Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Megtalálni a legjobb iskolát

Az iskolaválasztáskor az egyik legjobb rész, hogy végiggondolhatjuk a közös életünket. És ha ezt lelkiismeretesen csináljuk, akkor hamar kiderülhet, hogy nem is a legjobb, hanem a hozzánk leginkább passzoló iskolát kell választanunk. Az iskola és a család egy szövetséget köt. Egy elég hosszú időre és egy nagyon fontos feladatra. Így aztán fontos, hogy ebben mindkét fél komfortosan érezze magát. Ha tetszik, egy új barátság van születőben, szülő és iskola között, ahol lennie kell egy erős szálnak, ami összeköt. 

Az elmúlt hetekben szerencsém volt nagyon sok levelet elolvasni, amelyeket szülők írtak egy iskolának, miért is szeretnék odavinni a gyereküket. Csaknem mindegyik olvasása közben egy kivételes állapotot éreztem. Felnőtt emberek kinyitják szívüket idegen emberek előtt, mert abban bíznak, hogy válaszra találnak. Igazi bátor és hiteles írások születtek, amelyek önmagukért is megéri, hogy megszülettek. Ha nem is az iskolaválasztás miatt, de érdemes időnként összeszedni magunkat, a gondolatainkat és papírra vetni, mit és miért teszünk a gyerekeink, a családunk kapcsán. Érdemes megfogalmazni kik vagyunk mi, és kik a gyerekeink. Csodás útravaló lesz ez mindannyiunk számára.

Az alábbiakban, név nélkül, de természetesen engedéllyel osztom meg veletek az egyik kedvenc levelemet. Nem azért, mert különböznének a többiektől, vagy kiemelkedőbb lenne az elhivatottságuk, hanem azért, mert mindvégig, amikor olvastam meghatottság és gyengédség járt át. Mert a sorokon keresztül érezhető volt az a belső munka, amivel megszületett, megfogalmazódott mindaz, amit őszintén leírtak magukról a szülők.

Nincs nagybetűs nevelési elvünk. Szeretnénk elég jó szülök lenni, boldog családban élni, szeretetteljes légkört biztosítani a gyerekeink számára, hogy azok lehessenek, akiknek születtek. Igyekszünk jól csinálni, de mi is eszünk csokit, nézünk tévét, többször megszegtük már a korábban általunk felállított szabályt, tanuljuk a szülőséget.

Próbálunk hitelesen élni, magunkat adni, megmutatni a világ dolgait, figyelni, hogy mik a gyerekeink valódi szükségletei. Fejlődünk velük. (…)

Abban hiszünk, hogy ha érzelmileg biztonságban vannak, akkor sikeres, önazonos, kiegyensúlyozott emberré válnak majd, akármi is váljék belőlük nagy korukban. Bízunk abban, hogy a jó gyerekkor egy életre biztos alap és a legjobb befektetés. Mi is tanulunk folyamatosan, egyrészt tőlük, másrészt általuk, mi is az a szülőség és hogyan lehet jobban csinálni. Ebben a fejlődésben nagyon fontos pont, hogy nem akarunk meghasonulni. Nem akarunk beállni a sorba és nem szeretnénk kényszerű kompromisszumot kötni. Abban hiszünk, hogy minden gyerek más, ezért nem lehet őket egy sablon alapján egyféle útra kényszeríteni, nem oktatni kell őket, hanem olyan környezetet kell teremteni ahol szívesen magukba szívják a tudást. Nem hiszünk a versenyistállókban, a fehér blúzos évnyitókban, kötelező szereplésben, színötös bizonyítványban, tekintélyelvű tantestületben, a tanítónéni-választásban, a nemzeti tantervben, a hit és erkölcstanban, a szünidőre feladott matematikai példatárban.

Hiszünk abban, hogy az új ismeret lehet örömforrás, hogy olvasni nagyon jó, hogy a matek lehet érdekes, hogy a szülő és a tanár számíthat egymásra, hogy fontos a közösség megtartó ereje, hogy nem kell, nem lehet mindenből egyformán jónak lenni, magunkhoz képest kell fejlődni, hogy a tantárgyak helyett a világot annak összefüggéseiben kell megmutatni. Olyan iskolát szeretnénk a gyerekeinknek, amivel azonosulni tudunk, ahol hasonló szemléletű pedagógusokra bízhatjuk őket. (…)

Olyan iskolát szeretnénk, ami partnerként kezel bennünket, ahol a gyerekeink egyéni szükségleteit megértik és komolyan veszik. Azt gondoljuk, ez egy ilyen iskola lesz. Itt a gyerekünk biztonságban lesz. Abban hiszünk, hogy nem a teljesítmény határozza meg a gyerekeink jövőbeli boldogulását, hanem az, ha ők maguk boldogok a bőrükben. Jövőképünk, hogy az iskola elvégzése után megtalálják a saját útjukat, akármi is legyen az.

