Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Kell-e terelgetni a tehetséget?

A fiam imád rajzolni, mi pedig imádjuk, ahogyan rajzol. Óvodás kora óta időszakonként lobban fel és hagy alább a lelkesedése, de mindig visszatér és újabb fokozatra vált. Mi pedig minden évben döntés előtt állunk, hogyan támogassuk a kibontakozóban lévő tehetségét, az őt legjobban foglalkoztató tevékenységét.

A férjem szerint fontos volna, hogy a művészi vénáját kibontakoztassuk és én is hajlottam afelé, hogy az iskolában szervezett remek rajzfoglalkozáson részt vegyen. Az első iskolás évben csak félévkor kapcsoltunk és már nem maradt hely, mire becsatlakoztunk volna, így idén már jó előre igyekeztem biztosítani a fiam helyét a csoportban. Levelezgetés, érdeklődés, mire ismét kiderült, hogy nem tud járni Milán, mivel éppen a kérdéses időpontban még órarendi órái vannak. Sajnáltam a dolgot, mert nagyon sok jót hallottam a szakkört vezető tanítónőről és arról, hogy mennyire szeretnek hozzá járni a gyerekek.

Tudomásul vettük, hogy így alakult a helyzet és teltek észrevétlen az őszi hónapok. A rajzfanatikus kisfiam csak gyártotta a rajzokat egyre, hatalmas kupacokat termelve nap, mint nap az íróasztalán. Mi imádjuk a stílusát, de nyilvánvaló, hogy elfogultak vagyunk, mindenki az a gyerekével, miért mi lennénk a kivétel? Azért kaptunk visszajelzéseket, az iskolai, vizuális kultúrát vezető tanára is jelezte, hogy érett és egyedi a fiam stílusa, de továbbra is inkább az édesanyám volt az, aki - két gyereket és három unokát „elfogyasztva” – mindig kiállt amellett, hogy „Hidd el, ez a gyerek ebben tehetséges.” Ő hívta fel a figyelmünket is a legrangosabb irodalmi hetilap gyerekrajz pályázatára, amiről értesülve a fiam egyből kapott az alkalmon és fél óra alatt két rajzot is készített, amivel benevezhetett a „versenyre”. A megszabott kereteknek megfelelően fekete-fehérben postára adtuk a pályaműveket és majdhogynem el is felejtkeztünk róla, amikor érkezett a hír, a munka bekerült a legjobbak közé.

Őszintén szólva elképedtem, amikor kiderült, 128 kisiskolás rajzai közül 8 rajzot választottak ki, - köztük az övét, aki a legfiatalabb a döntően lányok között - ami megjelenhetett a lapban, a zsűri pedig a neves grafikusművész képszerkesztő vezetésével a lap munkatársaiból állt. Amikor a kisfiamnak elmeséltem, hogy másnap megjelenik az alkotása az újságban, bekerült a legjobbak közé, a szájához kapta a kezét és elkerekedett szemekkel kérdezte: „Mami, az én rajzom? Amit én rajzoltam, azt kiválasztották?” Nem akarta elhinni.

A rajzok azóta is napra nap születnek és most már egy kicsit jobban elhiszem, hogy nemcsak elfogultság, hogy egy különleges világot látok a rajzokon, Milán saját világát, amit nem is valami pontos és szép rajztechnikával ér el, mert szerintem van, aki nála szebben rajzol. A rajzai nem szépek, hanem beszédesek, leleplezőek, a részleteket nagyon viccesen és meghökkentően ábrázolók. Valahogyan ennek a kis vagy inkább fontos sikernek a kapcsán kitisztult bennem a kép azzal kapcsolatban, vajon kell-e őt képezni, ebben a tevékenységében kicsit irányítani és terelgetni. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy abban a formában, ahogyan korábban gondoltuk, nem.

Milán imád rajzolni és mindenféle bíztatás nélkül is a mindennapjainak a része, hogy papírra veti, ami foglalkoztatja. Egyre fejlődik és egyre jobbak a képei. Vajon mit tenne vele, ha egy szakkörön különböző technikákat kellene elsajátítania kvázi kötelezően? Ha olyan témákra kéne választ adnia rajzban, ami nem foglalkoztatja, de aznap ott és akkor az a feladat? Vajon mennyiben terelgetés és segítés, ha egy terület iránt fogékony gyereket mindenáron tovább akarok lökni egy kicsivel mondván, ha ez érdekli, akkor errefelé irányítom?

Szerintem nem minden esetben kell terelgetni. Úgy látom, hogy az én fiam esetében a terelgetés, hogy nem sajnálom a pénzt a jó minőségű rajzeszközökre. Ha hagyom, hogy a megszokott színes ceruzákkal szemben, fekete filctollal rajzoljon. Ha megengedem neki, hogy lefekvés után, még rajzoljon húsz percet, mert megkér rá: „ Mami, most muszáj leülnöm rajzolni, mert eszembe jutott valami.” Ha nem iskolázom be művészeti szakkörökre, amin esetleg fáradtan, az iskolai munka után kell részt vennie. Ha időnként elviszem egy-egy kiállításra és az sem zavar, ha a legjobban a múzeum shop érdekli és egy új füzet, amibe megint rajzolhat. Lehet nem a fiam lesz a következő Picasso, de lehet, hogy köze lesz a művészethez. Egy biztos, ha valamelyik nagy művész életrajzát elolvassuk, a legritkább esetben derül ki, hogy kisiskolás korában szakköre járt, sokkal inkább az, hogy a maga útját járta és egyszer dacára minden körülménynek a tehetsége utat tört magának.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.