Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk az agressziórol?

A szülői tevékenységünk egyik fő csapása, megfékezni az elszabaduló indulatokat, megakadályozni a csípéseket, harapásokat, rúgásokat. A szóbeli bántalmazást, azaz féken tartani az agressziót. Leggyakrabban agresszív intézkedésekkel.

Hiteles, mi?! Amelyik kezeddel ütötted meg az öcsit?kérdésre a rosszalkodó kézre való ráhúzás a válasz.

Nézem a gyerekeinket, ahogy játszanak, összeverődve hatan, heten, figyelem a kapcsolataik hullámzását, a szerepeket, ki kivel tart össze, ki ellen irányulnak a pikírt szavak, összesúgások vagy nyílt összetűzések. Érdekes, hogy kit mi és miért motivál. Ma úgy döntöttem csak figyelek, próbálok nem ítélkezni, nem beleszólni, nem nevelni, hanem megérteni valamennyi szereplő indulatait.

Mindenkinek más minta, más stratégia válik be az érvényesüléshez. Van, aki a csendes, de határozott tetteket részesíti előnyben. Van, aki hangosan maga mögé támogatókat gyűjt. És van, aki egy szál maga rohan “öngyilkos merénylőként”.

Valamennyien el akarnak érni valamit. Gyakran ugyanazt. Csak épp más utakat választanak.

Az agresszió önmagában fontos és jó! Mindenekelőtt akkor, ha az agresszív indulatokat pozitívan, nem másokat károsítva tudjuk felhasználni. Segíti a túlélést, a védekezést, hiszen lépésekre kényszerít minket. Kimozdít a komfortzónánkból, és ha jól élünk az agresszióval, akkor új irányokat vehetünk, új megoldásokat találhatunk, magunk is fejlődhetünk általa. De hogy ezt hogyan tegyük, sokszor mi felnőttek sem tudjuk. Miként tudhatnák ezt a gyerekek? 

Az agresszív erőnk megszelídítése, mint egy hömpölygő folyó esetén az energia hasznosítása a cél. De ezt meg kell tanítanunk a gyerekeinknek. Nem várhatjuk el tőlük, hogy azonnal tudják. Hosszú, girbegurba úton jutunk el odáig, hogy felismerjük és hasznosítsuk az agresszív energiáinkat.

Az agresszió pozitív felhasználásának első lépése, hogy azonosítjuk az érzelmeinket. Düh, gyűlölet, féltékenység, irigység, csak hogy a legkézenfekvőbbeket említsük. Ennél persze sokkal több és árnyaltabb érzelmeink tartoznak az agresszívak közé. Segíthetünk magunkon és a gyerekeinknek is, ha beszélünk ezekről. Például érzéskártyák segítségével.

Ezzel párhuzamosan elkezdhetjük a következő lépést, mi magunk is hasznosítjuk és pozitívvá formáljuk a negatív energiáinkat. A vulkánként kitörni kívánkozó indulatainkat nem egy hatalmas ordítozásba, hanem sportolásba, takarításba, táncba, művészetbe forgatjuk.

A következőkben átalakítom a kommunikációmat. Nem szülőként, feljebbvalóként, hanem társként, szövetségesként fordulok a gyerekhez, akinek fontos a véleménye, kedvére akarok tenni, segíteni és támogatni akarom. Rengetek pozitív megerősítéssel, élménnyel veszem körbe. Hiszen nem a negatív tapasztalatok, hanem a pozitív élmények lesznek azok, amik a jobbra, a teljesebb életre sarkallják.

Mintámmal hozzásegítem ahhoz, hogy kialakítsa azokat a megküzdési stratégiákat, amelyekkel legyőzi majd az indulatait, kiereszti a gőzt, és a maga javára fordítja az agressziót.

Ha agresszív egy gyerek, ne rá haragudj! A környezetét figyeld, hogyan segítheted őket hozzá ahhoz, hogy jobb megoldásokat találjanak a nehézségeikre. Leginkább a saját gyerekünkre tudunk neheztelni, amiért agresszív, amiért bánt, üt, másik gyereket, vagy minket. Hogy miért? Azért mert tükrükben meglátjuk saját gyengeségünket, nehézségeinket és tehetetlenségünket. A harag helyett egy konstruktív formában kell felhasználnunk az indulatainkat. Hátra lépve el kell gondolkodnunk azon, miként tudjuk támogató, megerősítő módon tudtára adni, hogy nem ez a szerencsés választás a konfliktusok kezelésére. Miként tudunk mintát adni az erőszakmentes kommunikációra, és hogyan tudjuk ezt bevezetni a saját családi kultúránkba.

Nem egyszerű. Mert zsigerből letámadni, legyalulni mások egoját a legédesebb győzelem az adott pillanatban. De vajon hosszabb távon ez, vagy az együttműködés okoz sikerélményt? Aki próbálta már ezt is azt is, az tudja a választ. Aki még nem, az próbálja ki!

Az erőszakmentes kommunikációról itt olvashatsz:http://rambala.hu

További érdekes írások az agresszióról:http://konfliktusklinika.blogspot.hu

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.