Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.

És ez az, amitől nem változik semmi valójában, politikai hatalomtól, nézetektől és berendezkedésektől függetlenül.

Kezdjük azzal, hogy “nekapkodja fel anyuka azt a csecsemőt olyan sűrűn, mert már most el lesz kényeztetve… kellenek a gyereknek a korlátok, szabályok és fenyegetések, esetenként a megfelelő helyen és időben a testi fenyítés, hogy tudja mi a helyes, merre kell menni a jó úton.”

Ha valaki esetleg azzal bíbelődne, hogy megértse, és együttműködjön a gyerekével, arra tutira azonnal rákerül a bélyeg: ELKÉNYEZTET! És félelmeinktől vezérelve, nehogy elkényeztető szülőnek találtassunk, nehogy rosszat lépjünk, keresztülverjük az akaratunkat kisgyerek kortól egészen a felnőtté válásig, amikor aztán döbbenten állunk és kérdezzük magunktól mitől ilyen átkozottul hálátlan ez a gyerek?!

Hogy mitől? Mitől nem működik a rendszer? Mitől jönnek Hoffmannok, Orbánok, Czunyinék, akik tejhatalmúan dönthetnek a sorsunk felől?

Attól, hogy mi magunk is így működünk. Hogy persze kellenek az alternatív iskolák, a modern pedagógia, de azért “az én gyerekemet tanítsák meg rendesen úgy istenigazából mindenre. Legyen jó nehéz az a felvételi, kelljen sokat dolgozni, hisz az a legfőbb érték. Ha már én annyit fizetek, akkor minél több jótanuló, tehetséges gyerek kerüljön az osztályba nehogymár mással bíbelődjön az a tanár. Ja, és ha lehet, akkor a szöveges értékelés mellé írjuk már oda tisztességesen, hányas is az, mert abból tudom, hogy felveszik-e a megfelelő egyetemre!”

“Fontos dolog az integráció, de kérem azért ne a mi osztályunkba járjon a vidéki cigánygyerek, mer’ a végén molesztálni fogja a harmatos kislányainkat.

És a tanító választásnál inkább kerüljünk a másik csoportba, mert nincs énnekem a melegekkel bajom, de ez a tanító bácsi mégiscsak olyan buzis, na!…”

Szép lassan a befogadó alternatív iskolákból elitgimnáziumok alakulnak, mert túl nagy a nyomás rajtuk, túl sokan akarnak oda járni, mert ma ez a sikk. Védjük a gyerekeinket. Persze magunktól nem védjük meg őket. És elfelejtjük, hogy a mi hatásunk van akkora, mint az iskoláé.

Tőlünk tanulják meg, vagy nem, hogyan fogadják el önmagukat. Hogyan ismerjék meg és békéljenek meg a környezetükkel. Hogy vannak más nézőpontok, vannak más indíttatások, mint amit mi magunk feltételezni tudnánk. Hogy érdeklődve tekintsünk a másság, a sokféleség felé, mert abból mi magunk is profitálhatunk. És hogy hogyan képviseljük kultúráltan az érdekeinket, hogyan tudjunk nemet mondani ha kell, hogyan ne szégyelljük, ha valamit nem akarunk, nem tudunk, vagy másképp látunk.

Aki egy vitában lenézi az ellenfelét, aki lesajnál vagy azt hiszi a másik nem egyenrangú fél, mert nő, gyerek, fiatalabb, cigány, zsidó vagy meleg, az hiába érvel a szabad oktatás mellett. Folytatja és továbbviszi a rendszert.

Aki megáll és körülnéz, mitől nem működik a gyerek az iskolában, miért nem tanul vagy miért veri szét az osztályt, aki belátja vagy elfogadja, hogy matekból esetleg nem jó, de a világ legkedvesebb embere, és ez ugyanolyan érték, mintha atomfizikusnak készülne, annak van fogalma a 21. századi tudásról, a közösségi életről, a javak megosztásáról. Csak mert úgyis erre megy a világ és ez következik. Ha tetszik, ha nem. A folyamat zajlik. A gyorsaság, az átalakulás a szemléletformálás eredménye még várat magára. Az minden egyes emberen múlik, milyen iramban.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nemzeti ünnep az iskolában
iskola, óvoda

Nemzeti ünnep az iskolában

Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?
interjúk

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?

„Azt a játékot akarom!” – mondja a gyereked.

„Most nem, drágám, csak egy pár dologért ugrottunk be.”

„De én akarom!”

„Tudom, de….”

A gyerek határozottan közbevág: „Minden barátomnak van már és én is akarok egyet. Beteszem a bevásárlókocsiba.”

„Ühüm, jó, rendben.”

Összezavarodottan és legyőzötten odatolod a kocsit a pénztárhoz és megveszed a játékot. 

Ez nem az én feladatom!
határon túl

Ez nem az én feladatom!

A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba. 

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni
ajánló

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni

Amikor fiatal voltam, egyetlen telefonunk volt. Egy vonalas. Egy szuperhosszú vezetékkel csatlakoztatva a falhoz. A zsinór elért az alagsori lépcsőig, ez volt az egyetlen hely, ahol senki nem hallott, amikor cseverésztem a barátnőimmel. Ha valaki éppen lógott a telefonon, két lehetőségem volt, vagy türelmesen vártam, vagy megsürgettem azt, aki beszélt.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.