Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Mit tegyünk, ha nyavalyog a gyerekünk egy élménydús nap után?

Hosszú nap volt a vidámparkban. Kánikula volt. Sokat kellett sorban állni. És rengeteg édességet ettek a gyerekek. A nyafogás már a kocsiban elkezdődött. „Túl soká érünk haza, fáradt vagyok….” Elkezdtek veszekedni a hátsó ülésen. Megkértek, hogy álljunk meg egy gyorsétteremnél. A legkisebb elkezdett sírni. Egyre feszültebb lett a légkör. Kedvenc családterapeutám, Nicole Schwarz oldaláról egy, szerintem minden családban előforduló történetet hoztam. 

„Van fogalmatok róla, hogy mennyi pénzt költöttünk ma el? Soha többé nem viszlek el titeket vidámparkba! Olyan hálátlanok vagytok!”

Mindössze annyit szerettél volna, hogy kellemesen eltöltsetek együtt egy vidám napot. De már megtanulhattad volna, semmi sem úgy történik, ahogy eltervezed.

„Miért nem tudnak örülni a gyerekeim annak, amit kapnak?”

Lépj egy lépést hátra!

Mielőtt arról beszélnénk, hogy hogyan tudjuk ezt a viselkedést megváltoztatni, először nézzünk magunkba. Vessünk egy pillantást azokra a lehetséges tényezőkre, amik megváltoztathatják gyermekünk viselkedését a pillanat hevében.

Kimerültség: Valószínű, hogy mindenki elfáradt. Lehet, hogy a gyereked kihagyta a délutáni alvást, vagy túl sokáig maradt fenn. Az alváshiány befolyásolhatja a viselkedést és a hangulatot.

Nem megfelelő táplálkozás: Az egész napos édesség és sült krumpli evés ingerlékenységhez vezet. A nem megfelelő mennyiségű vízfogyasztás, pedig dehidratáltsághoz.

Túlstimulálás: Tömeg, hangos zene, mindenféle hangok, zsúfolt terek (még akkor is, ha ez a Föld legklasszabb helye) bizonyos gyermekeknél érzékszervi túlterheltséghez vezethet.

Kapcsolat hiánya: A káosz közepén a gyermeked ugyanúgy az osztatlan, személyre szabott figyelmedre vágyik. Minden bizonnyal szórakoztató eltölteni egy napot egy ilyen helyen, de a gyereked itt is arra vágyik, hogy rá figyelj.

A napi rutin megváltozása: Egyes gyerekek nagymértékben támaszkodnak a megszokott napirendjükre. A rutin megváltozása, még ha valami szórakoztató esemény miatt is, kihívásokhoz vezethet.

Nehézségek az átmenetben: Nem könnyű otthagyni egy izgalmas tevékenységet. A gyerek talán nem képes kifejezni a vegyes érzéseit és csalódottságát, hogy végéhez közeledik a nap.

A tartalékok kimerülése: A gyermeked keményen küzdött azért, hogy összeszedett legyen, hogy kezelje az érzelmi hullámait és, hogy kibírja, hogy ne boruljon ki mindenki előtt. Totál készen van. Idáig bírta. Már nem képes szabályozni az érzelmeit.

Valószínűleg a fentiek közül legalább egy, de inkább több dolog stimmel nálatok is. Tanulj meg olvasni a jelekből, tanuld meg hallani, amit ki sem mondanak a gyerekek és igen, feltételezd, hogy ezek a dolgok negatív hatással lesznek a viselkedésükre. (És legyünk őszinték, a te hangulatodra is.)

Mik az elvárásaid?

Rendben, most már ismered azokat a tényezőket, amik befolyásolhatják a gyereked viselkedését. Ezek után tedd fel a kérdést magadban: „Jól fogja magát érezni ebben a szituációban?” Vagy lehet, hogy még szüksége van a délutáni alvásra, vagy arra, hogy nagyobb legyen, vagy esetleg még jobb lenne a napi rutinját nem felrúgni, stb.?”

