Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Pelenkák, bilik és nyitott ülepű nadrágok. Azaz, hogy zajlik a wc-re szoktatás a nagyvilágban.

Vajon a 2 éves gyerekek túl fiatalok ahhoz, hogy elkezdjenek hozzászokni a wc-használathoz? Sok gyerek számára túl korai, főleg, ha fiú. Legalábbis az amerikai gyermekorvosok ezt mondják. Napjainkban, az Egyesült Államokban élő gyermekek fele szobatiszta 3 éves korára. 

A kínai nagymamák le lehetnek döbbenve ettől az adattól. Biztos elmondanák, hogy a nyitott ülepű nadrágokkal az unokáik már 2 éves korukra szobatiszták. Ez a hagyományos ruhadarab lehetővé teszi, hogy a gyerekek szabadon pisilhessenek és kakilhassanak, anélkül, hogy összekoszolnák a nadrágjukat. Kínában, a vidéken élő gyermekek számára még a mai napig használatban van a nyitott ülepű nadrág.

A wc-re szoktatásról szóló különböző szülői tanácsadások (nem is beszélve sok más gyermeknevelési kérdésről), úgy tűnnek, mintha azok lennének kizárólagosan az észszerű lehetőségek. Manapság a szülők szembesülnek a tudományosan megalapozott iránymutatásokkal, amelyek úgy vannak tálalva, mintha minden gyereknél működnének, még akkor is, ha a különböző stratégiák szöges ellentétben állnak egymással. Több mint 2000 angol nyelvű szülői tanácsadó könyvet találhatunk a könyvpiacon, így könnyen megérthetjük, hogy sok szülő zavarban érzi magát, amikor elakad a gyermeknevelés különböző buktatóin.

A cikk írója, mint antropológus, már 25 éve tanulmányozza a gyermeknevelési irányzatokat szerte a világban. Amikor a Nyugat-Afrikai őserdőben, egy kis faluban élt a férjével, megtapasztalhatták, hogy az emberi faj egy olyan rugalmas faj, amely képes alkalmazkodni a sajátságos körülményekhez. Felfedezni a gyermeknevelés hihetetlen sokszínűségét arra inspirálta Alma Gottlieb-éket, hogy átgondolják és változtassanak néhány, a családukban berögzült módszeren (pl. az együttalvás, a házimunka, a függetlenség kérdése).

Nem létezik olyan gyereknevelési tanács, amivel a világ összes szüleje egyetértene. Ennek az üzenetnek a terjesztése érdekében Alma Gottlieb néhány kollégájával együttműködve megírta a saját és mások hosszú távú etnográfiai munkáján alapuló World of Babies című könyvet. A mintagyűjtés terepe volt Izrael, a Palesztin területek, Kína, Portugália, Peru, Dánia, Elefántcsontpart és egy szomáliai-amerikai közösség Minneapolisban. A könyvben bemutatnak többféle tanácsot a szülők előtt tornyosuló kihívások megoldására, ezzel megnyugtatva a szülőket, hogy nem egyféle út visz a sikeres gyermeknevelés rögös útján.

WC-re szoktatás születéstől kezdve?

Tehát miért is döntenek a szülők egy bizonyos gyermeknevelési tanács mellett? Gyakran a pénz és a kivitelezhetőség miatt. Nézzük csak át a wc-re szoktatás kérdéskörét.

