Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Mitől lesz sikeres a gyerekünk?

„A siker a halmozottan előnyös helyzet eredménye”

A tehetségek támogatása a jövő szempontjából különösen fontos és minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeres legyen. A sikeresség persze kulturálisan meghatározott, de nagyon sok szempontból univerzális fogalom. Olyan teljesítményt jelöl, ami meghaladja az átlag emberét vagy egyéni elképzelések mentén boldogulást biztosít.

Hogyan érhetnénk el, hogy sok szunnyadó tehetség ne vesszen el örökre a közösség számára? Milyen tényezők játszanak szerepet egy személyes sikertörténet kialakulásában?

Malcolm Gladwell: Kivételesek A siker másik oldala című könyvében (HVG, 2009) elgondolkodtató megközelítésben vizsgálja olyan tehetséges és sikeres emberek életútját, akik jóval az átlagon felül teljesítenek. Akiket a szakirodalom outlier-eknek nevez. A Kivételesek számos kutatás eredményeit összegzi az elmúlt száz évből, amik a tehetséges és sikeres emberek hátterét, személyiségjellemzőit, hasonlóságait és különbözőségeit kutatták. Vajon mi kell ma a nyugati értékeken alapuló társadalmakban a sikerhez a tehetségen túl?

  • 1. Támogató közösségben kell felnőni.

Egyenlőségen alapuló közösségi érzéstől körülvéve, orvosi kutatásokkal bizonyítottan, az emberek ellenállóbbak a civilizációs ártalmakból eredő betegségekkel szemben. Ép testben pedig ép lélek, s ha mindez megvan, a szellemi tevékenység kerülhet előtérbe.

  • 2. Középosztálybeli családba kell születni.

Olyan családba, ahol biztosított a megfelelő anyagi háttér ahhoz, hogy a túlélés helyett az önmegvalósítás lehessen a cél. Ahol az, hogy mi lesz a gyerekből, nem egyszerűen a természetes növekedés hatása, hanem a tudatos szülői odafigyelés, fellépés, a gyerekért való küzdés, ösztönzés, bátorítás nyomán alakul. Ahol a szülők egyetértő támogatása révén megszerezhető egy speciális kulturális előny, a „jogosultság”. Olyan szociális képességek és procedurális tudások speciális összessége ez, amelyre a szülők egyszerűen az életmódjuk, a gondolkodásuk, a társas létük által tanítják meg gyerekeiket. Olyan attitűdöt sajátítanak el ezek a gyerekek, amiben megtanulnak önmagunkra értékes emberként tekinteni, képessé válnak az önérvényesítésre, a kérdésfeltevésre, az érvelésre, az önképviseletre, azaz olyan működésmódba nőnek bele, ami elengedhetetlen a sikeres élethez.

  • 3. A véletlenek kedvező összjátéka.

Jó időben (pl. demográfiai hullámvölgyben) és jó helyen (pl. ahol innovatív környezetben lehet tanulni, ahol adódnak lehetőségek, pl. számítógép használat a ’70-es években) kell születni. Az így kialakuló halmozottan előnyös helyzet önmagában is pályára állíthat tehetséges embereket.

  • 4. Az elég magas általános intelligencia előrejelzője lehet a későbbi kiugró teljesítménynek.

Az átlagon felüli intelligencia jellemző a sikeres, tehetséges emberekre. A könyvből azonban az is kiderül, hogy a túl magas IQ szint sokkal kevésbé valószínű, hogy kreatív és értékteremtő teljesítményhez vezet. A 140-150 körüli IQ-val rendelkezők (pl. Einstein és sok más Nobel díjas) sokkal inkább képesek a divergens gondolkodásra (ami a kreativitás egyik alkotóeleme), mint a 190-200 körüli IQ-val rendelkezők. Ez az érték valójában egyáltalán nem azt jelenti, hogy Einsteinnél 30%-kal okosabb is lenne az, akinek 195-ös az IQ-ja. A Nobel díjat kapott tudósoknak is csak nagyon kis százaléka kerül ki olyan világviszonylatban kiugróan magas felvételi pontokat kérő egyetemekről, mint pl. a Harvard. Egy bizonyos érték fölött tehát már más tényezők játszanak döntő szerepet abban, hogy kiből lesznek a kivételesek. Egy a sportból vett példával élve, a kosárlabdázóknál a testmagasság meghatározó adottság, de egy bizonyos határértéken túl (190 cm körül) már nem jelent előnyt a testmagasság. Elég magasnak kell lenni, a küszöbértéknél magasabbnak lenni már hátrány is lehet.

