Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hol kezdődik a másság elfogadása?

Az elfogadás otthon kezdődik. A közvetlen környezetedben, a hétköznapokban. Persze látványos, és könnyebb a divatos másságot szeretni, Soros plakátoktól öklendezni és a gyűlöletbeszéd ellen kampányolni. De mi az, amit megtehetsz a másság elfogadásáért a mikrokörnyezetedben?

Azok, akik olvassák a blogunkat és akik érdeklődnek ezek után a témák után, mind elfogadó, nyitott emberek. És azt szeretnék, hogy a világ is ilyenné váljon. Hogy a gyerekeik egy olyan országban nőljenek fel, ahol szabadnak lenni, önmagunkat keresni és megtalálni, vállalni mindent ami sokszínű az természetes és élvezetes.

De a valódi elfogadás és a másságtisztelet egyáltalán nem olyan fényes és dicsőséges. Nem olyan elit és intellektuális. Egyszerű, szürke és vérverejtékes.

Ott kezdődik, hogy elfogadjuk magunkban a másságot. Hogy határt tudunk vonni aközött, amilyenek valójában vagyunk és a megfelelési kényszer között, amilyennek lennünk kellene. Hogy vállaljuk a másságunkat, ahhoz nem kell melegnek, cigánynak, feketének vagy migránsnak lennünk. Elég ha félénkek, szomorkásak, soványak vagy kövérek, erősek vagy bizonytalanok vagyunk. Ahhoz hogy valóban tisztelni tudjuk a különbségeket, először a magunkban élő másságot kell elfogadnunk.

Aztán el kell fogadjuk anyánkat, apánkat, ami másképp, de legalább olyan nehéz, mint saját magunkat. Erre kell tanítanunk a gyerekeinket is. Mert ki szeretné elképzelni azt, ahogy a helyes kedves cukorka gyereke vádolja a szüleit?!

Én büszke vagyok akkor, amikor a fiam határozottan felszólal és helyre teszi a cigányozó kisfiút, de amikor azzal a hangsúllyal bírál engem, ahogy én teszem magammal vagy mással, az mellbe vág. Sőt, amikor rajta látom, hogy elégedetlen önmagával az az igazi szívszorító élmény.

Pedig erre is nekünk kell megtanítanunk őket. Hogyan fogadják el magukat, a társaikat, a családtagjaikat és csak aztán azt, hogy a társadalmat. Vagy hogy hogyan legyenek érzékenyek a társadalmi problémákra. Mert valódi érzékenységet csak akkor tudunk átadni, ha a hétköznapokban is támogatást, megértést és elfogadást tapasztalnak.

A „megbüntetek minden kirekesztő és csúfolódó gyereket”, vagy az „állj sarokba amiért kicsúfoltad az öcsédet mert bepislit”fellépések nevetségesek. Semmit sem tanítok arról, hogyan kell empatikusan, higgadtan problémát kezelni. Ehelyett inkább a „volt már abban részed hogy”... vagy„veled megtörtént már”... kezdetű mondatok lehetnek a másság elfogadását tiszteletben tartó beszélgetések kezdete. Az a gyerek, aki valamiért izgágább, szemtelenebb, hisztisebb, agresszívabb, az valamiért más. Vagy tehetünk ellene vagy nem. De nem csinálhatunk úgy, mintha egy kellemetlenség volna csak, amitől meg kell szabadulnunk. Azt hogy nem tetszik a viselkedése azt jeleznünk kell. Mert nem simogathatjuk meg a fejét amiért vállalhatatlanul viselkedik. De ha a másságát tiszteletben tartjuk, akkor megpróbáljuk megérteni az indíttatásait, a szándékait, jelezzük neki a megszokott viselkedési normákat, nem akarhatjuk átalakítani, megváltoztatni, kijavítani a hibáit.

A saját gyerekünk nem biztos, hogy azt a formát hozza, amit elképzeltünk. Nem biztos hogy olyan vagány, olyan kedves, olyan okos, olyan tehetséges, olyan jóképű, olyan csinos, olyan,olyan,olyan.... mint amit mi elképzeltünk róla. Inkább olyan, amilyen. És ezt a legnehezebb elfogadni. Mert közben azt akarjuk, hogy a világban megállja a helyét és aggódunk, hogy ha nem tökéletes, akkor nem fogja.

Ha elfogadjuk a saját tökéletlenségünket, azzal lehetőséget teremtünk arra, hogy elfogadjuk a gyermekünk sajátosságait is. És nem kell harcolnunk, küzdenünk azon, hogy megváltoztassuk azt, amit nem lehet. A valódi elfogadást, a másság valódi tiszteletét otthon kell elkezdenünk. A konyhában, a gyerekszobában, a hálószobánkban. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.