Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fiúk, foci, VB

Kedves Apukák, szülőtársak, ne haragudjatok, de én utálom a focit. Egyrészt mert szabadságharcos vagyok és csakazértsem szeretem a nemzeti sportot, másrészt mert rendkívül irritál a mérkőzések zsongó háttérzaja, mintha kilencven percen keresztül egy bedrogozott méhkas fenyegetne támadással. Mindez naponta kétszer, és közben bizonytalan időközönként férfiak ordibálnak, amitől összerezzenek és menekülésre kényszerülök.

Fiúkkal élek. Amúgy csak kettővel, de így nyáron van, hogy huszonkettővel, mert ugye társaságban szép az élet, és a meccsek amúgy is fiús csapatépítő programok, így hát vagyunk elegen!

De közben elismerem, a meccs nagyon fontos összetartozást, tanulságokat és lehetőségeket rejt magában. Kínomban összeszedtem, miért jó, hogy meccset néznek a körülöttem lévők.

A legfontosabb persze magamról szól: A meccs alatt legálisan lehetek csak magammal. Nem lelkifurdalok, hogy épp nem tápláló vagy tartalmas elfoglaltságokat piruettezek ki magamból, ami hasznára, de legalábbis örömére válik a családtagjaimnak. Hanem olyan dolgokat végezhetek, amelyek csak számomra hasznosak vagy tartalmasak. Netán csupán örömforrás, például néhány oldal egy könyvből vagy két új rész a sorozatomból nem az éjszaka közepén.

De emellett azt is látnom kell, hogy mennyire egyben tartja gyerekeket és apukájukat a mérkőzések íve, az egymás után következő meccs sorozatok. És legyen az fiú vagy lánygyermek, apával meccset nézni egyszerűen jó. Ez az ő közös dolguk, ügyük, amit megbeszélnek, folyamatosan, a mérkőzések között is témában vannak. Közösen olvasnak híreket róla, pletykákat beszélnek meg, értékelik a kiugrókat és elfogadják a gyengébb teljesítményt.

Csupa olyan dolog történik, ami lefordítva velük is történhet, olyan nehézségek, problémák, örömök és sikerek zajlanak előttük, amelyek kicsit másképp, de velük is előfordulnak. Remek alkalmak ezek arra, hogy úgy beszélgessenek az élet nagy kérdéseiről, tanulságairól, hogy ezek ne tanmesék a saját életünkből, vagy ne a gyermek életéből vett elemzések legyenek.

Távolítva magunktól, mással történt, másról szóló eseményeken keresztül beszélhetünk a sikerről, a kudarcról, a kitartásról, hitről, bajtársiasságról, elszántságról, kemény munkáról, igazságról és igazságtalanságról. Csupa olyan fontos értékről, amiről nehéz ma a hétköznapokban beszélni. Olyan ez, mint a népmese, amit hallgat a gyerek. Nem épp pont vele történik meg, de belekerül az események sodrásába, részévé válik, és azonosul a szereplőkkel, a főhőssel, s az ő megpróbáltatásain keresztül megéli a saját nehézségeit, problémáit, muníciót gyűjt az erejéből, sikereiből.

Miközben zajlik a küzdelem, érzelmeiket szabadjára engedhetik, szurkolnak, hangosak és csendesek lesznek, izgulnak és örülnek, az érzelmi repertoárjukat végigélik, bővítik, majd szerencsés esetben utána még többször megbeszélik, megnevezve azt, mikor, mit éreztek, milyen személyes élményeik, benyomásaik voltak, ezzel is fejlesztve az érzelmi intelligenciájukat.

Különösen kedves dolog, amikor a vesztes oldaláról is elemeznek, együttérzőn és bizakodón, mitől tudnának majd legközelebb jobban teljesíteni. Vagy a vereség ellenére melyek voltak az ő legjobb pillanatai, legjobb húzásaik.

A körülöttem lévő gyerekek jellemzően az apukájukkal élik ezt meg. (Van persze, hogy az anyuka is részese ennek az élménynek, amitől családi összetartássá válhat a világbajnokság.)

Fiú- és lánygyereknek egyaránt fontos, hogy külön ideje legyen mindkét szülőjével. Hogy legyenek kötődési pontok, ami csak anyához vagy csak apához fűződnek. Legyen olyan, amikor másra nem, csak egymásra figyelnek. Mert másképp éli az életét a két szülő, másképp gondolkodik, másképp old meg problémákat, másképp reagál. És fontos a tapasztalás. Fontos, hogy mindkét szülő egyformán elérhető legyen, ezáltal különböző mintákat és startégiákat tapasztaljanak meg a gyerekek. És a legfontosabb, hogy érezze a személyes kötödést, a csak rám odafigyelés élményét.

A foci erre is jó alkalom lehet. Legalábbis nálunk mindenképpen, mert ebben tényleg csak apja és fia vesz részt. Ebbe nem ütöm az orrom, nem okoskodok bele. Egyszerűen csak örülök, hogy még ez a borzalmas hangzavar is mennyi fontos pillanattal, hasznos együttléttel jár. És jó látni őket, hogy erről mit sem sejtve, azt hiszik, hogy tét nélkül és önfeledten szórakoznak, szurkolnak. Pedig ha tudnák, milyen hasznos dolgot végeznek épp…!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.