Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Figyeljünk, ne csak hallgassunk!

„Mami, sétáltathatom a kutyát?” „Nem kicsim, nem vagy még elég nagy hozzá.”, „Papa, felmászhatok a fára?” „Nem drágám, túl veszélyes.” , „Egyedül szeretném felvenni a cipőmet.” „Nincs most erre időnk, nagyon sietünk.”, „Játszhatok?” „Nem, majd később.”

Ismerősek ezek a mondatok? Bizonyosan sokan hallják vissza saját magukat a fenti párbeszédben. Halljuk a gyerekeinket és a kívánságaikat, hívó szavaikat, de nem igazán figyelünk oda rájuk. Amit mi kihallunk ezekből a kérésekből az az, hogy megváltozik az előre eltervezett időbeosztásunk, amit így már nem tudunk menedzselni, úgyhogy úgy hallgatjuk meg őket, hogy közben nem figyelünk rájuk. Túlságosan elfoglaltak vagyunk ezért gyakran elmulasztjuk a gyerekeink kis kezdeményezéseit, amik valójában nagyon fontos megállapítások. Ez nagyon sajnálatos, nem csak azért, mert elveszítjük annak a lehetőségét, hogy jobban megismerjük a gyerekünket, hanem azért is, mert elmulasztjuk, hogy támogathassuk a gyerekünk önbecsülését. Az igazság az, hogyha nagyra nyitjuk a füleinket és a szemeinket, akkor sokkal jobban fogunk tudni alkalmazkodni gyermekeink igényeihez.

Érdemes lenne sokkal jobban odafigyelni rájuk, amikor beszélgetünk vagy játszunk velük. Teljes valójában legyünk részesei a pillanatnak, ne csak a testünk legyen jelen. Azzal, hogy biztosítjuk nekik a szabad játszás lehetőségét és bízunk bennük, megmutatjuk nekik, hogy hiszünk a képességeikben, az önérzékelésükben, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy rugalmas és boldog tinédzserek váljanak belőlük.

A kérdés az: hogyan is csináljuk ezt? A válasz nagyon egyszerű. Hagyjuk őket sokat játszani és figyeljünk rájuk. Figyeljünk a kezdeményezéseikre, javaslataikra miközben játszanak és vegyük őket komolyan, amikor mondanak valamit. Ez nagyon fontos, ha azt szeretnénk, hogy mind mentálisan, mind pedig fizikailag erősek legyenek. Valószínűleg egy olyan dologgal fognak előjönni, ami a legközelebb áll a fejlődési szintjükhöz. Ez nagyszerű módja annak, hogy kihasználhassuk, hogy segítsünk nekik az ügyesség-, és függetlenségérzet kialakulásában. Ahogy elsajátítanak valami új dolgot, úgy erősödik az önbizalmuk, a magabiztosságuk. Ez felkészíti őket azokra a nehézségekre, amikkel az életük során fognak találkozni.

Tehát a következő alkalommal, amikor meghalljuk a gyerekünket, hogy valami új dolgot szeretne kipróbálni, hagyjuk őt, had próbálja. Ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk, mondjuk ezt: „Sétáltatni szeretnéd a kutyát? Gyere, megmutatom, hogy fogd a pórázt. Menj vele egy kört. Igazán szívesen megnézem, hogy csinálod.”, „Bekötnéd az én cipőmet is?”, „Adj nekem 5 percet és még tudunk egyet játszani vacsi előtt.”

Forrás: http://thedanishway.com/listen-to-the-sound-of-success/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nemzeti ünnep az iskolában
iskola, óvoda

Nemzeti ünnep az iskolában

Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?
interjúk

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?

„Azt a játékot akarom!” – mondja a gyereked.

„Most nem, drágám, csak egy pár dologért ugrottunk be.”

„De én akarom!”

„Tudom, de….”

A gyerek határozottan közbevág: „Minden barátomnak van már és én is akarok egyet. Beteszem a bevásárlókocsiba.”

„Ühüm, jó, rendben.”

Összezavarodottan és legyőzötten odatolod a kocsit a pénztárhoz és megveszed a játékot. 

Ez nem az én feladatom!
határon túl

Ez nem az én feladatom!

A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba. 

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni
ajánló

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni

Amikor fiatal voltam, egyetlen telefonunk volt. Egy vonalas. Egy szuperhosszú vezetékkel csatlakoztatva a falhoz. A zsinór elért az alagsori lépcsőig, ez volt az egyetlen hely, ahol senki nem hallott, amikor cseverésztem a barátnőimmel. Ha valaki éppen lógott a telefonon, két lehetőségem volt, vagy türelmesen vártam, vagy megsürgettem azt, aki beszélt.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.