Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Jómagam az a fajta szülő vagyok, aki gyermekei egészen kicsi korától nekivágott a rövidebb és hosszabb, autós és repülős utazásoknak is egy, kettő és három kisgyerekkel is. Mindig tanulási, fejlődési lehetőségként tekintek a kihívásokra és tény, hogy ezek az utazások mindannyiunk számára bővelkedtek ezekben a lehetőségekben. Egyszer sem bántuk meg, hogy a gyerekekkel láttunk világot. Rengeteg közös élményünk van, ami egyszerre erős kötelék és érzelmi tartalék a tanév közbeni rohanásban. Minden együtt megélt gondtalanság és konfliktushelyzet is egyformán kincsesbánya. Az idő fogságából relatív kiszabadulva nem számít, hogy mennyi idő szükséges egy-egy felmerült probléma kibeszélésére és a sírós-nevetős feloldásra. Jó és építő dolog a kiscsaláddal együtt nyaralni. Nem szabad azért megfeledkezni arról, hogy a család alappillérei a szülők. Ha ők nincsenek rendben saját magukkal és egymással, a gyerekekkel töltött közös nyaralások sem lesznek felhőtlenek.

Egy kapcsolatban konfliktusok, nehezebb időszakok is vannak. Időt és energiát kell szánni arra nap mint nap, hogy a párunkkal, akivel az életünket tervezzük leélni (már aki, én pl. ilyen régimódi vagyok ebben a kérdésben) őszintén, odafigyeléssel, türelemmel és valóban hosszú távon tudjunk együtt lenni.

A mindennapok azonban a legkevésbé támogatják egy gyerekeket terelgető pár esetében, hogy mindez maradéktalanul megvalósuljon. Szerencsés, ha racionális gondolkodással képesek vagyunk kezelni olyan problémás helyzeteket, amikor nincs idő, lehetőség, türelem megérteni, kibeszélni, megoldani, a történések érzelmi részét is. Ezek a félig feldolgozott helyzetek azonban kisebb-nagyobb nyomot hagynak az érzelmi életünkön, és addig vannak befolyással ránk, amíg ebben a dimenzióban is meg nem tesszük a kellő lépéseket. A gyerekre fókuszáló, megoszló figyelemben olykor észrevétlenül és akaratlanul fogyunk ki a türelemből, az energiából. Így végül egymásra már nem jut. Ezt a hiányt tudattalanul talán úgy rendezünk el magunkban, hogy mindezt úgyis megígértük ilyen vagy olyan keretek között egymásnak egyszer, ezért bátrabban hazardőrködünk ezzel a vagyonunkkal. Majd holnap, vagy holnapután vagy valamikor, amikor ráérünk…

Éppen ezért fontos, hogy a szülők ráérjenek. Tudatosan keressenek kettesben tölthető időt maguknak. A legelejétől fogva. Apró lépésekben és többé-kevésbé rendszeresen, úgy, hogy közben nem hagyják figyelmen kívül a gyerekek igényeit sem. Sőt, velük is megosztják a saját igényeiket, indokaikat azzal kapcsolatban, hogy miért akarnak nélkülük is lenni. Biztonságos, kiszámítható, ismerős környezetben kell őket hagyni, és persze olyan felnőttekkel, akik szeretik őket és akikkel ők is örömmel töltenek időt. Mire a gyerekek kamaszok lesznek, az egész családi dinamika természetes és egészséges részévé válhat, hogy a szülőknek van a gyerekek nélkül is lehetősége feltöltődni.

Egy kettesben töltött utazás olyan közelséget teremt, amit szinte már csak felidézni lehet, ha mindig a gyerekekkel vagyunk. Persze ezek a gyerekek előtti idők is a közös kincsestár részei, de újra és újra megélni azt is jelenti, hogy egészen új elemekkel gazdagodik a kapcsolat is. Ráláthatunk saját magunkra és azokra a helyzetekre is, a kilométerek számától függetlenül, amiket nem tudtunk megoldani, amiket hordozunk magunkban. Arra az emberre is máshogy tudunk újra nézni, akit társul választottunk. Nem apa és anya vagyunk elsősorban, hanem az a fiú és az a lány, aki egyszer egymásba szeretett. Legális dolog csak egymásra és csak saját magunkra figyelni. Lehet spontán 15 km-t túrázni úgy, hogy ottfelejtettük az ivóvizet az autóban, olyan étteremben enni, ahol nincs rántott hús és sült krumpli, belefeledkezni bármi olyasmibe - akár a semmibe -, ami gyerekekkel nem egyszerű.

