Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Youtuberek, Mineshow, Mester MC – a te gyereked is rajong a Minecraftért?

A gyerekek kezdetben csak a FIFÁ-n játszottak, aztán sorra ismerték meg az őket körülvevő felnőttek és kamaszok kedvenc játékait. A Minecraft is ezek között volt. Hamarosan egyre többször volt téma az asztalnál és a kocsiban a kraftolás, meg az enchantolás. Próbáltam lekövetni, miről is beszélnek. A játéknak a kreatív verziójánál kötöttek ki, ami egyfajta on-line legó, de azért annál jóval több. A gépezésnek nehezen, sok energiát belerakva igyekszünk kialakítani a kereteit. 

Ennek része, hogy mennyi időt és mikor játszanak. Milyen feltételek mellett és mely feladatok elvégzését követően kezdik meg a gépezést és ezt melyik napszakban teszik. A játék kereteiről egészen könnyű beszélgetni addig, amíg nincsenek a gép előtt, mert amint leülnek, megszűnik számukra külvilág. Szenvedély vagy flow-élmény.... nehéz meghúzni a határt.

A nyári szünetben folyamatosan fáradozunk azon is, hogy a játék helyett lehetőséget teremtsünk egyéb szabadidős elfoglaltságokra, de azért más szülőkhöz hasonlóan néha én is aggódom, amikor érzékelem, hogy elvesznek a Minecraft világában és már se nem hallanak, se nem látnak.

A játékkal együtt vették át a hatalmat a lakásban a videósok. Először Zsdav, aztán jött sorra többi példakép: Benipova, Icebluebird, James (akinek a nevét eleinte J-A-M-E-S-nek is ejtették)... és ki tudja még hányan. Eleinte csak kraftolásban voltak példaképek. Ők tudták a jó megoldásokat, vidáman kommentelve mentek végig a pályákon és építették a városaikat. Később kiderült, nekik is van a Minecrafton kívül életük és a gyerekek erről is örömmel tudósítottak.

A passzív játékélmény előtt értetlenül álltam. Tudtam, hogy ez is valami olyan, amit nem lehet megakadályozni, csak késleltetni. S ha már nem lehet, legalább ismerjük meg! – gondoltam.

Miután egyrészt nagyon bízom a gyerekeimben és abban, hogy értelmes, izgalmas dolgok érdeklik őket. Másrészt én igazi késői követő vagyok, ezért sosem tudhatom, nem válok-e én is néhány hónap múlva őrült minecraftozóvá. Harmadrészt emlékszem, hogy a mi időnkben a Commodore 64-es játékoktól és a tévénézéstől voltak kiakadva a szüleink, - akik mára már az intellektuálisan sokkal kevésbé értékelhető szappanoperák tömegét tudhatják maguk mögött, - azt gondoltam, meg kell néznem legalább kicsit ezt a világot. Jó volna érteni a fiaimat és azt, hogy miről beszélnek. (A játék világa egyben egy titkos nyelvi világ is, aminek alkalmazását a gyerekek nagyon élvezik. Úgy vannak vele, mint mi voltunk a titkosírással vagy vagyunk egy-egy iparág sajátos szakzsargonjával.)

Ahogyan a barátaikat ismerem, szeretném tudni azt is, kik a példaképeik.

Szeretnék nekik segíteni a jó szokások kialakításában úgy, hogy közben figyelembe veszem az ő igényeiket is és ez csak akkor megy, ha tudom, mik azok.

Eleinte, amikor belehallgattam a videókba, pillanatok alatt felidegesítettem magam a youtuberek szókincsének silányságán, a bugyuta kommenteken, de leginkább azon, hogy az én okos fiaim mit tudnak ezért lelkesedni.

Baráti körben is összejött egy videós-fan csapat, ami jórészt fiúkból áll, de azért nagyobb lányok is keverednek közéjük. Mindenkinek megvan a saját kedvenc youtubere. A lányoknak is van lehetőségük saját példaképeket találni, Doggy Andit, Anett&Ancsát, mert nem csak szólójátékosok, de csapatok is vannak a videósok között.

A Minecraft azonban nem maradt meg a lakásunk ajtaján belül, a kis fan-klub ugyanis kitalálta, hogy a következő Mineshowra mindenképpen ki kell mennünk.

Na, ez volt a múlt héten, erre szántuk a szombatot.

Mit lehet csinálni egy videós rendezvényen?

Ha valaki még nem járt ilyen videós rendezvényen, el sem tudja képzelni, miről is szól egy Minecraft-show. Én is, szülőtársaim is így voltunk ezzel.

A szombati rendezvény állítólag az eddigi legnagyobb Mineshownak indult. Nagyszínpaddal, led-falakkal, 35 programmal és rengeteg konzollal. Tömeggel, vas-, arany- és gyémántjeggyel, utóbbit igen borsos áron kínálva.

A hatalmas csarnok kicsit ugyan sötétebb, mint ahogyan én szeretem, de ezt a Minecraft-kultúra esetében nem a depressziónak kell betudni, hanem inkább gyakorlati okai vannak, a játékosok szeretnék minél tisztábban látni a képernyőt és ez nagy fényben kevéssé működik. Persze ez az egyik hátránya is ennek a hobbinak, hiszen a kraftolók általában besötétített szobában játszanak.

A teremben rengeteg konzolt állítottak fel. Pozitívum a játék-trendben, hogy a játékkonzolok egyre inkább kiugrasztják a gyerekeket a fotelből és „ülőmunka” helyett az álló helyzetet részesítik előnyben, ami biztosan egészségesebb, mint a telefonozás vagy a gép előtt görnyedés. Ezek előtt a képernyők előtt ragadtak le a gyerekek először, hogy ugyanúgy végig játsszanak egy pályát, mintha otthon lennének. Mi szülők pedig, állhattunk és nézelődhettünk közben.