  • 5. A 10 000 órás szabály

A kutatások alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy nincs olyan született tehetség, aki kitartó és hosszú évekig tartó gyakorlás, tanulás nélkül ért volna el kiugró eredményeket. Igaz ez Mozart-ra, Bill Gates-re, a Beatles-re, vagy bármely élsportolóra, előadóművészre és más területeken kimagasló teljesítményt nyújtó emberekre, informatikusokra, ügyvédekre stb. egyaránt. Úgy tűnik, hogy körülbelül ennyi időre van szüksége az agynak ahhoz, hogy képessé váljon az átlagon felüli teljesítményre.

  • 6. Ami az iskolákat illeti: a nyári szünidő hatása

Statisztikák alapján a középosztálybeli szülők gyerekei évközben kisebb ütemben haladnak előre tanulmányaikban, mint hátrányos helyzetű társaik. A nyári szünet után visszatérve azonban óriási különbség tapasztalható, előnyükre. Vagyis a családi háttér annál nagyobb hatással bírhat a gyerekek iskolai előmenetelére, minél hosszabb a nyári szünet. A kutatások szerint ez alatt ugyanis a középosztálybeli, értelmiségi szülők gyerekei valójában folyamatosan tanulnak tovább, olvasnak, feladatokat kapnak, új és új helyzetekbe kerülnek, míg a hátrányosabb helyzetű gyerekek „csak” pihennek, játszanak, bandáznak és az iskolai, akadémikus tudásukat nem építgetik tovább szüleik segítségével.

  • 7. A kulturális örökség

Arra a kollektív tudásra, amelyben egy gyerek felnövekszik, nagyon ritkán gondolunk úgy, mint ami alapvető hatással bírhat a tehetség kibontakozásában. A kulturális örökség pedig nagy erőt képvisel és mélyen gyökerezik. Ki gondolna arra, hogy az, hogy egy mezőgazdaságon alapuló kultúrában búzát (a Nyugatra jellemző) vagy rizst (Keletre jellemző) termesztenek, és hogy ennek megfelelően milyen típusú feudális rendszer volt jellemző, évszázadok távlatában is hatással van arra, hogy az adott területen élő emberek hogyan viszonyulnak a munkához, saját hatóerejükhöz, az iskolai tanuláshoz és az iskolai tanévek rendjéhez is. Hogy ez a fajta kulturális örökség szorosan összefügg a munkába vetett hittel és szoros kapcsolatban van az erőfeszítés és az eredmények közötti összefüggés megtapasztalásával is. A rizstermesztés ugyanis kis területen, nagyon nagy hozzáértéssel, odafigyeléssel hoz eredményt, ráadásul az év 360 napján követeli meg az emberek napi sok órás (évi kb. 3000 óra), aprólékos és gondos munkáját. Elég egy kis tévesztés ahhoz, hogy nagy kár keletkezzen. A minél több részletre kiterjedő figyelem azonban adott területen nagyobb termést eredményez. A rizstermesztés túl bonyolult és összetett munka, nem lehet egyszerűen megvalósítani egy zsarnoki autokrata rendszerben. Önálló, egyedileg átlátható munkát igényel, ami függetlenséget és autonómiát biztosított a kínai és japán rizstermesztőknek. A földesurak beszedtek egy fix földbérleti díjat, és hagyták, hogy a parasztjaik úgy intézzék a dolgaikat, ahogyan akarták. Tudták, hogy ahhoz hogy a rizstermés jó és folyamatos legyen, áldozatos munka kell, amit az emberek parancsokra és kizsákmányolás mellett nem valósítanak meg. Sokkal inkább ösztönző rendszerre van szükség, ahol a termelő számára is van lehetőség a nyereség megtermelésére. Ez a kimerítő munka összességében értelmes munka, ami az emberek számára örömet jelent. Ha jól és alaposan dolgoztak, többet kereshettek. Komplex tevékenység, amit az év egészében és a család minden tagját bevonóan foglalkoztatta. Mindenekelőtt pedig önállóságot és függetlenséget biztosított az embereknek.

