Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk a játékról?

Lehidaltam, amikor a nyolc éves gyerekem, miután negyed órája könyörögtem neki, hogy jöjjön ki a kádból, és feküdjön le, teljesen komolyan rám nézett és kioktatott arról, hogy ha nem tudnám, ő egy gyerek, és neki leginkább a sajátja a játék. Ebben érzi a legjobban magát, és hagyjam őt békén az egyéb szempontjaimmal.

Hát valóban. Teljesen igaza van. Ki is oldalogtam, részben kuncogva, meghatódottan, büszkén és persze szégyenkezve, hogy mindezt elfelejtettem. És hogy hogy felejthettem el? Hát úgy, hogy a saját játékaimmal voltam elfoglalva. Az, amit én játszom, az kevéssé érdekli őt. És az, amit ő játszik, engem már nemigen tud lekötni. Így hát sok figyelemmel és empátiával tudunk csak egymás játékaiban részt venni.

Sokan sokfélét írtak már a játékok jótékony hatásáról, a fejlődésről, arról, hogy a játék valójában tanulás. Kőkemény elfoglaltság, ami közben modellezi a valóságot, megoldja a problémákat és új tudásokra tesz szert a gyerek. Persze mi mindezt a saját szemszögünkből gyakran haszontalan dolgoknak látjuk, csakúgy, ahogy a gyerekeink is tökéletesen érdektelennek és feleslegesnek tartják a mi elfoglaltságainkat.

Mindazok a tevékenységeink, amelyeket örömmel és lelkesedéssel végzünk az játék. Felvillanyoznak bennünket, tettekre és gondolkodásra sarkallnak, beindul valami óriási erő, ami magával sodor. Ezért maradunk fenn hajnalig olvasva, kenyeret sütve, a gépet verve, a takarítást, a pakolást, a varrást, a fúrást, a zenélést folytatva, észrevétlen, hogy mennyi idő telt el, milyen későre is jár. Nekünk az a játék, amikor problémát oldunk meg, amikor valamilyen terméket készítünk, amikor egy bennünk megszületett gondolatot végigviszünk, úgy mondják, amikor flow-ban vagyunk.

Ugyanígy van ezzel a gyerek is. A felnőtt társadalom számára talán kevésbé érdekes tevékenység műanyag dézsákból öntögetni a vizet egymásba. Pedig, az űrmérték megtapasztalása itt kezdődik. Talán kevésbé hasznos egy körhintán harminckét percig forogni, pedig ezzel hatékonyan edzi az agytekervényeit. Talán kevésbé érthető ordítva rohanni csapatokban egyik bokorról a másikra, pedig ezzel az indulataikat adják ki. Vagy nehezen belátható, miért nem lehet este tízkor ágyba parancsolni őket, pedig akkor a sötét udvaron a félelmeiket győzik éppen le. Mindeközben a mi fontos és komoly, felelősségteljes felnőtt életünkre készülnek fel. Megélik a konfliktusokat, a kudarcot, a sikert vagy az összetartozást. Megtanulják, mennyi víz fér bele, hányat kell ugrani, milyen messze van a kapu, milyen stratégiai lépést kell megtenni. És ez ugyan játék, de többet tanulnak mindezekből, mint bármilyen intézményrendszerben. Még szerencse, hogy ezek között a falak között is tudnak maguknak játékidőt csenni.

Mert mi azt hisszük, hogy ami hasznos, az irányított, az kötelező, az fegyelmezett, az a felnőtt társadalom számára értékes. És mindaz, amit nem mi irányítunk, aminek nem látjuk az azonnali, közvetlen értékét, hasznát, az időpocsékolás, lébecolás. Annyira okosnak hisszük magunkat, hogy még azt is eljátsszuk, hogy kiagyalunk hasznos játékokat. Játszva tanítunk és ezzel feltaláljuk a spanyol viaszt, megmutatjuk hogyan kell játszani, miközben mindezt már rég feltalálták a gyerekeink.

Nem volna más dolgunk, mint figyelni rájuk, bekapcsolódni vagy hátralépni, adni egy-egy ötletet, hogyan tud továbblendülni egy problémán, és megmutatni, hogy mi magunk is szerelmesek vagyunk a saját játékainkba.

Persze ez úgy nehéz, ha esténként a tv az egyetlen kikapcsolódásunk, ha gyűlöljük mindazt, ami napközben történik velünk, ha nem vagyunk aktív irányítói a tevékenységeinknek. Ha elvárjuk, hogy irányítsanak minket, megmondják, mivel játsszunk, akkor is csak utasításokat tudunk adni, nem látjuk meg a gyerekek játékának hasznát, örömét. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?
iskola, óvoda

Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?

Az ADHD, (figyelemhiányos, hiperaktív) gyerekekről egyre több információnk van. Egyre többükkel találkozunk, és egyre nagyobb arányban jelentkezik a probléma, ami nem a létükkel, hanem azzal kapcsolatos, hogy nemigen tudunk mit kezdeni velük.  Forrás: http://www.huffingtonpost.com/entry/what-my-son-with-adhd-taught-me-about-minecraft-and_us_5846e43be4b0b261c8342778

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.