A programot meglepő módon az alapzaj mellett nem kíséri üvöltő zene, a színpadon egy-két videós pörög egymás után, őket az egész csarnokban egészen jó lehet hallani.

A rendezvény egyéb tekintetben semmivel sem tér el a más tematikájú tömegrendezvényektől:

  • -Nagy az alapzaj és hatalmas a tömeg, amit szerencsére nem csak én, hanem a gyerekeim sem viselnek sokáig, így néhány óra elég is nekik abból.
  • -A büfé leköveti a korosztály ízlését, van popcorn, hot-dog, gofri és valami fagyi-újdonság. Egészségesebb variációkat az emeleti büfében lehet elérni, ami ennek megfelelően egy ideig kong az ürességtől. Nincsenek viszont chipsek, gumicukor és egyéb előre csomagolt nyalánkságok.
  • -Jelen vannak a legnépszerűbb alternatív kiállítók, kézműves programok akik nagy igyekezettel próbálnak rácsatlakozni a Minecraft-lázra. Lehet pólót festeni, óriási tárolódobozokból terepasztalon legózni, 3D-tollal rajzolni és ördöglakatot megfejteni. Megnyugvásunkra, gyerekeink mindegyik tevékenységgel eltöltöttek fél-egy órát.
  • -A színpadon nem Tibi bácsi osztogatja a pöttyös labdákat, hanem egy videós invitálja kvízre a gyerekeket. S bár számunkra haszontalan kérdésekkel teli a kvíz, be kell látnunk, hogy gyerekkorom bölcs bagoly versenyeinek információival ellentétben, itt legalább gyakorlati tapasztalatból születnek a válaszok.
  • -A foci albumokhoz hasonlóan erre a témára is ráugrott néhány gyártó, így költhetik a gyerekek felesleges pénzüket albumokra, matricacsomagokra a videósok képével. És sok minden másra is, mert a rendezvény valószínűleg a merchandiser kiállítók aranybányája (persze nélkülük nem jöhetett volna létre). Párnák, bögrék, pénztárcák, pólók Minecraft logóval és a videósok képével.

És milyenek ezek a videósok élőben?

Helyes kamaszok, akik kellőképpen szeretik megmutatni magukat és a Minecraft videók mellett önmagukról is beszélni. Képesek 14-18 évesen saját márkát építeni. Munkát raktak ebbe a hobbiba és órákon át kommentelnek, videóznak, beszélnek, vágnak, szerkesztik anyagaikat, liveolnak. Szóval, képesek arra, hogy munkával és élvezve hobbijukat keressenek pénzt. Nem a Meló-Diákban borítékolnak, hanem szórakoztatják a náluk néhány évvel kisebbeket. És sok mindenre meg is tanítják őket.

Például videózni, vagy vágni, elmagyarázzák, ők hogyan csinálják. Mi tudjuk ezt? Lehet ennek haszna? Szerintem igen. Arra, hogy a játékban érdemes addig menni, addig keresni, amíg megtalálod a jó megoldásokat. Aztán arra is, hogy az, akivel a játékban harcolsz, igazából lehet a legjobb barátod, sőt, akár lehet csapatban is játszani és úgy még jobban megy. Azt is, hogy amíg játszol, legyél tudatában annak, amit csinálsz, annyira, hogy akár kommentálni is tudd közben. Ha szókincsük nem is minden esetben a legszínesebb, a kommunikációs képességük és az, hogy képesek fesztelenül szerepelni, sok kisgyereknek lehet jó minta. Megtanítják, hogy lehet mástól tanulni, lehet kérdezni, ha neked nincsenek meg a válaszaid egy problémamegoldási folyamatban. Például tőlük. Azt hiszem, nem érdemes félteni tőlük a gyerekeinket, sokkal jobb példaképek, mint a celebek többsége, akikkel tele vannak a legnépszerűbb tévéadók és az internet.

Szerintem, félelemre nincs ok, a youtuber-videó nem öli jobban az agysejteket, mint a sorozat, amit tegnap néztél. Lehet, hogy a Minecrafton veszekednek a gyerekeid, de nem ugyanígy volt tegnap, amikor a fagyit osztottad? Ha izgulsz, hogy túlstresszeli magát a játék miatt, gondolj arra, hogy itt egy lehetőség, megtanítani neki a kudarcok feldolgozását, azt, hogy hogyan kell bánni az idejével akár a játék során, akár amikor abba kell hagynia azt, hogy mással foglalkozzon. Ehhez persze neked is tanulnod kell és jelen lenni és képessé válni, abbahagyni a mobilod nézegetését. Esetleg megkérdezheted a fiadtól, lányodtól, mit is jelent a kraftolás, enchantolás vagy a Mester MC....

Szerencsére, ma még nem kell attól félnem, hogy nem kerül elő a monopoly, nem jönnek el kirándulni vagy nincs kedvük legózni, rohangálni, strandolni, csavarogni velünk és a barátokkal, persze azért jó lett volna, ha több könyv fogy a szünidőben. De mire számítottam? Én is kevesebbet olvasok már és rengeteget ülök a gép előtt, így megértem az ő vonzódásukat, igényüket is.

A Minecraft sokféle készség fejlesztésére alkalmas, amiről érdemes külön is írni, de a játék nem veszélytelen. Ahogyan a mi időnkben a tévénézés kultúráját kellett megtanulnunk, ma a gépezését. Ahogyan a szüleinknek Márió világa volt ismeretlen és gyanús, úgy nekünk a Minecrafté. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.