Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Olyan van, hogy valaki „csupán” érzékeny I. - A szuperérzékeny ember

Az amerikai kutató-pszichológus és író, Elaine N. Aron már több mint húsz éve kutatja és bizonyítja, hogy vannak máshogy működő emberek, akiket talán tévesen címkéznek fel pl. az ADHD tünetegyüttes, vagy az autizmus spektrum diagnózissal. Szuperérzékenyeknek (high sensitive person/HSP) nevezi őket.

Nincs olyan ember, aki nem működik az átlagostól eltérően. Mégis a szuperérzékenyeknek majdnem biztos, hogy címkézés lesz osztályrészük. Olyan bélyegeket kaphatnak, mint pl. hiperaktív, figyelemzavaros, tanulási nehézségekkel küzdő, esetleg autisztikus, vagy komplexen ADHD szindrómás gyerek. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a problémák nem léteznek, csupán valószínűnek tartom, hogy sok gyerek kerül be ilyen kategóriákba pusztán attól, hogy a mainstream oktatási keretek az átlagosra, az egyszerűre és a könnyen kezelhetőre vannak kalibrálva. Ezzel megkezdődik számukra egy végeláthatatlan kálvária, amitől nagy eséllyel értéktelennek, a társadalom számára haszontalannak érzik majd magukat felnőtt korukra, céltalanná és boldogtalanná válnak.

Jó lenne segíteni abban, hogy a szuperérzékenyek is felismerhessék a mai világban kevéssé preferált értékeiket, elfogadják önmagukat és ez által kiegyensúlyozottan, az elvárásoktól nem megrémülve, boldogan tölthessék már kisiskolás éveiket is. Jó lenne, ha minél több szülő és pedagógus tudná a gyerekek „hisztijét” (pl. vágjuk ki a címkét, szúr a zokni), vagy hangosságát (már csak kiabálni tud), türelmetlenségét (pl. azonnal ki akar menni valahonnan) egy ilyen szemüvegen keresztül is meglátni.

Az állatok körében elvégzett vizsgálatokból kiindulva Elaine Aron, nagy elemszámú kérdőíves mintán végzett kutatási eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az emberi társadalomban ugyanúgy 15-20% a hiperérzékeny egyedek aránya, mint az állatok között. Ezeknek az egyedeknek a jelenléte minden esetben növeli a populáció túlélési lehetőségeit, mivel ezek az egyedek azok, akik fajtársaikat figyelmeztetik például a veszély közeledtére.

Az emberi társadalmakban az ilyen érzékenységű emberek voltak Aron szerint a közösségekben a tanácsadók, a varázslók, a bölcsek. 

Az állatvilágban azonban jelenleg is jóval egyértelműbben érzékelhető, hogy a populációnak szüksége van ezekre az egyedekre, mint a mi zajos, ingerekkel túlterhelt, értékválsággal, globális problémákkal terhelt, talán már saját fennmaradásáért küzdő emberi társadalmunkban. Ott, ahol egy egyed megbízhatóan jelzi például a ragadozó felbukkanását, támadását, ott a csoportnak és azon belül minden egyednek külön is fontos a jelző egyedek jelenléte az életben maradás érdekében. Az emberi társadalmak nagy részében ez a szerep már nem annyira kézzel fogható.

A nyugati típusú társadalmakban a haladás lett az elsődleges cél. De ez az elvárt fejlődés nem az individuum fejlődése - ellentétben pl. a keleti kultúrákkal-, hanem a technológia és az anyagi világ folyamatos és minél nagyobb iramú modernizációja, egyben növekedése.

A szuperérzékenységből fakadó gondolkodásmódot, az információk másfajta feldolgozását a nyugatitól eltérő alapokon nyugvó, toleráns vagy spirituálisan gondolkodó kultúrákban (pl. távol-keleti társadalmak) ma is a legnagyobb tisztelet övezi. Nálunk ez nem kifizetődő. A szuperérzékenyek éppen ezért versengő, küzdő, hatalomközpontú világunkban idegennek érezhetik magukat. Ebből az idegenségérzésből fakadó bezáródás, befelé fordulás azonban nem törvényszerű. Inkább válaszreakcióként alakul ki a környezet folyamatos elutasítására, tehát nem egyezik meg a köznapi értelemben használatos introvertáltsággal.

Némi nehézséget okoz a jelenség jobb megértésében az is, hogy a szuperérzékeny megnevezés más jelentéssel bír a pszichológiai terminológiában, mint a hétköznapokban. Akit érzékenynek mondunk, az nem automatikusan szuperérzékeny, és bizonyos élethelyzetekben egy szuperérzékeny ember a legkevésbé sem mondható a hétköznapi értelemben érzékenynek.