Ahelyett, hogy feszegetnéd a tűrőképességének határait, gondolj az adott gyerekedre és ennek megfelelően módosítsd az elvárásaidat. Ez azt jelenti, hogy korlátozd az édességbevitelt, hagyd egy kicsit pihenni, keressetek egy nyugodt, csendes helyet, induljatok el korábban haza, vagy esetleg hagyjatok ki bizonyos tevékenységeket.

Még akkor is, ha esetleg ugyanolyan életkorú gyerekek, mint a tied simán uralják a helyzetet anélkül, hogy elvesztenék az önuralmukat, nem feltétlenül kell, hogy nálatok is így legyen. És ez teljesen rendben van.

Később beszéljétek meg!

Ha minden családi esemény, még ha csak egy séta is, panaszkodással ér véget, itt az ideje egy családi kupaktanácsnak. Ha elég idősek már a gyerekeid, vond be őket is beszélgetésbe. Így kezdheted: „Úgy látom, mostanság minden programunkkal elégedetlenek vagytok, mi történt?”

Legyél hajlandó meghallgatni az ő nézőpontjukat is. Ha azt mondják: „nem tudom”, sorolj fel nekik néhány lehetséges okot. „Tudom, hogy kimerültetek a nap végére, amit a tóparton töltöttünk, lehet, hogy emiatt? Azon gondolkodom, hogy tudnánk megkönnyíteni az eljövetelt, amikor már annyira fáradtak vagyunk.”

Próbálj meg egy olyan megoldást találni, ami mindenkinek megfelelő. Értékeld újra és hozz más ötleteket, ha szükséges.

Bíráld felül azokat a dolgokat, amiket teszel!

Ha folyamatosan szórakoztató tevékenységekkel tömöd tele a családi naptárt, de a gyerekek nem értékelik, itt az ideje, hogy átgondold.

Úgy gondolod, hogy kötelességed elvinni ezekre a helyekre a gyerekeidet?

Rosszul érzed magad, ha nem szerezik meg ezeket a tapasztalatokat?

Téged nem vittek ilyen helyekre a szüleid?

Ha igennel válaszoltál (még ha bizonytalan igennel is), akkor érdemes lenne elgondolkozni ezeken a kérdéseken. Milyen lenne, ha kihagynátok ezeket az eseményeket? Mit jelent neked, mint szülőnek? Nehezdre fog esni megmondani a gyerekeidnek?

Lehet, hogy itt az ideje egy kicsit visszavenni. Ne menjetek egy ideig olyan helyekre, ahol nem érzitek magatokat 100%-ig komfortosan. Érdemes lenne arra összpontosítani, hogy egyszerű, jelentőségteljes módokat találj arra, hogy együtt legyél a gyerekeiddel. Különösen olyanokat, amiket otthon, vagy a saját kertetekben, közeli parkokban végezhettek.

Nincs semmi baj azzal, ha egy ideig otthon maradtok a cirkusz helyett, elkerülitek a vidámparkokat, játszóházakat, vagy limitáljátok az ismerős gyerekekkel töltött játékidőt.

Legyél hálás!

Keress olyan lehetőségeket, amikben megtalálja a gyereked az örömét, segíthet másokon. Szélesítsd gyermeked világnézetét azzal, hogy elkezdtek önkénteskedni, vagy adományozással vagy ajánljátok fel a munkaerőtöket az iskolai közösség építésére. Találd ki a módját, hogy hogyan tud a családi rutinban örömmel részt venni. Készíts egy listát azokról a dolgokról, amikért hálás a gyereked. És minden nap bővítsd ezt a listát. Egyszerűen csak mondjátok egymásnak, hogy „köszönöm”. Írjatok családi köszönő lapokot.

Áttenni a fókuszt a „kapni-kapni, mindig csak kapni”-ról, a „hálásnak lenni”-re, csökkentheti a panaszkodást a család mindennapjainak más területein is.

Elmenni otthonról valóban élmény.

Úgyhogy időbe telhet, amíg sikerül megszakítani ezt a bevett szokást.

Legyél türelmes!

A gyereked igényeihez alkalmazkodj! Fejleszd ki a problémamegoldó- és megküzdési stratégiádat. Figyelj a saját elvárásaidra! És lehet, hogy érdemes elnapolni a szuper, élménydús eseményeket.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Testvérharc és szövetség
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.