Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Mennyire kockázatos felelősségteljes gyerekeket nevelni?

1980-ban, egy óvodai orvosi vizsgálat és oltás előtt álltunk sorban. Máig emlékszem, amikor én kerültem sorra, az ajtó előtt lehajolt hozzám az óvónő, és megkérdezte: Mehetünk? Fel vagy készülve? Bólintottam, és bementünk. Sosem felejtettem el ezt a gesztust. Hogy magam dönthetek a magam sorsáról egy nehéz helyzetben. Vélhetően azért is él bennem élénken az emlék.

Mi felnőttek azt gondoljuk, hogy jobban tudjuk, mi kell a gyerekeinknek. Mi tudjuk, mit kell enniük, ennyit kell aludniuk és hányszor kell mosdóba menniük. Aztán később még súlyosabb helyzetekben akarunk beleszólni a választásaikba. Kikkel barátkoznak, mit olvasnak és kit vesznek majd feleségül. Mindent kontroll alatt akarunk tartani, holott ha magunkba nézünk, látjuk, mennyi mindent elhibáztunk már! Mindemellett felelősségre, önállóságra és rugalmasságra akarjuk őket tanítani. Mekkora ellentmondás ez!

Egy bátor német óvoda felismerve ezt a visszásságot, elhatározta, hogy ők bizony komolyan veszik már az óvodásokat is. És számukra viselhető, rájuk szabott felelősséget adnak nekik, és segítik őket abban, hogy mire felcseperednek, járatosak legyenek a demokrácia intézményében. Ez esélyt adhat arra, hogy a felnövő generáció ne ugyanazokat a rossz, tekintélyelvű mintákat örökítse tovább, hanem az együttműködésről, a humánumról és az emberi jogokról szóljon a világ.

Miközben a legtöbb óvodában a szülők a miatt aggódnak, hogy a gyerekük tetves lesz, állandóan folyni fog az orra és rondán fog beszélni, a pinnebergi Dolly Einstein Házban, a szülők valami teljesen másban reménykednek; abban, hogy a gyermekük belekóstolhat a demokráciába. És mindezért vállalják a nehezebb utat, amiben nekik is alkalmazkodva kell részt venniük a gyermekeik mellett.

Ennek az óvodának, ami idén megkapta Németország első demokratikus óvodája címet, a küldetése az, hogy megvizsgálja, milyen mértékben tudnak különböző döntéshozatali folyamatokat, a mi legyen a reggelitől a ki cserélje ki a pelenkát kérdéskörig, a 6 év alattiakra átruházni.

Három és fél évvel az indulás után, a projekt mögött álló kutatók úgy találták, hogy a demokratikus elképzelések meglepően ragályosak és, ami talán még érdekesebb, a kompromisszumok gyakran nagyobb kihívást jelentenek a felnőtteknek, mint a gyerekeknek.

Az észak-németországi óvoda nevelői elmesélték a 6 éves Pia történetét, aki, amikor a szülei azt mondták, hogy ideje lefeküdni, hivatkozott az óvodában minden csoportszobában kifüggesztett „alkotmányra”, amely kimondja: „Én döntöm el, hogy mikor megyek aludni, ehhez jogom van.”

Az óvoda alapító okmánya hét jogot sorol fel:

  1. Jogom van aludni.
  2. Én döntöm el, hogy mit és mennyit eszem.
  3. Én döntöm el, hogy mit játszom.
  4. Én döntöm el, hogy hova ülök.
  5. Bármikor elmondhatom a véleményemet.
  6. Én döntöm el, hogy ki ölelhet meg.
  7. Én döntöm el, hogy ki cserélje ki a pelenkámat.

Az óvoda vezetője, Ute Rodenwald és helyettese, Heike Schlüter elutasítják az 1968-as németországi diákmozgalomhoz kapcsolódó nonkomformista oktatási modellel való összehasonlítást.” A nem tekintélyelvű nevelés csodálatos módon megtanítja minden gyereknek, hogyan tudja szabályozni és strukturálni önmagát. De mivel van alkotmányunk és a döntéshozatalban részt vettek a gyerekek, ezért több szabályunk van, mint régen, nem pedig kevesebb.”

A Dolli Einstein Házban lévő óvodások eldönthetik, hogy kit szeretnének, hogy kicserélje a pelusukat, de az óvoda alapító okmánya világosan kimondja, hogy azt, hogy mikor kell pelenkát cserélni, kizárólag az óvópedagógusok döntik el.

Rodenwald úgy látja, hogy az óvoda missziója kevésbé szól a gyermekek felhatalmazásáról különböző kérdéskörökben, mint inkább arról, hogy felkészítse őket a gyorsan változó modern világgal való megbirkózásra. „A demokrácia nem csak a választásokról szól. Számunkra az emberekről, vagy a gyerekekről, akik komolyan veszik a demokráciát és megtanulnak úgy döntéseket hozni, hogy a másik ember, illetve gyerek ne szenvedjen hátrányt.”

Mivel egyre több háztartásban mindkét szülő dolgozik, így az óvodákra nagyobb nyomás nehezedik, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a kisgyerekek nevelésében – mondja Rodenwald.

