Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk a játékról?

Lehidaltam, amikor a nyolc éves gyerekem, miután negyed órája könyörögtem neki, hogy jöjjön ki a kádból, és feküdjön le, teljesen komolyan rám nézett és kioktatott arról, hogy ha nem tudnám, ő egy gyerek, és neki leginkább a sajátja a játék. Ebben érzi a legjobban magát, és hagyjam őt békén az egyéb szempontjaimmal.

Hát valóban. Teljesen igaza van. Ki is oldalogtam, részben kuncogva, meghatódottan, büszkén és persze szégyenkezve, hogy mindezt elfelejtettem. És hogy hogy felejthettem el? Hát úgy, hogy a saját játékaimmal voltam elfoglalva. Az, amit én játszom, az kevéssé érdekli őt. És az, amit ő játszik, engem már nemigen tud lekötni. Így hát sok figyelemmel és empátiával tudunk csak egymás játékaiban részt venni.

Sokan sokfélét írtak már a játékok jótékony hatásáról, a fejlődésről, arról, hogy a játék valójában tanulás. Kőkemény elfoglaltság, ami közben modellezi a valóságot, megoldja a problémákat és új tudásokra tesz szert a gyerek. Persze mi mindezt a saját szemszögünkből gyakran haszontalan dolgoknak látjuk, csakúgy, ahogy a gyerekeink is tökéletesen érdektelennek és feleslegesnek tartják a mi elfoglaltságainkat.

Mindazok a tevékenységeink, amelyeket örömmel és lelkesedéssel végzünk az játék. Felvillanyoznak bennünket, tettekre és gondolkodásra sarkallnak, beindul valami óriási erő, ami magával sodor. Ezért maradunk fenn hajnalig olvasva, kenyeret sütve, a gépet verve, a takarítást, a pakolást, a varrást, a fúrást, a zenélést folytatva, észrevétlen, hogy mennyi idő telt el, milyen későre is jár. Nekünk az a játék, amikor problémát oldunk meg, amikor valamilyen terméket készítünk, amikor egy bennünk megszületett gondolatot végigviszünk, úgy mondják, amikor flow-ban vagyunk.

Ugyanígy van ezzel a gyerek is. A felnőtt társadalom számára talán kevésbé érdekes tevékenység műanyag dézsákból öntögetni a vizet egymásba. Pedig, az űrmérték megtapasztalása itt kezdődik. Talán kevésbé hasznos egy körhintán harminckét percig forogni, pedig ezzel hatékonyan edzi az agytekervényeit. Talán kevésbé érthető ordítva rohanni csapatokban egyik bokorról a másikra, pedig ezzel az indulataikat adják ki. Vagy nehezen belátható, miért nem lehet este tízkor ágyba parancsolni őket, pedig akkor a sötét udvaron a félelmeiket győzik éppen le. Mindeközben a mi fontos és komoly, felelősségteljes felnőtt életünkre készülnek fel. Megélik a konfliktusokat, a kudarcot, a sikert vagy az összetartozást. Megtanulják, mennyi víz fér bele, hányat kell ugrani, milyen messze van a kapu, milyen stratégiai lépést kell megtenni. És ez ugyan játék, de többet tanulnak mindezekből, mint bármilyen intézményrendszerben. Még szerencse, hogy ezek között a falak között is tudnak maguknak játékidőt csenni.

Mert mi azt hisszük, hogy ami hasznos, az irányított, az kötelező, az fegyelmezett, az a felnőtt társadalom számára értékes. És mindaz, amit nem mi irányítunk, aminek nem látjuk az azonnali, közvetlen értékét, hasznát, az időpocsékolás, lébecolás. Annyira okosnak hisszük magunkat, hogy még azt is eljátsszuk, hogy kiagyalunk hasznos játékokat. Játszva tanítunk és ezzel feltaláljuk a spanyol viaszt, megmutatjuk hogyan kell játszani, miközben mindezt már rég feltalálták a gyerekeink.

Nem volna más dolgunk, mint figyelni rájuk, bekapcsolódni vagy hátralépni, adni egy-egy ötletet, hogyan tud továbblendülni egy problémán, és megmutatni, hogy mi magunk is szerelmesek vagyunk a saját játékainkba.

Persze ez úgy nehéz, ha esténként a tv az egyetlen kikapcsolódásunk, ha gyűlöljük mindazt, ami napközben történik velünk, ha nem vagyunk aktív irányítói a tevékenységeinknek. Ha elvárjuk, hogy irányítsanak minket, megmondják, mivel játsszunk, akkor is csak utasításokat tudunk adni, nem látjuk meg a gyerekek játékának hasznát, örömét. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.