Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

A fenti idézet jól példázza a testvérek közötti ambivalens kapcsolatot, ahogy kárörvendően ironizál az erős összetartozáson. És mi szülők rendkívül sok energiát fektetünk abba, hogy jó testvérei legyenek egymásnak. Mert abban bízunk, hogy egmás támogatói és segítői lehetnek, ha mi valamiért nem tudunk mellettük állni. De persze minden olyan elvárás, ami direkt felhívás, feladat sokszor nem éri el a célját, vagy nem úgy és nem azt eredményezi.

Bizonyára mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor minél inkább kérünk, tiltunk, ösztönzünk valamilyen kívánt viselkedést, annál kevésbé történik meg, sőt, sokszor az ellenkezője valósul meg. Hiába kéred a gyerekeket, hogy halkabban játszanak, egyre hangosabbak és vadabbak lesznek. Hiába hívod fel a testvérek figyelmét az együttműködő játék fontosságára, egyre konfliktusosabb a kapcsolatuk. A legyetek jó testvérek és szeressétek egymást, ne veszekedjetek felhívások nevetségesen leegyszerűsítik a testvérkapcsolatot és a társas interakciók természetrajzát.

A rendszerelmélet egyik fontos felismerése, hogy ha a helyes megoldásra törekvő próbálkozás, felszólítás csak tovább gerjeszti a nem kívánt viselkedést, akkor ki kell lépni a fennálló működésmódból. Azaz teljesen más síkon és terepen kell orvosolni a problémát. Ha egyre nagyobb a szembenállás, a veszekedés, akkor azt nem még hangosabb veszekedéssel és fegyelmezéssel tudjuk csillapítani, hanem bármi más olyan helyzettel ami a “nem harc” jellegű helyzetet hozza be.

Ha azt szeretnénk, hogy a testvérek egymást támogatva és a lehető legjobb kapcsolatban éljenek, nem árt néhány jelenséget tudatosítani.

Azt hiszem az első lépés persze az, ha visszagondolunk saját testvérünkkel való kapcsolatunkra és megpróbáljuk azt elemezni és az érzelmektől mentesen rálátni, hogyan és mitől működött, működik, és mik lehettek az elakadási pontok. Már ha van testvérünk.

A testvérek viszonya az egyik legfontosabb és legösszetettebb kapcsolatunk. Ez az első kortárscsoport, ahol a gyerek megtapasztalhatja a legfontosabb helyzeteket: a javakért folytatott harcot, a versengést, az érzelmi biztonságot, a cinkosságot, a szereppróbálgatást, a személyes tulajdonságok kibontakozását. A testvéreknek a személyiség kialakulásában nagyon nagy szerepük van, hiszen egymáshoz képest határozzák meg magukat. Ezzel magukban olyan képességeket fejlesztenek tovább, amivel kivalóbbak, vagy legalábbis jobbak lehetnek testvérüknél. Több testvér esetében a testvérsorrendben betöltött szerepük is hatással lehet a személyiség alakulására.

A testvérkapcsolatok egyik legfontosabb meghatározója a szülői figyelemért való harc. Ettől sem lehet kiegyensúlyozott a kapcsolat, hiszen állandó versengésben állnak egymással. És mi szülők ne higgyük, hogy ugyanúgy viselkedünk gyermekeinkkel. Hiszen a születésük, kisgyermekkoruk körülményei, a vérmérsékletük, a személyes élményeik miatt számtalan esetben másképp kell reagálnunk, mást kell adnunk nekik.

Hiába tudjuk, hogy a testvérek génjeinek 50%-a közös, és hiába nevelkednek ugyanabban a közegben, mégis rendkívül különbözőek lehetnek, és másképp kell viszonyulnunk hozzájuk. Ez a személyiség- és temperamentumbeli különbség a testvérkapcsolatok másik fontos meghatározója. A nehezebb természetű gyerekek valószínűleg konfliktusosabb kapcsolatot alakítanak ki testvérükkel, mint a könnyebb természetűek.

A szülői közbelépés sokszor fokozhatja a testvérek közötti szembenállást. Minél többször avatkoznak be a szülők, annál több lesz a veszekedés. A kapcsolatuk egyik legfonotsabb feladata, hogy együtt, közösen rendezzék a szembenállást, és maguk találjanak megoldásokat. A társas együttélés egyfajta gyakorló terepe a testvérkapcsolat. A szülői beavatkozás megvonja tőlük azt a lehetőséget, hogy megtanulják hogyan lehet a konfliktusokat megoldani.

Persze akkor jogos a kérdés, hogy ha nem avatkozunk bele, meddig fajulhat, vagy egyáltalán honnan fogják megtudni, hogyan kell megoldani a konfliktusokat? Erre az a kutatók válasza, hogy leginkább a családi rendszer működése, az egymással folytatott interakciók minősége, a probléma megoldó képességünk, és technikáink azok, amikből mintákat vesznek a gyerekek és azokat alkalmazzák. Azaz ahogyan a házastársunkkal, szomszédainkkal, rokonainkkal, munkartársainkkal kezeljük a konfliktusokat, ahogyan bánunk egymással a kapcsolatainkban, azokat alkalmazzák a gyerekek is saját, vagyis a testvérkapcsolataikban.

Támogatni és segíteni tudjuk őket abban, hogy harmonikus kapcsolatuk legyen, de helyettük nem tudjuk ezt megteremteni. És minél többet “dolgoznak” ezen gyerekkorukban, annál erősebb és tartalmasabb lesz felnőtt korukra a kapcsolatuk.

Az embert a testvérével egy olyan láthatatlan szövet köti össze, ami kívül áll minden elváráson, udvariasságon, a jó vagy rossz minősítésen. Egyszerűen van. Ha tetszik, ha nem.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.