Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

A fenti idézet jól példázza a testvérek közötti ambivalens kapcsolatot, ahogy kárörvendően ironizál az erős összetartozáson. És mi szülők rendkívül sok energiát fektetünk abba, hogy jó testvérei legyenek egymásnak. Mert abban bízunk, hogy egmás támogatói és segítői lehetnek, ha mi valamiért nem tudunk mellettük állni. De persze minden olyan elvárás, ami direkt felhívás, feladat sokszor nem éri el a célját, vagy nem úgy és nem azt eredményezi.

Bizonyára mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor minél inkább kérünk, tiltunk, ösztönzünk valamilyen kívánt viselkedést, annál kevésbé történik meg, sőt, sokszor az ellenkezője valósul meg. Hiába kéred a gyerekeket, hogy halkabban játszanak, egyre hangosabbak és vadabbak lesznek. Hiába hívod fel a testvérek figyelmét az együttműködő játék fontosságára, egyre konfliktusosabb a kapcsolatuk. A legyetek jó testvérek és szeressétek egymást, ne veszekedjetek felhívások nevetségesen leegyszerűsítik a testvérkapcsolatot és a társas interakciók természetrajzát.

A rendszerelmélet egyik fontos felismerése, hogy ha a helyes megoldásra törekvő próbálkozás, felszólítás csak tovább gerjeszti a nem kívánt viselkedést, akkor ki kell lépni a fennálló működésmódból. Azaz teljesen más síkon és terepen kell orvosolni a problémát. Ha egyre nagyobb a szembenállás, a veszekedés, akkor azt nem még hangosabb veszekedéssel és fegyelmezéssel tudjuk csillapítani, hanem bármi más olyan helyzettel ami a “nem harc” jellegű helyzetet hozza be.

Ha azt szeretnénk, hogy a testvérek egymást támogatva és a lehető legjobb kapcsolatban éljenek, nem árt néhány jelenséget tudatosítani.

Azt hiszem az első lépés persze az, ha visszagondolunk saját testvérünkkel való kapcsolatunkra és megpróbáljuk azt elemezni és az érzelmektől mentesen rálátni, hogyan és mitől működött, működik, és mik lehettek az elakadási pontok. Már ha van testvérünk.

A testvérek viszonya az egyik legfontosabb és legösszetettebb kapcsolatunk. Ez az első kortárscsoport, ahol a gyerek megtapasztalhatja a legfontosabb helyzeteket: a javakért folytatott harcot, a versengést, az érzelmi biztonságot, a cinkosságot, a szereppróbálgatást, a személyes tulajdonságok kibontakozását. A testvéreknek a személyiség kialakulásában nagyon nagy szerepük van, hiszen egymáshoz képest határozzák meg magukat. Ezzel magukban olyan képességeket fejlesztenek tovább, amivel kivalóbbak, vagy legalábbis jobbak lehetnek testvérüknél. Több testvér esetében a testvérsorrendben betöltött szerepük is hatással lehet a személyiség alakulására.

A testvérkapcsolatok egyik legfontosabb meghatározója a szülői figyelemért való harc. Ettől sem lehet kiegyensúlyozott a kapcsolat, hiszen állandó versengésben állnak egymással. És mi szülők ne higgyük, hogy ugyanúgy viselkedünk gyermekeinkkel. Hiszen a születésük, kisgyermekkoruk körülményei, a vérmérsékletük, a személyes élményeik miatt számtalan esetben másképp kell reagálnunk, mást kell adnunk nekik.

Hiába tudjuk, hogy a testvérek génjeinek 50%-a közös, és hiába nevelkednek ugyanabban a közegben, mégis rendkívül különbözőek lehetnek, és másképp kell viszonyulnunk hozzájuk. Ez a személyiség- és temperamentumbeli különbség a testvérkapcsolatok másik fontos meghatározója. A nehezebb természetű gyerekek valószínűleg konfliktusosabb kapcsolatot alakítanak ki testvérükkel, mint a könnyebb természetűek.

A szülői közbelépés sokszor fokozhatja a testvérek közötti szembenállást. Minél többször avatkoznak be a szülők, annál több lesz a veszekedés. A kapcsolatuk egyik legfonotsabb feladata, hogy együtt, közösen rendezzék a szembenállást, és maguk találjanak megoldásokat. A társas együttélés egyfajta gyakorló terepe a testvérkapcsolat. A szülői beavatkozás megvonja tőlük azt a lehetőséget, hogy megtanulják hogyan lehet a konfliktusokat megoldani.

Persze akkor jogos a kérdés, hogy ha nem avatkozunk bele, meddig fajulhat, vagy egyáltalán honnan fogják megtudni, hogyan kell megoldani a konfliktusokat? Erre az a kutatók válasza, hogy leginkább a családi rendszer működése, az egymással folytatott interakciók minősége, a probléma megoldó képességünk, és technikáink azok, amikből mintákat vesznek a gyerekek és azokat alkalmazzák. Azaz ahogyan a házastársunkkal, szomszédainkkal, rokonainkkal, munkartársainkkal kezeljük a konfliktusokat, ahogyan bánunk egymással a kapcsolatainkban, azokat alkalmazzák a gyerekek is saját, vagyis a testvérkapcsolataikban.

Támogatni és segíteni tudjuk őket abban, hogy harmonikus kapcsolatuk legyen, de helyettük nem tudjuk ezt megteremteni. És minél többet “dolgoznak” ezen gyerekkorukban, annál erősebb és tartalmasabb lesz felnőtt korukra a kapcsolatuk.

Az embert a testvérével egy olyan láthatatlan szövet köti össze, ami kívül áll minden elváráson, udvariasságon, a jó vagy rossz minősítésen. Egyszerűen van. Ha tetszik, ha nem.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.