Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

9 dolog, amit ne mondjál a gyereknek!

Íme, azok a mondatok, amiket érdemes száműzni a szótáradból, ahhoz, hogy a gyereked hallgasson rád.

Egyszerre két dolgot csináltam, főztem a konyhában és silabizáltam valami hivatalos iratot a szobában. Közben a gyerekeim ezerszer kértek tőlem valamit. Egy kis rágcsálni valót, majd visítottak a kiömlött víz miatt, kérdezték, hogy vajon mit szeretnek enni a mókusok és vitatkoztak, hogy a felhők lehetnek-e kékek és a virágok zöldek. Azt említettem, hogy nem tudtam, hogy mi hasogat jobban, a hátam vagy a fejem?

Még sincs semmiféle mentség arra, ahogy aznap délután viselkedtem.

Elkezdtem üvölteni, mint egy sakál: „Kifelé! Elég legyen! Ne zavarjatok!” A lányaim arca mindent elárult. A 2 éves szeme elkerekedett, a 4 éves ráncolta a homlokát, és értetlenül nézett. Azt gondoltam, bárcsak vissza tudnám szívni a szavakat, amik forró lávaként hömpölyögtek ki a számon. Olyan volt, mintha nem is én mondtam volna.

Biztos mindannyian azt gondoljuk, hogy a dühös mondatainkkal fájdalmat okozunk a gyerekeinknek, megbántjuk és összezavarjuk őket. Íme, álljanak itt a leggyakoribb verbális hibák, amiket mi szülők vétünk és a kedvesebb, udvariasabb alternatívák, amiket ajánlunk.

Hagyjál békén!

Az a szülő, aki nem vágyik egy kis egyedüllétre, az egy szent, vagy egy mártír, vagy annyira régóta nem pihent, hogy már elfelejtette, milyen is újratöltekezni. Baj akkor van, ha rendszeresen mondod a gyerekeidnek, hogy „Ne zavarj!”, „Nem érek rá!”. A gyerekek nagyon hamar magukévá teszik az üzenetet, kezdik azt hinni, hogy nincs értelme veled beszélni, mert úgyis lepattintod őket. Ha ezt a mintát látják kis korukban, elég valószínű, hogy nem fognak neked elmondani semmit, ahogy nagyobbak lesznek.

Csecsemőkoruktól kell hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy a szülőknek is szüksége van arra, hogy saját magukra is időt fordítsanak. Próbálj meg a gyerekedhez nagyszülőt hívni, vagy bébiszittert fogadni, vagy megkérni egy barátot, szomszédot, hogy egy másfél órát vigyázzon rá, ameddig kipihened magad és újra feltöltődsz.

Azokra az időszakokra, amikor túl vagy terhelve, mint én, amikor felrobbantam, állíts fel előzetesen néhány szabályt. Például ezt mondhatod: „Be kell fejeznem egy dolgot, kérlek, addig festegess szép csendben, és ha készen vagyok, kimegyünk a kertbe.” Csak reálisan! A totyogó és az óvodás nem tudja magát egy órán keresztül elfoglalni.

Te olyan …. vagy!

Ha címkéket ragasztunk a gyerekeinkre, azzal kevesebbre értékeljük őket, mint amennyit érnek. „Miért vagy ilyen aljas Katival?” vagy „Hogy lehetsz ilyen ügyetlen?” Néha a gyerekek kihallgatnak minket, amikor másokkal beszélgetünk: „Ő az én kis félénk bogaram.” A kisgyerekek gondolkodás nélkül mindent elhisznek, még ha róluk is van szó.Az erős negatív címkék önbeteljesedő jóslattá válhatnak. Tamáshoz elért az üzenet, hogy ő természeténél fogva aljas. Sára elkezdi magát ügyetlennek hinni, így szép lassan aláássa az önbizalmát. Még, ha semlegesnek, vagy pozitívnak is tűnnek a címkék, mint pl. félénk, vagy okos, beskatulyázzák a gyereket és szükségtelen, illetve nem megfelelő elvárásokat támasztanak velük szemben.

A legdurvább mondatok nagyon mély sebeket ejthetnek. Sok szülő élénken és keserűen emlékszik vissza azokra a mondatokra, amiket a szülei mondtak neki: „Te olyan reménytelen (hülye, lusta stb.) vagy!”

A legjobb megoldás, ha az éppen aktuális viselkedésével kapcsolatban teszünk megjegyzést, kihagyva belőle a gyerek személyiségének minősítését. „Katit nagyon megbántottad azzal, hogy azt mondtad a többieknek, hogy ne játszanak vele. Mit tudnánk csinálni, hogy jobban érezze magát?”

Ne sírj!

