Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Te megütöd a gyereked?

A büntetés szüli az erőszakot.

Vertek gyerekkorodban? Akkor talán azt gondolod, hogy ez jó módja a gyereknevelésnek. Vagy talán nem akarsz pofonokat osztogatni, de nem tudod elképzelni, hogy lehet máshogy is csinálni? Azok a szülők, akiket nem ütöttek meg gyerekkorukban, maguk sem pofozkodnak, mert rosszul éreznék magukat. És tudod mit? Úgy gondolják, hogy van más útja-módja is a nevelésnek. Tény, hogy azok a gyerekek, akiket vernek, nehezebben tudják kordában tartani az érzelmeiket és többször keverednek bajba.

Az elmúlt 30 év kutatásai, abszolút egyértelmű eredményeket jeleznek. Azok a gyerekek, akiket vernek, kevésbe egészséges lelkületűek, mint akiket nem, valamint az évek múlásával egyre rosszabbul viselkednek. Szóval rosszul gondolod, ha azt hiszed, hogy jó hatással volt rád, ha vertek a szüleid. És valószínűleg egészségesebb vagy érzelmileg, ha nem vertek.

Egy 2013-as tanulmány ((Science Daily, Canadian Medical Association Journal: Long-term Negative Effects of Physical Punishment), amely áttekintést ad az előző két évtized kutatásairól, megerősíti, hogy azok a gyerekek, akiket vertek gyerekkorukban nagyobb valószínűséggel lesznek idősebb korukra depressziósok, szoronganak, használnak drogokat és válnak egyre agresszívabbakká. Azoknál a gyerekeknél, akiknek súlyosabb testi fenyítésben volt részük, kimutatták, hogy csökken a szürkeállomány a frontális agykéregben és állandóan készenlétben állnak, hogy elkerüljék a lehetséges veszélyhelyzeteket.

Az egyetlen „pozitív” eredménye a verésnek, az azonnali engedelmesség. Ez elég jól hangzik, igaz? A probléma az, hogy a testi fenyítés hosszú távon együtt jár az engedetlenséggel. A testi fenyítésnek rengeteg más negatív következménye van, pl.: fokozott mértékű agresszivitás, bűnözés, mentális egészségügyi problémák és problémák a szülő-gyerek viszonyban. Sok tanulmány kimutatja, hogy azok a gyerekek, akiket vernek otthon, nagyobb valószínűséggel ütik meg a gyerektársaikat, testvéreiket, felnőttként pedig verik a házastársukat. Azok a szülők, akik antiszociális viselkedés miatt verik a gyereküket, csak azt érik el, hogy a gyerek egyre antiszociálisabb lesz.

A Tulan University tanulmánya, az alábbi tényezőket mutatta ki, amely hozzájárul a gyermekkori agresszivitáshoz: az anya depressziója, drog- és alkoholhasználata, házastársi abúzus, valamint az abortuszon való elgondolkodás ténye. A testi fenyítés szinte bizonyos következménye a gyermek erőszakos viselkedése.

Azok az 5 éves gyerekek, akiket vernek, nagyobb eséllyel lesznek ellenszegülők, akarnak azonnali megoldást a kívánságaiknak, igényeiknek, válnak könnyebben frusztrálhatóvá, lesznek dührohamaik és fordulnak agresszívan emberekhez, állatokhoz.

Egészen egyszerűen, a verés nem jobb, hanem rosszabb viselkedést szül. A testi fenyítés azt tanítja a gyereknek, hogy elfogadható dolog a kisebbet, gyengébbet megütni. „Kapsz egy pofont, mert megütötted a testvéredet.” – ezt az álszentséget nem érti meg a gyerek. Minden szülő tudja, a gyerek azt csinálja, amit ő csinál, nem azt, amit mond.

Fegyelmezni, azt jelenti „tanítani”. Ha azt szeretnénk, hogy jóravaló gyerekeink legyenek, olyan módszereket kell használnunk, ami megtanítja őket a saját maguk „kezelésére”. A verés erre nem jó. Az, hogy féljenek tőlünk a gyerekeink nem alapozza meg a szeretetet. Alattomossá fogja őket tenni. Nem merik majd vállalni a tetteiket. Az tanítja nekik, hogy rosszak, így nagyobb valószínűséggel fognak rosszul is viselkedni. Erőszakkal fognak megoldani problémákat. És úgy érzik, nem felelősek a saját viselkedésükért, átruházzák a kontrollt, ami azt jelenti, hogy nem azért viselkednek valamilyen módon, mert ők úgy szeretnénk viselkedni, hanem azért, mert erre kényszerítik.

A legnagyobb szerencsétlenség, hogy a verés nemcsak, hogy nem működik, hanem teljesen felesleges is. Amikor a gyerekek az életkoruknak megfelelő elvárások és empátiával kísért korlátok között nőnek fel, könnyedén megtanulnak viselkedni és együttműködni. Ezeket a gyerekeket nem kell fegyelmezni és lám, fegyelmezett felnőttekké válnak.

Így legközelebb, amikor olyan dühös leszel, hogy le akarsz keverni egy pofont a gyerekednek, mondd neki, hogy egy pár perc nyugalomra van szükséged, aztán beszélgettek. Menj be a fürdőszobába, mosd meg az arcod és nyugodj meg. Az időt arra használd, hogy megnyugodjál, ne pedig arra, hogy a saját igazadat bizonygasd magadnak. Ha kijöttél, mondd meg neki, hogy végig kell gondolnod, hogy mit tett, de most meg kell csinálnod a vacsorát, fel kell tenned a mosást, vagy bármi egyéb. Mondd meg, hogy nagyon szereted, meg fogjátok beszélni, de most mindkettőtöknek le kell nyugodnia. Aztán tegyél is így. A fegyelmezésed és tanításod így hatékonyabb lesz. Sokkal többet tudnak tanulni, ha nem vagytok folyamatos küzdelemben. És nagyon hálás leszel, amikor majd konstatálod, hogy olyan szülővé váltál, ami minden gyerek álma.

http://www.ahaparenting.com/parenting-tools/positive-discipline/should-I-spank-my-child

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.