Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

A legegyszerűbb otthoni fejlesztés, amivel még mi is jól járunk

Sok szülő kérdezi, hogy mi az, amit megtehetne a gyermekéért, hogy sikeresebb legyen az iskolában, az életben. Sokan fejlesztésre hordják, gyakorolnak vele és különtanárhoz járatják. Zene, sport, nyelv, hogy versenyelőnyben legyen.

Pedig számos olyan tevékenység van, ami a hétköznapi élet része és jobban segíti a későbbi boldogulást.

Pénteken arról írtunk, mire tanítsd meg a kamasz gyerekedet. Most azt vesszük sorra, mire és hogyan tanítsuk meg a hétköznapjaink során az óvodás, kisiskolás kölyköket, amivel ügyesednek, fejlődnek anélkül, hogy iskolásat játszanánk velük.

Mindenki, akinek óvodás, vagy kisiskolás gyereke van tudja, hogy mennyire intenzívek, érdeklődők, kíváncsiak. Persze a vérmérséklet és az egyéniség meghatározza, mennyire mennek az agyunkra, de tegyük szívünkre a kezünket, a sok kérdés, az állandó jelenlét, a sok beszéd időnként elfáraszt minket.

Pedig mindez az ösztönös gyermeki kíváncsiság, amire minden fejlesztést és képzést alapozhatnánk. Egyszerűen hozzáférhető az érdeklődés ebben a korban, sőt, maguk könyörögnek érte, hogy gyere mami, taníts meg engem mindenre. Ha a felpörgetett életünk, a fontos felnőtt dolgaink miatt nem lennénk türelmetlenek és nem hallgattatnánk el a belső késztetésüket a világ megismerésére, sokkal könnyebb dolgunk lenne.

Ha hagynánk, hogy azt és annyit tanuljanak játszanak, vizsgáljanak, amennyire és amire nekik szükségük van, és nem az volna a tanítás hozzáállása, hogy gyere fiam, megmondom neked, hogy mit és mennyire kell tudnod, akkor az iskola nem egy nyűg volna, hanem maga a varázslat.

Ha legalább otthon ebben a szellemben nőhetnének fel, akkor a kiinduláskor könnyebb lenne a leckével, az órán, és az iskolában úgy általában.

És minderre nem is kellene készülnünk, nem kell fejlesztő feladatokat kinyomtatnunk az internetről, vagy drága társasjátékokat vásárolnunk, és bonyolult kalandpályákat sem kellene felkeresnünk. Csupán az élet hétköznapi dolgaiban kellene közösen részt vennünk velük. Nem aggódni, hogy koszos lesz, hogy lefröcsköli magát, hogy elrontja, megégeti, összetöri. Hanem csinálni együtt. És eltakarítani a romokat. Mindezek többet adnának, mint a puszta fejlesztő foglalkozások, mert miközben tevékenykedünk, időt is töltünk együtt, hasznos dolgokat csinálunk, és nem utolsó sorban nem a tv vagy számítógép elé ültetjük, nem a mama hotel kis lakóját szolgáljuk ki, hanem megtanítjuk ellátni magát, a családot, tevékenyen időt tölteni. És közben jelen van a nagybetűs bűvös szó: FEJLESZTÜNK!

Az egyik legjobb terepe ennek a konyha. Főzzünk! Együtt! Bármit! Kezdjük a kenyér vajazással, ami bár egyszerű, de nagyon kifinomult mozdulatokra van szükség, hogy egy kenőkéssel egyenletesen eloszlassuk vékony rétegben a vajat.

Szeleteljünk! Bármit, ami a kezünk ügyébe esik. Haladjunk a puhább ételektől a keményebbekig. Banán, főtt krumpli, főtt répa, aztán sajt, párizsi, kenyér, zöldségek. Koncentráció, szemmérték, a felszeletelt darabkák arányos porciózása mind fontos tapasztalat. És egyre ügyesebbek lesznek benne!

A nagyobbak biztosan szívesen sütnek, főznek komolyabb ételeket. A palacsinta, vagy egyéb tészta félék elkészítése során a tészta gyúrás, keverés a kis kezek erősítése, a tapintás érzékelése mellett az arányok és mértékegységek gyakorlására, elsajátítására is jó terep.

A konyha mellett a mosás is jó móka. A színek és anyagok megismerése, azok alapján való szortírozás felelősségteljes feladat. Közben megmutathatjuk, hogy mi a különbség a sok kicsi és a kevés, de nagy ruhadarab között. Esetleg le is mérhetik a súlyukat.

