Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A házimunka nem opció!

Kivétel nélkül minden nap ez játszódik le: legalább egyszer emlékeztetem az összes gyerekemet (és akkor ez egy jó nap, ha csak egyszer), hogy ne felejtsék el megcsinálni az elvállalt házimunkájukat.

Vegyük például a fiamat: az ő feladata, hogy iskola és vacsora után levigye a kutyát sétálni. A kutya elkezd sírni az ajtónál, figyelmeztetem a fiamat, hogy vigye le. A kutya továbbra is sír, én megint szólok a fiamank. Harmadszorra már nem annyira kedvesen szólok, ilyenkor a fiam nem érti, miért lettem ilyen hirtelen ideges.

Na és a lányom? Amikor az ő feladata a kimosott ruhák összehajtogatása (a különféle házimunkák rotálnak a gyerekek között) és még a harmadik kérés után is ott vannak a szárítógépben, akkor ő azt mondja: Miért van ennyi mosnivaló? Annyira utálom!

Megértem, amit mond. Úgy értem, nem utáljuk mindannyian a mosást? Örülök, hogy a gyerekeim már annyi idősek, hogy össze tudják hajtogatni a tiszta ruhákat. Ahogy elnézem, ameddig a gyerekeim velünk laknak, nekem már nem kell ruhát hajtogatnom. Szeretem az életem!

A legtöbb szülő, akit ismerek, nagy híve annak, hogy a gyerekeik végezzenek házimunkát. Megtanítja a felelősséget, hosszú távú életvezetési készséget nyújt és egy jó módja annak, hogy ne olyan gyerekként nőjenek fel, akikre egyáltalán nem lehet számítani.

De azt kell, mondjam, beléjük csepegtetni az etikus viselkedést, kemény munka, nagyon kemény munka. Valószínűleg a legnehezebb munka, azok közül, amit szülőként teszünk. Annyira csábító kijavítani az általuk elvégzett munkát, vagy egyszerűen csak megcsinálni magunk, hiszen valószínűleg a napi energiánk felét elhasználjuk arra, hogy vitatkozzunk velük, hogy elvégezzék a rájuk bízott feladatokat.

Van két kiskamaszom és egy kamasz gyerekem, és már egy ideje ez a helyzet. Pontosan tudják, hogy mit várok el tőlük nap, mint nap, de még mindig ellenállnak. Bolyonganak a lakásban, amikor itt lenne a házimunka ideje és ezzel kihúzzák a gyufát.

De ez nem számít! Megpróbálhatnak elmenekülni a feladataik elől, ahogy csak akarnak. Makacsak, de én is az vagyok, úgyhogy, amíg velünk élnek, addig ki kell venniük a részüket. Öten élünk egy tető alatt. Mindannyiunknak van szennyese, mindannyian rendetlenséget csinálunk a fürdőszobában és mindannyian behozunk koszt a cipőnkkel. Mindannyian nekifoghatunk a házimunkának. És most, hogy már idősebbek, megtanítom nekik, hogyan kell kis erőfeszítésekkel rendezni a körülöttünk lévő dolgokat (még akkor is, ha gyakrabban szakad el nálam a cérna, mint sem). Lassan kezd kifizetődő lenni. És ez nagyszerű. Ha a panaszáradatot nem vesszük figyelembe.

Ugyan nem hisznek nekem, de tudom, hogy léteznek szórakoztatóbb dolgok, mint, hogy összehajtogassák a tiszta ruhát, vagy felszedjék a kutyakakit. Mindig elmondom nekik, hogy később nagyon fogják értékelni, hogy megtanítottam őket főzni, takarítani és hogyan tartsák fenn a saját higiéniájukat (egyébként úgy tűnik, ez a legnehezebb feladat). És tudom, hogy még egy darabig hallani sem akarnak róla. Talán még csak nem is látják a lényeget, amíg maguk nem lesznek szülők és nem lesznek tanúja annak, amint a gyerekük végigrobog sáros cipővel az éppen felmosott előszobán. De abban reménykedem, hogy amikor már saját magukért lesznek felelősek, büszkék lesznek magukra, hogy tudnak főzni, tisztán tudják tartani a ruháikat, ki tudnak porszívózni egy szőnyeget. És ha ezeket a feladatokat csak akkor fogják elvégezni, mielőtt megyek hozzájuk látogatóba, az már nem rossz.

Most, amíg együtt lakunk, nem vagyok hajlandó engedni. Nem vagyok hajlandó az összes házimunkát egymagam végezni. Nem vagyok hajlandó megszakadni, amíg ők elterpeszkednek a kanapén, chips-szel a kezükben és nézik, ahogy más gyerek játszik a YouTube-on.

A gyerekeim továbbra is megpróbálnak ellenállni, de előbb utóbb, úgyis én nyerek. Végtére is az anyáknak nagyobb állóképessége van, mint bárki másnak.

Forrás: http://www.scarymommy.com/my-kids-must-do-chores/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.