A búza és kukorica termelésen alapuló nyugati mezőgazdaság egészen más. A termés növeléséhez a területeket kellett növelni és a hatékonyság növeléséhez később gépesíteni kellett a munkákat. A feudális európai társadalmakban a földművesek hajnaltól délig dolgoztak, vetés és aratás idején hosszabban, télen sokkal rövidebben. Összesen az év 200 napján, ami kb. évi 1200 óra munkát jelentett.A földeket pihentetni kell ahhoz, hogy ezek a növények újra ültethetők legyenek, és jó hozamot hozzanak. Egy kizsákmányoló és elnyomó feudális rendszerben, ahol pl. tized formájában adóztak a jobbágyok, ott a termés mennyiségének bizonyos százaléka mindig elveszett, ráadásul nincs olyan szoros összefüggés a kemény kétkezi munka mennyisége és a terméshozam között, ott az emberekre a pesszimizmus és a fatalista beállítottság jellemző. Közmondásokban nagyon jól megragadható ez a különbség. Egy orosz közmondás: Ha Isten nem hozza el, a föld sem adja oda. Míg egy kínai közmondás: Ha az ember keményen dolgozik, a föld sem tétlenkedik.

Hogy kapcsolódik mindez a 21. századi oktatáshoz? A munkába vetett hit, az erőfeszítés és eredmény közötti szoros összefüggés nagyon is jellemzően jelen van az ázsiai tanulási kultúrában.Sokkal több időt töltenek a gyerekek az iskolában egy évből, mint nyugati társaik. Ahogyan rizstermelők évente 2-szer, 3-szor is palántáztak, művelés folyamatos volt, míg búza és kukoricaföldeknek télen pihenni kellett ahhoz, hogy tavasszal újra munkába fogható legyen, időnként parlagon kellett hagyni. Ezzel nagyon is jól párhuzamba állítható az iskolai nyári szünet hosszúsága. A 19. századi reformerek az Egyesült Államokban ehhez hasonlóan úgy képzelték el, hogy az elmét művelni kell, de nem túlságosan és folytonosan, mert akkor kimerül. Parlagon kell hagyni, vagyis hosszú nyári szünidőt hoztak létre.

  • 8. Az éven belül is jókor kell születni

Úgy tűnik, hogy a születési hónapnak túl nagy a hatása minden olyan esetben, ahol van válogatás, szelektáló besorolás és valamiféle megkülönböztető bánásmód. Minél korábban történnek ezek, annál inkább érvényesül a torz életkori eloszlás. Jellemzően megfigyelhető ez a versenysportokban, ahol a korosztályi besorolások általánosak. Pl. jégkorong Kanadában, január 1., aki január 2.-án született, már az eggyel idősebb korosztályhoz kerül. Egy korosztályon belül a legidősebbek januári születésűek, míg a legfiatalabbak decemberiek. Minél fiatalabbak a gyerekek, annál inkább számít az idő a testi fejlettség szempontjából, és egy év már óriási különbségeket jelenthet testmagasságban, súlyban, erőben, mozgáskoordinációban és gondolkodási képességekben is. A kanadai jégkorongban márpedig nagyon korán kiválogatják a gyerekeket tehetséggondozásra, és nyilvánvalóan azokat a gyerekeket viszik a speciális programokra, akik nagyobbak, ügyesebbek a válogatás pillanatában, azaz azokat, akik adott korosztályban az idősebbek. Ők innentől fogva több és jobb képzést kapnak, olyan lehetőségeket, aminek révén rengeteget gyakorolhatnak, meccs rutinra tehetnek szert (míg ők egyetlen szezonban akár 50-75 mérkőzést is játszanak, addig a „maradék” csak 20-at),aminek eredményeként exponenciálisan kezdenek valóban jobbak lenni, mint a náluk fél egy évvel fiatalabbak, akik így végleg kiesnek abból a lehetőségből, hogy tehetségüket kibontakoztathassák. A statisztikák szerint a születési hónap sokkal inkább meghatározza a versenysportok csapatainak összetételét, mint gondolnánk. Egy kanadai pszichológus több évtizedes időtávlatban vizsgálta át az elit hokicsapatok tagjainak születési hónapját és az eredmény a következő lett. A játékosok 40%-a január és március között született, 30%-uk április és június között, 20%-uk július és szeptember között és csak 10%-uk született október és december között. A profi játékosok 70%-a tehát az év első felében született, vagyis a korosztályi besorolás határát követő 6 hónapban. A kutató más országok csapatainál és más csapatsportokban is, pl. baseball és futball, ugyanerre az eredményre jutott.