A túlingerelt állapot fontos kulcs a HSP emberek működésének megértéséhez

Ahhoz, hogy könnyebben megértsük egy HSP működését, érdemes elgondolkodni azon, hogy az ingerlésre általában külső hatásként gondolunk, pedig testünk is kibocsát számtalan ingert. Ilyen pl. a fájdalom, az éhség, szomjúság, az izomfeszültség, de inger lehet egy felbukkanó emlék, fantáziakép vagy gondolat is. Egy inger stimuláló hatása függ az időtartamától, intenzitásától, összetettségétől és pl. attól is, hogy mennyire képvisel új információt számunkra. Ráadásul ebben is óriási egyéni különbségek mutatkoznak. Egy dologban azonban mindenki hasonlít: az optimális készenléti állapotban, vagyis mérsékelt izgalmi- és megfelelő éberségi szinten vagyunk képesek a legjobb teljesítményre.

Ingerültté válunk olyan helyzetekben, amikor nem vagyunk képesek irányítani, szabályozni a minket érő ingereket. Ha ez huzamosabb időre állandósul, stresszes, szorongó állapotba kerülünk. Az, hogy kinél mikor következik be ez az állapot már egyénre jellemző. Hangsúlyoznám itt, hogy nem szabad összekeverni a szuperérzékenységet a neuroticizmussal. A neurotikus emberek ugyanis minden látható ok nélkül is folyamatosan szoronganak. Egy HSP csak bizonyos helyzetekben, bizonyos ingermennyiség hatására kerül szorongó, stresszes állapotba, viszont általában rövidebb idő alatt és (egy átlagosnak mondható ember számára) hétköznapi körülmények között (pl. zajos iskola, tömött villamos…)

Az extrovertált emberek inkább a külvilágból érkező ingerekre figyelnek, míg egy introvertált szuperérzékeny folyamatosan tudatában van a saját belső ingereinek is. Érzékeli például szívverésének, pulzusának megváltozását, így akaratán kívül tudatosul benne, hogy a külső ingerek hatására milyen fiziológiás folyamatok indulnak meg a szervezetében. Ezzel tovább fokozódik az izgalmi szintje és ez is hozzájárul ahhoz, hogy végeredményben jóval hamarabb fárad el az őt érő ingerek áradatában.

Nem is kell talán már különösebben magyarázni, hogy micsoda kihívás egy szuperérzékeny személyiségű kisgyermeknek belépnie a társas szocializációba, az intézményi oktatás-nevelés keretei közé.

Cikkünk második felét, amelyben a kisgyerekkori szuperérzékenységről írunk, hamarosan olvashatjátok!

További információk a Szuperérzékenyekről ezen a linken!

