Kapcsolat Facebook Bejelentkezés

Simon elköltözik

Már tavaly ilyenkor, amikor csomagolt, célozgatott erre a teáskészletemre „Ezt szoktad használni, anyu?” de akkor még nem akartam érteni a célzást. „Mostanában elég ritkán, de azért szoktunk belőle apuval iszogatni, persze...”

De most, na jó, egye fene, nem bánom: legyen az övé, akkor ezt most abba a kartonba rakom, amibe az ő cuccait gyűjtöm. Majd időnként (nem túl gyakran), átmegyek hozzá teázni!
És így rakok félre neki egy adag sosem használt, még bontatlan konyharuhát (hogy jön össze ennyi?) a törölközők egy részét (ebből is mennyi van!), a régi vasalómat (azt sem használtam olyan nagyon sokat, de azért kaptam egy újat... amit szintén alig, ez már azért sokat sejtet ugye háziasszonyi aktivitásom hatásfokáról), meg a bögrék egy részét (a fele is sok még nekünk is, pedig nem vagyunk kevesen), és még sorolhatnám.
Pont így adott nekem anyám (kb 20 éve?!) a háztartásából mindent, amire csak ránéztem otthon (és teszi máig), így kaptuk a másik szülőktől a ruhásszekrényeket, a komódokat, már ők használták mindet kb 10 évet, mi ezt a 20-at. Ahogy nőtt a család, úgy lett mindig más-más szerepe, helye mindegyiknek (előbb a mi ruháinkat tárolták, aztán belenőtt a két nagy), 6x szereltük szét és raktuk újra össze őket (most jön a 7. majd), és most Simon teszi majd beléjük a cuccait.
Étkezőasztal... Indultunk egy kétszemélyessel (na, az már nincs meg), aztán lett négyszemélyes, majd hat, végül nyolc. A négyszemélyest megkapja Simon, ezt a 8-ast visszük magunkkal, kiszolgált 40 évet Thierry szüleinél, most nálunk folytatja a következő 40-et, remélem.

Rég álmodom egy mesekönyvről, amely egy asztalról szólna: ahogy egyre hosszabbítani kell, majd újra zsugorítani, én most tartok a történet közepénél, most kezdtem zsugorítani..., és most ugyanez a mese megszületett bennem a ruhásszekrénnyel, és az ágyneműs, meg törölközős komóddal... A harmadik háztartásba költöznek éppen, azt már nem is tudom, hányadik lakásukba ők is.

Hát, ilyen az élet fonala, és egyéb közhelyek, ugye...

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.