Az iskola nem fogja helyettünk felnevelni a gyerekeinket, nem pótolja a hiányosságainkat és nem tudja helyettünk szeretni őket, de nagyon sokat segíthet abban, hogy a saját kompetenciáiknak megfelelő utat találjanak. 2 éve nézelődünk, jó pár nyílt napon, beszélgetésen túl vagyunk. Nem a legjobb iskolát kerestük, hanem a mi gyerekünknek való iskolát. A személyes benyomás alapján döntöttünk. (…)

Biztosak vagyunk a választásunkban és nem a hírnév, a 30 év tapasztalat és a jó továbbtanulási statisztika miatt, hanem az AHA-élmény végett, ami a Nyitott Műhelyeken átjár és az érzés miatt, hogy nem (csak) mi megyünk szembe az autópályán:). A járt utat a járatlanért elhagyni csodás dolog, motiváló, lehetőségekkel teli, jövőbe mutató; szeretnénk a részesei lenni. Ez az a hely, ahová a családunkkal tartozni szeretnénk.

„A mi világunkat is biztosan rajzolta valaki, tele van apró pici fekete vonalakkal. Hááát, aki engem rajzolt, az nagyon ügyes volt. A hajamnál biztos azt mondta: Tadam, meglepetés!”

Kislányunk a meglepetések embere. Egy 6 éves, érzékeny, igazi művészlélek, aki kívül-belül ragyog, óriási fantáziája, szíve és dumája van, mindent kirajzol magából, bármivel képes kézműveskedni, szeret sütit sütni, festményeket készíteni, énekelni, szereti a Balkán Fanatik népdal-feldolgozásait, Andrea Bocellit üvöltve énekelni. A lelke pont olyan, mint az elképesztően vörös hajkoronája; hatalmas, szenvedélyes: a végletekig elmerül, néhány kavicsban vagy egyáltalán nem figyel, nagyon

tud küzdeni vagy már az elején rögtön feladja, hatalmas szeretet van benne, de sokszor megy világgá és hetente egyszer biztos hogy örök haragra gerjed. Nagyon elkeseredik, ha eltűnik a gumilabdája, de simán összepakol egy nagy zsák új játékot adományba. Szokványos módon egyszerre imádja és utálja a kishúgát, bármikor szívesen beleköt, és bármikor megvédi bárkivel szemben. Varázsszerei a gyógypuszi, az ölelés, a szörnyriasztó spray, a varázstapasz, a csodakrém, a rosszálom-elűző világítós puszi, a „beszéljük meg” vagy „rajzoljuk le”.

(…)

„Tornamutatványaim a következők: lólengés, repülő kókuszdió, pitypang és balerinaszökőkút”

Szeret rollerezni, de nem igazán tud még biciklizni, szeret trambulinozni, de egy bukfenccel még meggyűlik a baja. Ha sikerélménye van, szárnyakat kap. Imád táncolni, az ő kérésére iratkoztunk be különórára és hiába is tanácsolták el a művészi tornáról (nem lesz a kislánynak sikerélménye, ne hozza többször kedves anyuka) ő kitartott és maradni akart, élvezi, amit csinál, saját koreográfkát gyárt, amit lelkesen gyakorol(tat) a húgával. (…)

Írjatok ti is emlékeket, történeteket, eseményeket, bárhová. Írjátok le, hogy meglegyen! Írjátok le, hogy épp most mit gondoltok. Hogy később újra olvashassátok. Hogy meglegyen magatok és a gyerekeitek számára, hogy honnan hová jutottatok. Hogy ezzel támogassátok magatokat és egymást. Hogy tanúja legyen az életeteknek a későbbi generáció is. És emlékezzetek, nevessetek, hogy érezhessétek, mindvégig jelen voltatok, ott voltatok, ezek a dolgok veletek történtek…

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Fejlesszünk érintéssel!
iskola, óvoda

Fejlesszünk érintéssel!

A kisiskolások között egyre gyakrabban találkozunk iskolai, tanulási nehézséggel. Később aztán nehezen tudjuk behozni a lemaradást. A megváltozott életmódunk miatt kimarad számos olyan tevékenység, élmény, történés, ami fejleszti, felkészíti a testünket és az agyunkat a tanulásra. Az egyik ilyen fontos terület a taktilis rendszer, amely az érintés és bőrérzékelés, ingerlés segítségével készít fel bennünket például a finommotorikai feladatokra, azaz például az írásra.

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

4 kérdés azokhoz a gyerekekhez, akik félnek új dolgokat kipróbálni
határon túl

4 kérdés azokhoz a gyerekekhez, akik félnek új dolgokat kipróbálni

Az egyik leggyakoribb félelem, amivel a gyerekek szembesülnek, az új dolgok kipróbálása, az új szituációkban való helytállás. A bizonytalanság és az félelem bénító tud lenni. És ha ezt nem győzzük le gyerekkorunkban, élethossziglan kísérthet. Forrás: seangrover.com

Busójárás kisgyerekekkel
ajánló

Busójárás kisgyerekekkel

Egy ideje már szerepelt a családi bakancslistán, hogy egyszer mi is megnézzük Mohácson a busójárást. Kicsi gyerekeink vannak, szóval tartottunk a rendezvénytől (hatalmas tömeg, hangos, ijesztő jelmezbe bújt emberek), ráadásul szállást sem könnyű ilyenkor találni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.