Variációk: „Ne szomorkodj!”, „Ne vagy már kisbaba!” „Nincs okod félni!” A gyerekek, főleg a totyogók, ha idegesek elkezdenek sírni, mert nem tudják mindig szavakba önteni az érzéseiket. Szomorúak lesznek. Megijednek. Az természetes, hogy meg szeretnénk védeni a gyerekeinket ezektől az érzésektől. De, ha azt mondjuk, hogy ne csináld ezt, vagy azt, attól a gyerekünk nem fogja jobban érezni magát, sőt azt is üzenjük neki, hogy az érzései nem valósak, nincs rendjén, hogy szomorú, vagy fél. Ahelyett, hogy elutasítanánk azt, ahogy a gyerek egy bizonyos módon érzi magát – amikor pedig nyilvánvalóan úgy érzi magát – őszintén nyugtázzuk az érzéseit. „Meg kell, hogy mondjam, nagyon elszomorított, amikor Jancsi azt mondta, hogy nem lesz többet a barátod.” „Valóban a tenger hullámai nagyon ijesztőek, de álldogáljunk itt a parton, hogy elérhesse a lábunkat és megígérem, hogy nem fogom elengedni a kezedet.”

Azzal, hogy nevén nevezitek a gyerek valós érzelmeit, szavakat adsz a szájába, hogy kifejezhesse magát, amikor szüksége lesz rá és megtanítod neki, hogy milyen az, ha empatikus valaki. Előbb utóbb ki fogja tudni szóban fejezni az érzéseit, így kevesebbet fog sírni.

Miért nem vagy olyan, mint a testvéred?

Úgy tűnhet, hogy hasznos dolog a testvérrel, vagy egy baráttal példálózni. „Nézd, Samu már össze tudja cipzárazni a kabátját!” vagy „Léna már bilibe pisil, te még miért nem?” De ezek mindig fordítva sülnek el. A gyereked saját maga, nem pedig Samu, vagy Léna.

Az természetes, hogy a szülők összehasonlítják a gyereküket a fejlődésük vagy viselkedésük alapján. De ezt a gyereknek nem kell hallania! Minden gyerek a saját üteme szerint fejlődik. Mindenkinek más a temperamentuma, más a személyisége. Összehasonlítani a gyerekedet máséval, azt jelenti, hogy azt szeretnéd, ő másmilyen legyen. Ezek az összehasonlítások nem segítenek a viselkedés megváltoztatásában. Nyomást gyakorolni rá, hogy olyat tegyen, amire ő még nincs kész, vagy nem szeretne csinálni, zavaró lehet egy kisgyereknek és alááshatja az önbizalmát. Valószínűleg ki is kéri magának és nem is fogja megcsinálni. Ehelyett ösztönözd a jelenlegi teljesítményét: „Hű, egyedül vetted fel a kabátod!” vagy „Köszönöm, hogy szóltál, hogy cseréjem ki a pelenkádat.”

Jobban is csinálhatnád!

Az összehasonlítások, a gúnyolódások sokkal jobban tudnak fájni, mint ahogy azt a szülők elképzelik. Lehet, hogy a gyerek jelenleg tényleg nem tudja jobban csinálni. A tanulás egy hibákkal teli próbafolyamat. A gyereked tényleg megértette, hogy egy teli kancsóból nagyon nehéz önteni anélkül, hogy mellé folyjék? Lehet, hogy nem úgy tűnik neki, vagy arra emlékszik, hogy az oviban a kis kancsóból sikeresen öntött. Még akkor is, ha ugyanazt a hibát követi el ma, mint tegnap, akkor sem produktívak, illetve támogatóak a negatív megjegyzéseid. Kétséget kizáróan mondd el, hogy mit szeretnél. Például így: „Azt szeretném, ha ezt így csinálnád. Köszönöm!”

Hasonlóan bántóan hat, ha ezeket mondod: „Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted!” és „Nem hiszem el, már megint!” Lehet, hogy nem tűnik borzasztónak, de nem mondd gyakran! Ezek összeadódnak és egy mögöttes üzenetet jelentenek a gyereknek: „Igazából egy púp vagy a hátamon!”

Állítsd le magad, vagy mindjárt lesz okod sírni!

A fenyegetés, ami a szülői frusztráció folyománya, ritkán eredményes. Ezeket fröcsögjük ki magunkból: „Ezt csináld, vagy elég legyen!” vagy „Ha még egyszer ezt csinálod, elfenekellek!” A probléma az, hogy előbb vagy utóbb be kell, hogy váltsd a fenyegetéseidet, mert különben elveszítik az erejüket. Az ütéssel való fenyegetés a még több verés felé visz, ami bizonyított tény, hogy hatástalan a viselkedés megváltoztatására. Tanulmányok kimutatták, hogy függetlenül attól, hogy milyen retorziókat használunk, 80% az esélye annak, hogy egy kétéves gyerek csínytevései megismétlődjenek egy napon belül. Idősebb gyerekeknél sincsenek olyan fegyelmi stratégiák, amik holtbiztos eredményt hoznának. Tehát hatékonyabb egy konstruktív taktikai repertoárt kidolgozni, például a figyelmet elterelni, kiemelni a gyereket a helyzetből, vagy időt kérni, minthogy a bizonyítottan negatív következményekkel járó verbális, vagy fizikai fenyegetésekkel élni.