Az elefántcsontparti Beng falvakban élő anyák elkezdik tréningezni a már néhány napos csecsemő beleit. Onnantól kezdve, hogy leesik a köldökzsinórcsonk, naponta kétszer beöntést adnak nekik. Pár hónapos koruktól kezdve már nem kell aggódniuk, hogy bekakilnak a kisbabák napközben. Mire számíthatunk egy ilyen, látszólag szélsőséges gyakorlattól? Először is a Beng falvakban és az összes déli területen, nem létezik eldobható pelenka. És még ha lehetne is kapni, nem nagyon lenne fizetőképes kereslet. Másodszor, a bolygónk sem igazán engedheti meg magának ezt a temérdek eldobható pelenkát. A környezetvédők számításai szerint, a hulladéklerakókban a 3. legnagyobb tétel az eldobható pelenka, termelésükhöz pedig mintegy 7 milliárd gallon olaj szükséges. De a fellelhetőség és a megfizethetőség csak az egyik része a történtnek. A munkamenet szerkezete és a mélyebben gyökerező értékek is befolyásolják a szülők választását. Elefántcsontparton, mint bárhol a szubszaharai Afrikában, a Beng csecsemők a nap nagy részét valakinek a hátára kötözve töltik. Gyakran, ez a valaki, nem az anya, akinek a mezőn kell dolgoznia azért, hogy ellássa élelemmel a nagy családját. A Beng társadalomban (a hagyományos kínai társadalommal ellentétben) a székletet, beleértve a csecsemőkét is, undorítónak tartják. Már a gondolat is, hogy egy baba valakinek a hátán kakiljon, ellenérzést vált ki mindenkiből. Tekintettel a kakiláshoz való helyi hozzáállásra, nem lenne olyan bébiszitter, aki elvállalna egy kisbabát, aki miközben a hátán hordozza, bekakil. A csecsemők születésétől kezdődő tréningezés célja, hogy a mamák elmehessenek dolgozni a mezőre. Ebben az értelemben a korai wc-re szoktatás elősegíti a család megfelelő élelmiszerellátását.

A nyugati embereket valószínűleg szörnyen megrázza ez a gyakorlat, miközben maguk elé képzelik a hosszú távú következményeit ennek a korai traumának. De ezek a korán szobatisztaságra szoktatott babák ugyanolyan boldogan nőnek fel és ugyanannyira lesznek érzelmileg stabilak, mint a pelenkás nyugati társaik.

A környezettől függ, hogy mi a működőképes

Ez a hozzáállás talán nem lesz annyira egzotikus egy nem-Beng olvasónak. Az USA-ban is meghatározzák a nők munkaerő igényei a wc-re szoktatás időpontját, bár nem annyira extrémül, viszont későbbi időpontban, mint az Elefántcsontparton. Nagyon sok óvoda csak akkor veszi fel a gyereket, ha teljesen szobatiszta. Ha egy dolgozó anyának nincsenek rokonai, vagy bébiszittere, akik napközben tudnának a gyerekére vigyázni, akkor a lehető leghamarabb megpróbálja kétségbeesetten rászoktatni a wc használatára a kisgyerekét, hogy visszatérhessen teljes munkaidőben dolgozni.

A háztartásbeli mamáknak, vagy azoknak, akiknek napközben hozzátartozók tudnak vigyázni a gyerekére, különböző élethelyzetek határozzák meg a pelenkáról való leszoktatás menetét, időpontját. A Palesztin területeken a legtöbb anya a 14-15 hónapos gyereket kezdi átszoktatni a wc-re. Korán el tudják kezdeni a leszoktatást, mert a háztartásban dolgoznak, így van idejük ezzel foglalkozni. De pl. egy palesztin dolgozó nő később, a gyerek kb. 2 éves kora körül kezdi az átszoktatás. Ebben az esetben, mivel nagycsaládok élnek együtt, így az egyik rokon vigyáz a gyerekre, amíg az anyja dolgozik, ezért nincs szükség az óvodai szabályok betartása miatti korai wc-re szoktatásra.

Miután feltárjuk az emberek mindennapi életének helyi környezetét, a látszólag egzotikus, de akár, visszatetsző gyakorlatok – nyitott ülepű nadrág, csecsemőkori beöntés – rögtön nem tűnik annyira elképzelhetetlennek. Az újdonsült aggódó szülők azt gondolják, hogy ha nem követik a nevelési tanácsokat, akkor rosszat tesznek a gyermekükkel. Az összehasonlítható szokások feltérképezése mellett, sok más szülői gyakorlattal együtt, egyértelmű, hogy rengetegféle helyes út létezik a gyermeknevelésben.

Forrás: theconversation.com

Fotók: 1. Daniel Case - kínai kisfiú nyitott ülepű nadrágban, 2. Alma Gottlieb - Beng bébiszitter hátán kisgyerekkel, 3. Bree Akesson - Palesztin lány felügyel az öccsére

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.