, tengerészgyalogosokhoz, a légierőhöz, vagy a haditengerészethez. Ez csak az egyik eklatáns példája annak, hogy milyen nagyot tévedünk, mert közben senki nem mondja, hogy 18 évesen milyen fiatalok ahhoz a gyerekeink, hogy harcoljanak a hazánkért. Tehát minden rendben, amikor egy 18 éves azt választja, hogy beáll katonának, de ha ugyanez a fiatal egyetemre akar menni, akkor meg állandóan ott van mellette az anyukája meg az apukája? Ugye milyen abszurd dolog ez?

http://www.parenting.com/child/child-development/12-basic-life-skills-every-kid-should-know-high-school

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.