No, várj csak, amíg a papa haza nem ér!

Ez az ismerős szülői közhely, nem egy másfajta fenyegetés, hanem ez is egy szelíd büntetés. Ahhoz, hogy hatékony legyél, rögtön kell reagálnod a körülötted történő eseményekre. Az elhalasztott büntetés már nem tud kapcsolódni a gyereked csínytevéséhez. Amire a másik szülő hazaér, addigra nagy valószínűséggel a gyerek már rég elfelejtette mi rosszat csinált. Máskülönben meg a büntetésre való felkészülés fájdalma nagyobb lehet, mint amit az eredeti bűn megkíván. A felelősség másra való áthárítása aláássa a tekintélyünket. „Miért kellene a mamára hallgatnom, ha ő úgysem fog csinálni semmit?”, gondolhatja a gyereked. És nem utolsó sorban, rátestálod a partneredre a rossz zsaru szerepét.

Siess!

Ki az, aki ebben a rohanó, túlszervezett, alváshiányos, forgalmi dugós világban nem mondta még ezt a felszólítást? Természetesen minden szülő, akinek a kisgyereke nem találja a cipőjét, vagy az alvókáját, vagy önállóan szeretné összezipzárazni a kabátját. Gondoljunk csak bele, hogy milyen hangnemben könyörgünk a gyereknek, hogy siessen és ezt milyen gyakran tesszük. Ha minden reggel rikácsolva sürgeted a gyereked, csípőre tett kézzel állsz, miközben dobogsz a lábaddal, vigyázz, nehogy abba a hibába ess, hogy a gyereket hibáztatod azért, mert te késében vagy. Így ő fogja magát bűnösnek érezni a szituáció miatt. Ugyan a bűntudat miatt rosszul fogja magát érezni, de ez egyáltalán nem motiválja, hogy gyorsabb legyen.

„Minden reggel olyan hektikusan telt, és utáltam, hogy a gyerekek utolsó képe rólam egy mérges arc.” – mondja Paul Coleman családterapeuta a How to say it to your kids c. könyv szerzője. „Ezért egyezséget kötöttem magammal. Nem fogok üvöltözni, nem fogom a szemeimet forgatni, ha valamelyik gyerek kiszórja a reggeliző pelyhet, vagy megkér, hogy keressek meg valamit, amikor már indulnánk. Ahelyett, hogy terrorizálnám őket (5 perccel ezelőtt megmondtam, hogy kapcsoljátok ki a tv-t!), hogy meggyorsítsam a folyamatot, magam megyek és kapcsolom ki.

Jó munka volt! Ügyes vagy!

Mi lehet a baj ezekkel a dicséretekkel? A pozitív megerősítés elvégre az egyik leghatékonyabb szülői eszköz. A baj akkor lehet, ha a dicséret bizonytalan és válogatás nélkül jön. Azzal dobálózni, hogy „Ez szép munka volt!” minden egyes kis dologért – pl. megitta a gyereke a tejet, vagy befejezett egy rajzot – előbb utóbb értékét veszíti. El fogja ereszteni a füle mellett. Ők is érzik a különbséget, ha egy olyan tevékenységért dicséred meg, ami nagy erőfeszítésébe került, vagy csak egy egyszerű, hétköznapi dolog miatt.

Hogy elkerülhessük ezeket az ömlengős dicséreteket, álljon itt néhány ötlet:

Csak azt a teljesítményt dicsérd meg, ami valós erőfeszítést igényelt! Egy pohár tej megivása nem tartozik ezek közé. Egy rajz elkészítése sem, ha naponta több tucatot rajzol.

Pontosíts! Ahelyett, hogy azt mondanád, hogy „Szép munka!”, mondd azt, „Milyen élénk, vidám színekkel rajzoltad meg a kutya pöttyeit!”, vagy „Látom lerajzoltad azt a történetet, amit ma meséltem neked.”

A viselkedését dicsérd, nem pedig a gyereket! „Olyan szép csendesen kirakóztál, amíg én befejeztem a papírmunkámat, ahogy kértelek.” Mennyivel szebb, ha így kérjük meg a gyerekeinket, mintha üvöltenénk, mint egy sakál. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk kap még egy esélyt holnap.

http://www.parenting.com/article/things-you-shouldnt-say-to-your-child

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gyerekektől távol
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.