Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hol kezdődik a másság elfogadása?

Az elfogadás otthon kezdődik. A közvetlen környezetedben, a hétköznapokban. Persze látványos, és könnyebb a divatos másságot szeretni, Soros plakátoktól öklendezni és a gyűlöletbeszéd ellen kampányolni. De mi az, amit megtehetsz a másság elfogadásáért a mikrokörnyezetedben?

Azok, akik olvassák a blogunkat és akik érdeklődnek ezek után a témák után, mind elfogadó, nyitott emberek. És azt szeretnék, hogy a világ is ilyenné váljon. Hogy a gyerekeik egy olyan országban nőljenek fel, ahol szabadnak lenni, önmagunkat keresni és megtalálni, vállalni mindent ami sokszínű az természetes és élvezetes.

De a valódi elfogadás és a másságtisztelet egyáltalán nem olyan fényes és dicsőséges. Nem olyan elit és intellektuális. Egyszerű, szürke és vérverejtékes.

Ott kezdődik, hogy elfogadjuk magunkban a másságot. Hogy határt tudunk vonni aközött, amilyenek valójában vagyunk és a megfelelési kényszer között, amilyennek lennünk kellene. Hogy vállaljuk a másságunkat, ahhoz nem kell melegnek, cigánynak, feketének vagy migránsnak lennünk. Elég ha félénkek, szomorkásak, soványak vagy kövérek, erősek vagy bizonytalanok vagyunk. Ahhoz hogy valóban tisztelni tudjuk a különbségeket, először a magunkban élő másságot kell elfogadnunk.

Aztán el kell fogadjuk anyánkat, apánkat, ami másképp, de legalább olyan nehéz, mint saját magunkat. Erre kell tanítanunk a gyerekeinket is. Mert ki szeretné elképzelni azt, ahogy a helyes kedves cukorka gyereke vádolja a szüleit?!

Én büszke vagyok akkor, amikor a fiam határozottan felszólal és helyre teszi a cigányozó kisfiút, de amikor azzal a hangsúllyal bírál engem, ahogy én teszem magammal vagy mással, az mellbe vág. Sőt, amikor rajta látom, hogy elégedetlen önmagával az az igazi szívszorító élmény.

Pedig erre is nekünk kell megtanítanunk őket. Hogyan fogadják el magukat, a társaikat, a családtagjaikat és csak aztán azt, hogy a társadalmat. Vagy hogy hogyan legyenek érzékenyek a társadalmi problémákra. Mert valódi érzékenységet csak akkor tudunk átadni, ha a hétköznapokban is támogatást, megértést és elfogadást tapasztalnak.

A „megbüntetek minden kirekesztő és csúfolódó gyereket”, vagy az „állj sarokba amiért kicsúfoltad az öcsédet mert bepislit”fellépések nevetségesek. Semmit sem tanítok arról, hogyan kell empatikusan, higgadtan problémát kezelni. Ehelyett inkább a „volt már abban részed hogy”... vagy„veled megtörtént már”... kezdetű mondatok lehetnek a másság elfogadását tiszteletben tartó beszélgetések kezdete. Az a gyerek, aki valamiért izgágább, szemtelenebb, hisztisebb, agresszívabb, az valamiért más. Vagy tehetünk ellene vagy nem. De nem csinálhatunk úgy, mintha egy kellemetlenség volna csak, amitől meg kell szabadulnunk. Azt hogy nem tetszik a viselkedése azt jeleznünk kell. Mert nem simogathatjuk meg a fejét amiért vállalhatatlanul viselkedik. De ha a másságát tiszteletben tartjuk, akkor megpróbáljuk megérteni az indíttatásait, a szándékait, jelezzük neki a megszokott viselkedési normákat, nem akarhatjuk átalakítani, megváltoztatni, kijavítani a hibáit.

A saját gyerekünk nem biztos, hogy azt a formát hozza, amit elképzeltünk. Nem biztos hogy olyan vagány, olyan kedves, olyan okos, olyan tehetséges, olyan jóképű, olyan csinos, olyan,olyan,olyan.... mint amit mi elképzeltünk róla. Inkább olyan, amilyen. És ezt a legnehezebb elfogadni. Mert közben azt akarjuk, hogy a világban megállja a helyét és aggódunk, hogy ha nem tökéletes, akkor nem fogja.

Ha elfogadjuk a saját tökéletlenségünket, azzal lehetőséget teremtünk arra, hogy elfogadjuk a gyermekünk sajátosságait is. És nem kell harcolnunk, küzdenünk azon, hogy megváltoztassuk azt, amit nem lehet. A valódi elfogadást, a másság valódi tiszteletét otthon kell elkezdenünk. A konyhában, a gyerekszobában, a hálószobánkban. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.