Mindeközben persze nem tűnik el a szülőség valósága, szerencsére. A gyerekek hiányozni fognak és ez így is van rendjén. Nagyszerű érzés megélni, hogy mi ketten egy egységet alkotunk, de van egy nagyobb egység, aminek mi ketten csupán az egyik fele vagyunk. Ez a nagyobb egység pedig olyan, ami nem szűnik meg soha, akkor sem, ha fizikálisan távol vagyunk egymástól. Sőt, az összetartozás tudata csak megerősödik ezekben a helyzetekben. Ezt a tapasztalatot jó, ha elraktározzuk magunkban újra és újra, mert mindenképpen eljön az idő, amikor a csemeték nélkülünk akarják már élni a hétköznapjaikat. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy van élet a szülőségünkön túl is, és jó, ha nem ez az egyetlen dolog, ami 18-20 éven keresztül a közös élményt jelenti egy pár számára. Jó, ha szünet nélkül „terheljük”, gazdagítjuk más közös feladatokkal, élményekkel is ezt a kisebb egységet.

Amikor mi szülők távol vagyunk, a gyerekeink számára is zajlik az élet és számukra sem haszontalan a szüleik nélkül töltött idő. Főként, ha odafigyeléssel döntünk az időpont megválasztásában és nem utazunk el hosszú időre, ha gyermekünk még nincs erre készen, vagy ha olyan élethelyzetben van, ami miatt éppen sérülékenyebb.

A szülők nélkül töltött időben a gyerekek is sok mindent tanulnak meg saját magukról. Megélhetik, hogy képesek lesznek majd nélkülünk is boldogulni, hogy rengeteg dolgot meg tudnak csinálni egyedül is, és ha testvérekről beszélünk, azt is, hogy egymás számára is érzelmi támaszt jelentenek. A nagyszülőkkel (vagy rájuk vigyázó barátokkal, rokonokkal) mindenképpen más lesz a hétköznapi élet sok apró részlete. Ezért éppen elég, ha a gyerekek megszokott környezetben és a szokásos napi ritmus mellett vannak kitéve a hozzájuk való alkalmazkodásnak. Sokat fejlődnek a szociális kompetenciáik és a kommunikáció terén is elképzelhető, hogy kénytelenek lesznek új megoldásokat alkalmazni.

Mindez a gyerekeinkkel maradó felnőttek, nagyszülők számára is igazi önismereti kaland. Lehetőség arra is, hogy jobban megismerjék az unokákat, többet beszélgethessenek, belülről lássák a mi hétköznapjainkat és így jobban megértsenek minket is.

A szülőktől való távollét, védett körülmények között egyfajta szárnypróbálgatás, perspektíva váltás minden érintett részére, ami nem biztos, hogy fájdalommentes. A gyerekek számára része az útnak az önállósodás, a felnőtté válás felé. Számunkra pedig egy esély arra, hogy friss szemmel nézzünk a megszokott dolgokra, hogy világosabban lássuk az örömöt és az újdonságot az oly régről ismerős saját világunkban.

Lázár Ervin: Négyszögletű Kerekerdő

„Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa azt kérte annak idején egy tündértől, hogy engedje őt vándorolni. Nem akar örökké egy sziklás hegyoldalban állni egy tölgy meg egy bükk szomszédságában, örökké ugyanazt a völgyet nézni, ugyanazt a folyót. „Pedig nincs annál szebb – mondta neki a tündér -, mint háromszáz évig nézni egy völgyet. Egy percig nézni nem érdemes, húsz év nagyon kevés rá, de háromszáz év….az igen!” De Nagy Zoárdnak aztán beszélhetett! "Jól van - mondta a tündér - mehetsz!" Na, el is indult Nagy Zoárd. Megjárta a sivatag homokját, a tengerek partjait, szigeteken járt, délszaki földeken, jéghideg északon. Talán nincs is olyan hely, ahol Nagy Zoárd ne járt volna. Igen ám, csakhogy egyszer elkezdett sajogni a szíve. Újra látni szerette volna a völgyet, a folyót, szeretett volna elbeszélgetni a tölggyel és a bükkel.”

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.