Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Állatok az emberkertben

A hétvégén a Budapesti Állatkertben jártunk. Szeretjük nézni az állatokat, sétálni az ösvényeken és játszani az állatkert klassz játszóterén. Érdekes élményben volt részünk és nem feltétlenül az állatok voltak ennek az eredői. Sokkal inkább az emberek, akikkel együtt töltöttük az időt ezen a tél végi vasárnapon.

Farkastörvények?

Autóval a Városligetben parkolni - tudja mindenki, aki már próbálta – kifejezetten nagy kihívást jelent, érdemesebb földalattizni, az is egy külön élmény, ráadásul környezettudatosabb is, ha már az állatokról van szó... De mi nem voltunk ilyen előrelátóak és tudatosak ezúttal, saját magunkkal kezdődhetne is akár az emberek furcsaságainak számba vétele. Persze a rossz döntések már csak ilyenek, megbosszulják magukat. A sokadik parkolóhely kereső kör után végre felcsillan a remény; leállok és türelmesen várom, hogy a kikanyarodó autó elhajtson. Nem veszem észre, hogy nekem mutogatnak és mire mégis észbe kapok, már ordítva int be nekem egy nő; „Nem látsz bazdmeeeeeeeg???”. Valaki más már várt a helyre, valóban nem vettem észre. Közben az én gyerekem és a nő gyerekei is ülnek hátul a kocsiban és hallják az ordítást, a trágárságot. Mindannyian az állatkertbe igyekszünk egy békés sétára és bátran mondanám, hogy farkastörvények uralkodnak, ha parkolásról van szó, de szegény farkasokat nem emlegetném ebben az összefüggésben, mert az ő törvényeiket valahogy helyénvalóbbnak érzem.

Az újságírók miatt éheztek az állatok

Túllendülünk az első zökkenőn, végül mégis találunk helyet és igyekszünk elfelejteni az ordítozót. A pénztárnál kérek egy felnőtt, egy gyerek és egy újságírói jegyet. Ez utóbbi egy éve megszűnt, közli a jegyszedő, majd hozzáteszi, drága az állatok etetése. Remek, gondolom az újságírók ingyenjegyén múlt, hogy a makákók elégtelenül táplálkoztak, de remélem, most ez megoldódott. Mindig meglepődöm, amikor az újságírói ingyenjegyet afféle potyázásnak tekintik; akinek ez a munkája, bárhol jár, dolgozik. Bármiről ír, felhasználja a tapasztalatait és bármikor gondolhatja úgy, hogy, amit lát, megírja. Hozzátartozik a munkájához, hogy széleskörűen tájékozott legyen, hogy lássa, mik az újdonságok és nem véletlen, hogy a világon mindenhol a legtöbb látványosság, múzeum, állatkert ingyenesen látogatható a sajtó munkatársai számára. Mert szeretnék, ha hírét vinnék az adott helynek, hisz annak nagy értéke van, ha fizetni kéne érte, sokkal többe kerülne, mint egy ingyenjegy egy újságírónak. Nos, jó, megvesszük a három jegyet és indulunk a Majomházba.

Majmok

Ez a kisfiam kedvence, ide kell mindig először ellátogatni. Most ráadásul ott van külön látványosságnak a kis orangután, aminél tündéribbet aligha látni. Az anyjával egy dobozból lett kartonlappal játszanak, elbújnak, összebújnak a papír alatt, az anya simogatja, terelgeti a kicsit, egészen megható, ahogyan tele anyai szeretettel nyúl a kölykéhez, ahogyan kiül a pofájára a büszkeség és a boldogság. Míg hosszan nézzük a két állatot új látogatók érkeznek. Arrébb taszigálva az üvegnél állókat kiabálja egy nő; „Nézd Lacika, itt a csimpánz!” A fiam néz rá és súgja nekem halkan; „Mami, ezek orangutánok!”. Valóban azok, és ha ez nem lenne egyértelmű egy felnőtt embernek, mert végül is, melyikünk ismer fel minden állatot, tényleg, akkor azért van ott a kis táblácska, feltüntetve rajta, melyik állat is lakik az adott területen, mit eszik, hol az eredeti élőhelye és még sok egyéb érdekesség. Az állatkertnek talán éppen az volna az értelme, hogy a gyerekekkel megfigyelve az állatokat kicsit többet meg is tudjunk róluk. De úgy látszik, vannak még sokan, akik megelégszenek a látvánnyal, a mutogatással és az üveg bökdösésével, aztán tovább is állnak, hogy megbámuljanak még egy állatot. Kifelé jövet még halljuk, ahogyan egy apuka bömböli messziről: „Nézzétek, majmok!”.

A zsiráf etetése tilos

A januárban született kicsi zsiráf, Ingrid kihagyhatatlan most az állatkerti sétából és amúgy is imádjuk a zsiráfokat, elképesztő állatok. Ingrid és a többi zsiráf másokat is érdekel, sokan állnak a ketrecük előtt. Annyira azonban nem sokan, hogy ne lenne látható a minden elképzelhető felületre felszerelt kis táblácskák üzenete; „Ne etess semmivel, mert megfájdul a pocakom!” Kifejezetten egyértelmű a szöveg és nagyon kíváncsi lennék, mit szólna a mellettünk álló nő, ha megetetném a kislányát egy marék éretlen cseresznyével. Mert őt úgy látszik, nem zavarja, hogy fájdalmat okoz a zsiráfoknak, amikor répával eteti őket a felirat ellenére. Őt ez nem érdekli, csak az, hogy a gyereke átélheti, ahogyan a zsiráf hosszú nyelvével elveszi a kezéből a répát, a férje pedig lefotózhatja a remek pillanatot. Amikor pedig a zsiráfnak fájni kezd a hasa, ők már a büfénél tolják a perecet a saját szájukba.

A Budapesti Állatkert szuper hely, mindig is nagyon szerettem és ezután sem változik ez. Azokra a hülye emberekre, akik a sok normális és józan ésszel érkező látogató között mégis akadnak szép számmal sok jelzőt említhetnék, azt biztosan nem, hogy olyanok, mint az állatok. Mert, ha olyanok lennénk, mint az állatok, akik a saját, szigorú törvényeiket betartva élnek okosabban, mint az ember, akkor az állatkerti séta is élvezetesebb élmény lehetne.

www.zoobudapest.com

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.