Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fiúk, foci, VB

Kedves Apukák, szülőtársak, ne haragudjatok, de én utálom a focit. Egyrészt mert szabadságharcos vagyok és csakazértsem szeretem a nemzeti sportot, másrészt mert rendkívül irritál a mérkőzések zsongó háttérzaja, mintha kilencven percen keresztül egy bedrogozott méhkas fenyegetne támadással. Mindez naponta kétszer, és közben bizonytalan időközönként férfiak ordibálnak, amitől összerezzenek és menekülésre kényszerülök.

Fiúkkal élek. Amúgy csak kettővel, de így nyáron van, hogy huszonkettővel, mert ugye társaságban szép az élet, és a meccsek amúgy is fiús csapatépítő programok, így hát vagyunk elegen!

De közben elismerem, a meccs nagyon fontos összetartozást, tanulságokat és lehetőségeket rejt magában. Kínomban összeszedtem, miért jó, hogy meccset néznek a körülöttem lévők.

A legfontosabb persze magamról szól: A meccs alatt legálisan lehetek csak magammal. Nem lelkifurdalok, hogy épp nem tápláló vagy tartalmas elfoglaltságokat piruettezek ki magamból, ami hasznára, de legalábbis örömére válik a családtagjaimnak. Hanem olyan dolgokat végezhetek, amelyek csak számomra hasznosak vagy tartalmasak. Netán csupán örömforrás, például néhány oldal egy könyvből vagy két új rész a sorozatomból nem az éjszaka közepén.

De emellett azt is látnom kell, hogy mennyire egyben tartja gyerekeket és apukájukat a mérkőzések íve, az egymás után következő meccs sorozatok. És legyen az fiú vagy lánygyermek, apával meccset nézni egyszerűen jó. Ez az ő közös dolguk, ügyük, amit megbeszélnek, folyamatosan, a mérkőzések között is témában vannak. Közösen olvasnak híreket róla, pletykákat beszélnek meg, értékelik a kiugrókat és elfogadják a gyengébb teljesítményt.

Csupa olyan dolog történik, ami lefordítva velük is történhet, olyan nehézségek, problémák, örömök és sikerek zajlanak előttük, amelyek kicsit másképp, de velük is előfordulnak. Remek alkalmak ezek arra, hogy úgy beszélgessenek az élet nagy kérdéseiről, tanulságairól, hogy ezek ne tanmesék a saját életünkből, vagy ne a gyermek életéből vett elemzések legyenek.

Távolítva magunktól, mással történt, másról szóló eseményeken keresztül beszélhetünk a sikerről, a kudarcról, a kitartásról, hitről, bajtársiasságról, elszántságról, kemény munkáról, igazságról és igazságtalanságról. Csupa olyan fontos értékről, amiről nehéz ma a hétköznapokban beszélni. Olyan ez, mint a népmese, amit hallgat a gyerek. Nem épp pont vele történik meg, de belekerül az események sodrásába, részévé válik, és azonosul a szereplőkkel, a főhőssel, s az ő megpróbáltatásain keresztül megéli a saját nehézségeit, problémáit, muníciót gyűjt az erejéből, sikereiből.

Miközben zajlik a küzdelem, érzelmeiket szabadjára engedhetik, szurkolnak, hangosak és csendesek lesznek, izgulnak és örülnek, az érzelmi repertoárjukat végigélik, bővítik, majd szerencsés esetben utána még többször megbeszélik, megnevezve azt, mikor, mit éreztek, milyen személyes élményeik, benyomásaik voltak, ezzel is fejlesztve az érzelmi intelligenciájukat.

Különösen kedves dolog, amikor a vesztes oldaláról is elemeznek, együttérzőn és bizakodón, mitől tudnának majd legközelebb jobban teljesíteni. Vagy a vereség ellenére melyek voltak az ő legjobb pillanatai, legjobb húzásaik.

A körülöttem lévő gyerekek jellemzően az apukájukkal élik ezt meg. (Van persze, hogy az anyuka is részese ennek az élménynek, amitől családi összetartássá válhat a világbajnokság.)

Fiú- és lánygyereknek egyaránt fontos, hogy külön ideje legyen mindkét szülőjével. Hogy legyenek kötődési pontok, ami csak anyához vagy csak apához fűződnek. Legyen olyan, amikor másra nem, csak egymásra figyelnek. Mert másképp éli az életét a két szülő, másképp gondolkodik, másképp old meg problémákat, másképp reagál. És fontos a tapasztalás. Fontos, hogy mindkét szülő egyformán elérhető legyen, ezáltal különböző mintákat és startégiákat tapasztaljanak meg a gyerekek. És a legfontosabb, hogy érezze a személyes kötödést, a csak rám odafigyelés élményét.

A foci erre is jó alkalom lehet. Legalábbis nálunk mindenképpen, mert ebben tényleg csak apja és fia vesz részt. Ebbe nem ütöm az orrom, nem okoskodok bele. Egyszerűen csak örülök, hogy még ez a borzalmas hangzavar is mennyi fontos pillanattal, hasznos együttléttel jár. És jó látni őket, hogy erről mit sem sejtve, azt hiszik, hogy tét nélkül és önfeledten szórakoznak, szurkolnak. Pedig ha tudnák, milyen hasznos dolgot végeznek épp…!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Testvérharc és szövetség
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.