A szuperérzékenység pszichológiai háttere
A hiperérzékenység vagy más néven szuperérzékenység a pszichológiai terminológiában azt jelenti, hogy az érintett személy az átlagosnál érzékenyebben reagál a külső ingerekre, illetve befogad olyan ingereket, amiket mások nem észlelnek. Ezt a reagálási módot már a XX. század elejétől fogva ismeri a pszichológia és az érzékszervi ingereket feldolgozó idegi központok eltérő működésével magyarázzák. Az elmélet kidolgozója Ivan Pavlov volt, aki állatokkal végzett kísérletei során a tanulási folyamatokat vizsgálta. A klasszikus kondicionálás vizsgálati kísérletei során figyelt fel az egyes egyedek eltérő idegrendszeri teherbírására. Későbbi megfigyeléseit emberekre is kiterjesztette és e szerint nem az érzékelés ingerküszöbe tér el ezeknél az embereknél a nagy többségétől, hanem arról van szó, hogy az idegrendszerük kevésbé szűri meg az ingereket és/vagy alaposabb az agy információfeldolgozási mechanizmusa. Ez pedig könnyen és jóval rövidebb idő alatt vezethet a túlingerlődéshez, a befogadó túltelítődéséhez. Éppen ez az, ami ennek a jellemvonásnak a nehézségeit eredményezi, és könnyen félreértelmezhetővé válik a HSP emberek viselkedése is. Mivel sokkal érzékenyebben reagálnak a környezet finom részleteire, valamint könnyebben kerülnek fokozott izgalmi állapotba ezért gyakran visszahúzódónak, szégyenlősnek vagy hangulatembernek tűnnek. Jellemző, hogy kevés az önbizalmuk, és erős impulzusokkal teli világunkban nehezen boldogulnak, mert ami a legtöbb embernél mérsékelt izgalmi szintet idéz elő, az egy HSP esetében fokozott izgalmi állapotot generál, és ami a legtöbb embernek fokozott izgalmi állapot, az egy HSP-nél már kimerültséget idéz elő. Az idegrendszer ilyen mértékű megterhelésekor fellép az úgynevezett transzmarginális inhibíció (határeseten túli gátlás). Ez az agy védekező mechanizmusa. Lényegében egy, a személy számára már elviselhetetlen ingeráradatra adott válaszreakció (kikapcsolás, törlés, szűrés…). Ezzel a jelenséggel tehát először Ivan Pavlov, orosz pszichológus foglalkozott.A klasszikus kondicionálás kapcsán folytatott vizsgálatai alatt figyelte meg a transzmarginális inhibíció (a pszichológia terminológiában rövidítve is: TMI) jelenségét. Ennek lényege, hogy bizonyos egyénileg jellemző ingermennyiségen túl az agy tulajdonképpen leszabályozza a bejutó információk feldolgozását. Pavlov véleménye szerint az, hogy ez az idegrendszeri összeomlás kinél mennyi idő alatt következik be, a legalapvetőbb öröklött különbség az emberek között. Megállapította, hogy azok, akiknél gyorsan bekövetkezik ez a blokkoló gátlás, azoknak veleszületetten más típusú az idegrendszere. Pavlov ezzel kapcsolatos munkáját C.G. Jung folytatta.[1] A transzmarginális gátlás egyénre jellemző határértékét kiegészítette a személyiség-lélektanba általa bevezetett introverzió-extraverzió dimenziójával. A befelé fordulás tendenciája nála gyakorlatilag egyenértékű az antiszociális viselkedésre való hajlammal és ezt is, mint velünk született, megváltoztathatatlan vonást írta le. A HSP-k között azonban egyformán találunk introvertált és extrovertált személyiségeket, bár jóval nagyobb arányban válnak introvertálttá (Aron szerint kb. 80%-ban). Esetükben ennek oka azonban elsősorban a már fentebb is leírt társadalmi elutasítás, el nem fogadottság. Az introverzió, a gátlásosság, a félénkség nem egyenlő az érzékenységgel. Van azonban némi összefüggés az introvertáltság pszichológiai fogalma és a szuperérzékenység között.
Hans Eysenck[2] brit pszichológus faktoranalitikus személyiségelméletében az introverzió és extraverzió nem mint két kategória, hanem mint egy dimenzió két végpontja szerepel. Ez a dimenzió személyiségtipológiájának egyik szupervonása, amit a stabilitás/labilitás dimenzióval összefuttatva írja le a különböző személyiségeket. Az extraverzió és az arousal szint összefüggése közelebb visz a HSP-k megértéséhez. Eysenck úgy találta, hogy az extrovertált személyek agykérgi arousal alapszintje alacsony, és az agyi gátlások erős védelmet nyújtanak számukra. Mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben érzéketlenek az ingerekkel szemben, vagyis több ingert képesek befogadni normál működés mellett. Ezzel szemben az introvertált személyek magas agykérgi arousal alapszint mellett erős érzékenységet mutatnak az ingerekkel szemben, azaz az optimális ingerszint eléréséhez jóval kevesebb ingerre van szükségük, így viselkedésükben ingerkerülő magatartás lesz a jellemző. Idegrendszerükre a szimpatikus hiperaktivitás jellemző, tehát a magasabb arousal szint mellett gyorsabb és erősebb az idegrendszerük válaszkészsége a gátló folyamatoknál, fokozódó ingerlés hatására hamarabb érik el a határértéken túli gátlást. Eysenck szerint ezeknek a különbségeknek az okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszeri folyamatokban kell keresni. Az agykérgi arousal alapszintje döntő az izgalmi és gátló folyamatok létrejöttében. Itt érünk vissza Elaine Aron munkájához, hiszen a szuperérzékenyek esetében éppen ez, az ingerek könnyebb „túladagolhatósága” eredményezi a nehezebb boldogulást a mai világban.


[1] Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei / Típus-, vonás-és biológiai elméletek, mek.niif.hu, Bölcsész konzorcium, 2006., 21. oldal: Jung elmélete

[2] u.o. Eysenck elmélete, 45. oldal

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Megint bizonyítvány őrület
iskola, óvoda

Megint bizonyítvány őrület

Hát elkezdődött... Megint indulnak a posztok, a majom beállítások a bizikkel, fekete-fehérbe öltöztetett évzárós gyerekekkel, és ez még csak a kezdet, mi lesz itt a következő két hétben...

Felkészülni, mert renitens bejegyzés következik!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből
határon túl

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből

Nelson Mandela egyszer azt mondta: „Az oktatás a leghatékonyabb fegyver, amelynek segítségével meg tudjuk változtatni a világot.”

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel
ajánló

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel

Felejtsd el Baby Einsteint! A legjobb módja, hogy növeld gyermeked IQ-ját, a sok meseolvasás, valamint az olvasás megszerettetése. Minden este olvas magának a gyereked? De nem azért, mert kötelező, hanem csak úgy, szórakozásból. Azoknak a gyerekeknek, akik olvasnak, könnyebben is megy a tanulás, minden tantárgyból. Az iskolai teljesítmény jobban korrelál a gyermek olvasási eredményeivel, mint bármely más mutatóval. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.