Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A reggeli ölelés ereje

Az 5 éves kislányommal reggelente rendszeresen küzdünk egymással. Például nem a megfelelő reggelit szoktam neki adni. Elfut előlem, amikor ki akarom fésülni a göndör haját. Friss hó borítja az utcákat, de ő csak és kizárólag a balerina cipőjét hajlandó felvenni. A földön fekszik, sír és hadonászik a karjával, amire végre sikerül feladnom a hótaposóját. Természetesen megint késésben vagyunk, de még vissza kell futnom, hogy lekapcsoltam-e a lámpát a fürdőben. 

Miért ilyen nehéz ez? Mit csinálok rosszul?

A szakértők szerint egyértelmű, hogy hol hibázom. Elfelejtettem a napot valamiféle kapcsolódással kezdeni. Ahelyett, hogy energiát adnék neki, azaz megölelném, megvakargatnám a hátát, vagy csak megkérdezném, hogy hogy aludt, elkezdem rázúdítani a feladatokat. Elfelejtem, hogy a lányom agya egyszerűen nem erre van beállva.

Nem csak az agy struktúrája formálódik még ebben a korban, hanem az összekötő idegek is. Az agy különböző részei közötti kapcsolatok teszik lehetővé, hogy úgy viselkedjen egy felnőtt, az esetek nagy részében, mint egy felnőtt.

Minden alkalommal, amikor logikusan legyőzzük a félelmeinket, vagy befogjuk a szájunkat egy megbeszélésen, amikor pedig leginkább a főnökünk fejéhez vágnánk a hozzánk legközelebb eső tárgyat, ezek az agyi folyamatokat lépnek működésbe.

Amikor pedig azon morfondírozol, hogy vajon miért veszíti el a fejét a gyereked, amikor a répát nem hosszúkásra vágod, hanem karikákra, tudd, hogy az agya még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben.

Bár legalább 20 évre van szükség ahhoz, hogy az agy a végleges érettségét elérje, azért vannak olyan lépések, amiket megtehetnek a szülők annak érdekében, hogy elviselhető legyen ez az első két évtized.

Siegel koncepciója szerint az interperszonális neurobiológia, a gyermekkori biztonságos kapcsolatok megkönnyítik az agy integrált rendszerként való működését. Más szóval, a gyerekeddel való kapcsolatotokra, nem pedig az elvégzendő feladatokra összpontosítva, nem csak egyszerűbb lesz a reggeletek, hanem hosszabb távon is elősegíted az optimális agyi fejlődési folyamatokat. Alapvető fontosságú, hogy mielőtt elkezdenél érvelni a feladatok fontosságáról, érzelmi síkon közelíts hozzá. A legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekedet átsegítsd egy nyűgös reggelen, egy ölelés, vagy egy bármilyen szeretett-teljes, nem-verbális jelzés, egy szerető-törődő pillantás, egy jóleső cirógatás. És mindezek után fordulhatsz hozzá a szavak útján.

Azt követően, hogy eléggé megnyugodott ahhoz, hogy beszélgethessetek, nyugodtan meg tudjon hallgatni, vagy hogy ténylegesen fel tudja fogni azt, amit mondasz, fejezed ki a támogatásodat, érezz együtt vele, és ajánlj fel alternatívákat a problémája megoldására.

Azok a szülők, akik minden reggel versenyt futnak az órával, reggelente egy stresszes, morcos gyereket tesznek le az iskola kapujában. Dr. Laura Markham, klinikai pszichológus azt javasolja, hogy amikor felébred a gyerek, bújjunk be az ágyába és töltsünk el összesimulva 5 percet, töltsük meg újból szeretettel a lelkét az éjszaki elválás után, ami arra fogja serkenteni, hogy együttműködjön velünk, ne pedig harcoljon a kéréseink ellen. Ha az 5 perc összebújás kivitelezhetetlennek tűnik, legyen 2, de még az 1 perc is több, mint a semmi. Ha a reggeli ágyba visszabújás egyszerűen nem fér bele a napi rutinodba, próbálj ki valami mást. Vakargasd a hátát, olvass egy pár perces mesét, vagy csak öleld meg, vedd fel a szemkontaktust miközben azt mondod, hogy „jó reggelt!”. Egy ismerős anyuka mesélte, hogy még ha ő már fel is van öltözve, amikor felébred a fia, visszabújik hozzá az ágyba 1-2 percre és beszélgetnek.

Bármelyik módját is választod annak, hogy ráhangolódj reggelente a gyerekedre, tedd a napi rutinod részéve.

Tehát érdemes valamiféle kapcsolódási formával kezdeni a napot (pl. 2 perces összebújás), és a reggel további részébe is építs be más rituálékat, mint például: találjatok ki egy kis reggeli dalocskát, vagy egy pacsizást, ami csak a tiétek, vagy mondjátok el a nap viccét.

A saját tapasztalatom szerint mindenkinek sokkal jobban indul a napja egy reggeli vidám, zsörtölődésmentes készülődéssel és ez a jó érzés sokáig kitart a nap hátralevő részében. Vannak olyan reggelek, amikor még arra is szorítunk időt, hogy birkózzunk egyet az ágyában. De, amikor elfelejtem beállítani a vekkert, és a lányomnak a reggelijét az autóban kell megennie, én meg tiszta ideg vagyok, amikor látom, hogy játszik a szobájában vagy még mindig csak az egyik pár zoknija van rajta, mi meg biztosan elkésünk, na olyankor leállítom magamat. És nyugodtan bemegyek a szobájába, a szemébe nézve mondom neki, hogy „jó reggelt!, hogy aludtál?”. És megmondom neki, hogy "sajnos ma nem lesz időnk összebújni".

Forrás: Motherly

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.