Szomorúbb, hogy ez a minta más területeken is érvényesül, például a társadalmi helyzetünket meghatározó oktatásban is.Itt is érvényes, hogy az egy osztályba sorolás elve a születési dátum. Magyarországon "a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé." Vagyis egy osztályban akár két év korkülönbséggel is vannak gyerekek, amivel egyedül azért van probléma, mert a 6-8 éves gyerekek között óriási különbségek vannak érettség, fejlettség szempontjából. Ezek a különbségek ráadásul nem általánosíthatóak, a mintázatuk végtelenül variábilis. Miközben az iskolarendszer úgy van felépítve, hogy az azonos osztályfokozaton tanuló gyerekek kis eltérésekkel egy központilag meghatározott szintet kell, hogy elérjenek év végére. Azonos követelmények, a legtöbbször azonos módszerek és azonos időráfordítás mellett, azonos szemléletben, amit áthat a versenyeztetés. Vagyis az iskola már a kezdés pillanatában igazságtalan azokkal a gyerekekkel szemben, akik augusztus 31. előtt ünneplik a szülinapjukat és a sztenderd iskolakészültség kritériumait teljesítik, hiszen olyan gyerekekkel kell versenyeznie, lépést tartania, akik sok hónappal idősebbek nála. Erősebbek testileg, lelkileg és gondolkodásukban is érettebbek. Az osztály legfiatalabb gyereke aztán személyiségétől, családi hátterétől, támogatottságától függően vagy fel tudja venni ugyan a versenyt, de sosem tudja megnyerni (vagy ritkán), vagy egyre nagyobb lesz az eltérés az ő és az idősebb gyerekek teljesítménye között. A legtöbb szülő azt gondolja, hogy ez a hátrány, ami az iskolakezdéskor éri a gyereket, idővel majd elmúlik. De a kutatások azt mutatják, hogy nem múlik el. Az a kicsi kezdeti előny, ami a születési dátumból adódik, kitart később is és hosszú időre sikerességet vagy sikertelenséget kódolhat egy gyerek iskolai tanulmányaiban. Két közgazdász (K.Bedard, E.Dhuey) 2006-ban megvizsgálták a TIMMS-en (négyévente végzett, nemzetközi összehasonlító vizsgálat a matematika és természettudományok területén) elért eredmények és a születési hónap közötti összefüggéseket. Eredményeik azt mutatták, hogy erős az összefüggés. Ha veszünk két teljesen azonképességekkel rendelkező negyedikest a beiskolázási határidő ellentétes oldaláról, akkor az idősebb 80%-os, míg a fiatalabb 68%-os teljesítményt nyújt. Összességében 4-12%-os az eltérés. Persze, ez az összehasonlítás sok minden egyéb körülményt és egyéni jellemzőt nem vesz figyelembe. Mégis elgondolkodtató, hiszen az ilyen és ehhez hasonló teszteken alapul sok esetben, hogy egy gyerek tehetséggondozási programba, emelt szintű és célzott programokba kerül, amiknek köszönhetően aztán az a bizonyos kicsi különbség, ami a kezdetekkor, legalább részben, helyzeti előny volt csupán, néhány év alatt valódi versenyelőnnyé növi ki magát. Ha a gyerek szeptember elsején születik, akár teljesen más történet íródhat számára azokban az iskolákban, ahol az egyéni különbségeket kevéssé veszik figyelembe, mintha augusztus 31.-én született volna. Küzdelem és kudarc helyet siker és eredményesség, korrepetálás helyett tehetséggondozás, hogy a legszélsőségesebb példával éljek.

Összességében elmondható, hogy az az általánosnak mondható és leegyszerűsítő elképzelésünk, miszerint a legjobbak, a kiugróan tehetségesek sikere kizárólag egyéni teljesítményüknek köszönhető, személyiségükből fakad, egyéni jellemzőiknek köszönhető, mint például az átlagon felüli intelligencia és a veleszületett adottságaik és képességeik, hibás elképzelés. Ez a gondolatmenet úgy tesz, mintha az egyén működőképes lenne a család, a közösség nélkül, mintha bármely emberi tevékenység értelmezhető és értékelhető lenne a közösségből, a kontextusból kiragadva. Mintha el lehetne tekinteni az egyéneket érő folyamatos társas hatásoktól és mintha nem lennének olykor determinisztikus hatásai a legtriviálisabb vagy éppen véletlen jellegű eseményeknek bármelyikünk életében.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?
iskola, óvoda

Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?

Az ADHD, (figyelemhiányos, hiperaktív) gyerekekről egyre több információnk van. Egyre többükkel találkozunk, és egyre nagyobb arányban jelentkezik a probléma, ami nem a létükkel, hanem azzal kapcsolatos, hogy nemigen tudunk mit kezdeni velük.  Forrás: http://www.huffingtonpost.com/entry/what-my-son-with-adhd-taught-me-about-minecraft-and_us_5846e43be4b0b261c8342778

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.