Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Figyeld meg a gyerekedet, ahogy érdeklődéssel fordul az egyik vagy másik könyv, mese felé, és van amit elhajít. Ugyanígy tesz a körülötte lévő társakkal is. Van, aki mellé odaül, akit megszólít, van, akitől sírva fakad, van, aki közömbös számára, és van, akinek nekimegy. Nem azért, mert valaki megmondta neki, mit és hogyan kell éreznie, gondolnia, hanem, mert van egyéni szimpátiája, tetszik, vagy nem tetszik. Működésbe lép a hetedik érzéke, amivel vonzódik, vagy éppen eltaszítja őt a másik emberke.

Az első terep, ahol ezeknek a találkozásoknak a dömpingje éri a gyerekeket, jellemzően – szerencsés esetben – az óvoda. Ekkorra kerülnek abba az életkorba is, amikor egyre inkább kíváncsiakká válnak a másik gyerekre. Együtt kezdenek el játszani, kezdetben csak egymás mellett, de lassanként egyre inkább összekapcsolódnak, együttműködnek, majd stratégiákat gyártanak a közös játék, tevékenység során. Ez az a folyamat, amikor azonosítaniuk kell az egymás felé érzett érzéseket, és ehhez képest meg kell tanulniuk az együttélés szabályait is.

De lássuk be, ez egy rendkívül nehéz és hosszú folyamat, amíg megtanulják a gyerekek. Sokaknak felnőtt korára sem sikerül maradéktalanul elsajátítani azt a tudást, hogyan lehet együtt élni a többiekkel.

Minden kapcsolatot, a társas szövet részleteit, tőlünk tanulják a gyerekek. A mi rezdüléseinket, kommunikációinkat és szokásainkat mintázzák. A szülők és tanárok tettei, szavai minden egyes pillanatban beégnek a gyerekek agyába és sosem tudhatjuk, hogy melyik váratlan pillanatban alkalmazzák azt a fogást, amit tőlünk láttak.

Nagyszerű látni a pozitív mintáinkat a gyerekünk hétköznapjaiban. És nagyon tanulságos látni, amikor azokat a nehéz perceket éli meg vagy okozza, amelyekkel nekünk is meggyűlik a bajunk. A legjobb azonban ezt felismerni és tudatosítani.

Innentől kezdve egy plusz ok, amiért érdemes átalakítani az életünket, a reakcióinkat, a beidegződéseinket. Foglalkozni magunkkal olyan, mint a legjobb barátnőnk vigasztalását, bíztató szavait megkapni.

Ha azt látod, hogy nehezen talál kapcsolatokat, barátságokat a gyermeked, akkor keresd azokat a pillanatokat magadban, amikor neked nehezedre esik a kapcsolódás. Hozzá, vagy másokhoz. Keresd az okot, a hiányt, hol nem érzed magad komfortosan. És persze nem ez lesz a direkt megoldás a gyereknél se, de a Te feszültséged, a Te nehézséged feloldása, könnyíthet a gyermeked elakadásán is.

Ha iskolai környezetben a gyereked túl harsány, túlzottan erőszakos, sok gyereket maga alá teper, tedd fel a kérdést, mit teszel te, amiből azt kell leszűrnie, hogy ez a stratégia vezet sikerre? 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.