Eredetileg 2001-ben egy a Schleswig-Holstein államban működő oktatócsoport fejéből pattant ki az ötlet, de a projekt csak akkor váltott ki visszhangot, amikor 2007-ben Angela Merker kormánya háromszorosára növelte az óvodák számát. A Dolli Einstein Ház, amelyet egy nonprofit jótékonysági intézmény működtet, és egy gyerekkönyvben szereplő beszélő madárról kapta a nevét, egyéves kortól várja a gyerekeket reggel 8-tól délután 4-ig.

Hetente egyszer minden óvodai csoport részt vesz egy olyan ülésen, amelyen kétféle szavazás történik, az egyik a délutáni süteményválasztékról, a másik a pénteki ebédmenüről szól. Az előbbi alapvetően egy népszavazás, amikor is eldöntik, hogy citrom vagy csoki tortát kapjanak, míg az utóbbinál négy menüválasztékot jelölhetnek meg. Körben ülnek a gyerekek, háttal a kör közepének, hogy anonim legyen a választás, középre kiteszik egy-egy fotón a választási lehetőségeket, egyesével szólítják a gyerekeket és mindenki letesz egy színes kavicsot az általa preferált ételhez. Mindkét szavazásban szigorúan a győztes visz mindent elv érvényesül és alkotmányosan kötelező érvényű. Az óvodai szakácsnak még akkor is ki kell elégítenie a választók akaratát, ha undorítónak, vagy egészégtelennek tűnik. Nemrégen a reggeli pizza és párolt marhahús volt céklával.

Rodenwald és csapata azzal érvelnek, hogy a felnőttek feladata, hogy megtanulják elfogadni a gyerekek döntéseit, nem pedig fordítva. Létre kell hozni mindenféle alternatívákat. Tapasztalatuk szerint a gyerekek végül a spenótot, a salátát és a rozskenyeret is meg fogják enni, ha kínálják nekik és látják, hogy a többi gyerek is megeszi.

Nagyobb döntéseket, mint például új játékok vásárlása, vagy a játszótéri szabályok megváltoztatása, a havonta ülésező gyermektanács hoz, amelyre lány és fiú párokat delegálnak. Nemrégiben egy ilyen ülésen megvétózták a gyerekek az óvodavezető egyoldalú döntését, amikor is tricikliket akart venni. „Olyan jó ajánlat volt, és tudtuk, hogy a gyerekek szeretnek triciklizni, úgyhogy megrendeltem. – mondja Rodenwald. De a gyerekek megmondták nekünk, hogy nem volt felhatalmazásunk erre a döntésre. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztük, jó úton járunk. Nem tudom, hogy a hozzánk járó gyerekek jobb demokraták lesznek-e, de az biztos, hogy kevésbé számítóak. Csak azért nem mondanak dolgokat, hogy kedvesek legyenek velük az emberek.”

Annak ellenére sem vittek még el gyereket az óvodából, hogy otthon okozhat kényelmetlen helyzetet az, hogy a gyerekek ismerik a jogaikat. Februárig 7 óvoda, év végéig még 12 jelentkezett a programba. 2020-ra az a terv, hogy a jótékonysági szervezet Schleswig-Holstein államban működő mind az 58 óvodája demokratikus alapon működjön.

Érdekes volna ezt a modellt néhány itthoni iskolában, óvodában is megvalósítani, lehetőséget teremtve arra, hogy új kultúrát valósítsunk meg. Mindez csak úgy lesz valóság, ha vállaljuk az ezzel járó esetleges nehézségeket, új megoldásokat.

https://www.theguardian.com/world/2017/aug/11/german-nursery-children-make-decisions-vote-dolli-einstein-haus

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gondolkodj máshogy!
iskola, óvoda

Gondolkodj máshogy!

Out of the box! Lépj ki a kereteid közül! Nézd más nézőpontból! Legyél vakmerő és váratlan, nézz rá egészen másképp a problémára, az életedre, magadra, mint ahogy eddig tetted! Ez a jövő záloga! És ha ezt nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, akkor kisebb eséllyel fognak boldogulni. Az iskolában ma ennek az ellenkezője folyik. És a tanárok maguk sem tudnak akkorát csavarni magukon, hogy erre példát nyújtsanak.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

Van, aki forrón szereti. De én nem.
határon túl

Van, aki forrón szereti. De én nem.

Az ötvenedik születésnapomon kirúgtam a hámból: pezsgő helyett kodeines pezsgőtablettával koccintottam.

Soha nem felejtem el azt a napot. Hacsak nem szenvedek majd súlyos memóriazavarban, ami a változókor tucatnyi tünetének egyike is lehet. Ez az írás a menopauzával foglalkozik, akit zavar a téma, a szókimondás és bizonyos testnedvek emlegetése, lapozzon. 

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel
ajánló

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel

Felejtsd el Baby Einsteint! A legjobb módja, hogy növeld gyermeked IQ-ját, a sok meseolvasás, valamint az olvasás megszerettetése. Minden este olvas magának a gyereked? De nem azért, mert kötelező, hanem csak úgy, szórakozásból. Azoknak a gyerekeknek, akik olvasnak, könnyebben is megy a tanulás, minden tantárgyból. Az iskolai teljesítmény jobban korrelál a gyermek olvasási eredményeivel, mint bármely más mutatóval. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.