Soha véget nem érő feladat a zoknik párosítása. Ezt tényleg még a kisebb óvodások is el tudják végezni. És milyen apró részletekre kell odafigyelniük, hogy a sokféle fekete zokni közül kiválassza a párokat! Az meg olyan kedves dolog, hogy megkülönböztetjük és csoportosítjuk a családtagok ruhaneműit.

Az első felelősségteljes feladat, amit a fiamnak adtam 4 éves kora körül, az a cérna befűzése volt a tűbe. Ha nem volt rajtam szemüveg, bizony nem találtam el a lyukat. És gyakran lusta voltam szemüvegért menni. Ekkor jött ő, aki bár elbíbelődött egy ideig, hogy befűzze a cérnát, mégis olyan diadallal mutatta, amikor sikerült egy olyan dolog, amit ő oldott meg helyettem, hogy szívesen kivártam azt a 10-15 percet… Finommotorika, koncentráció, türelem és kitartás kell ahhoz, hogy a kis virsli ujjak boldoguljanak. Sosem késő elkezdeni!

Én még nem láttam olyan kisgyereket, aki nem porszívóz vagy mos fel örömmel. Kalimpálni egy hosszú bottal, vagy egy zümmögő sárkánnyal, nagyon szórakoztató dolog. Mi anyukák, sokszor hamar túl akarunk esni a takarításon, ezért nem engedjük, hogy a gyerekek végezzék el azt, mert tovább tart és nem olyan hatékony. Még a legszeleburdibb gyerek is fel tud szippantani időnként egy-egy porcicát. Ami pont eggyel kevesebb, mint amennyi előtte volt a padlón. És az is segítség nekünk. A gyerek pedig büszke lehet magára, és egyre ügyesebb lesz, egyre figyelmesebben fogja észrevenni a koszt, a kis szöszöket.

De ugyanez a helyzet a mosogatással. Bár sokunk konyhájában otthon mosogatógép segíti a hétköznapokat, azért érdemes időnként megkérni a gyerekeket, hogy tisztítsanak meg egy-egy edényt. Az aprólékos, szisztematikus munka nagyon jótékony hatással van rájuk. A vizezés meg megint egy külön örömforrás.

Felmászni magas létrára, felső polcokat, ablakkeretet elérni és azokat letörölni figyelem és egyensúlyozás kérdése is. Legyőzi a félelmét, különös figyelmet fordít a testrészeire, és figyeld meg, milyen büszke lesz magára!

Tudom, hogy mindenütt vannak veszélyek, könnyű a konyhában vagy a háztartási eszközök között balesetet szenvedni. De amikor felmerül egy feladat, akkor nem azzal segítünk, ha helyettük elvégezzük és nem is azzal, ha parancsokat osztogatunk és közben felügyeljük a teljesítményt. Hanem azzal segítünk, ha közösen dolgozunk. És közben elmondhatjuk, hogy például a mosószer nagyon jó illatú, de nem érhet a szánkhoz, mert nagyon erős, hiszen a sok koszt ki kell mosnia a ruhákból. Vagy a sütő nagyon forró, hogy megsüsse a süteményt, ezért csak megfelelő eszközök segítségével nyúlunk hozzá. Ha ezeket látja tőlünk, ha ismeri a szabályokat, látja, hogy mi is óvatosak vagyunk, akkor ő is vigyázni fog.

Ezek persze csak a legegyszerűbb példák. Mindannyiunk háztartásában van számos olyan tevékenység, amit ha segítségül hívunk, olyan készségeket fejleszthetünk a gyerekünknél, amelyek az iskolai teljesítményükben is fogják őket segíteni. A figyelem, a koncentráció, a kitartás, a szemmérték, a finommozgások olyan készségek, amik minél fejlettebbek, annál könnyebb lesz a gyerekek dolga az iskolában.

Legyünk kreatívak, leleményesek, és semmire se mondjuk, amit szívesen csinálnának, hogy még túl kicsi vagy hozzá. Találjuk meg a módját, hogy részt vehessen a hétköznapi tevékenységeinkben. És nem utolsó sorban annak is örülhetünk majd, hogy nem a tv elé kell felszolgálnunk a vacsoráját, nem nekünk kell összeszednünk az eldobált szennyest, és időt tölthetünk velük nap mint nap. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.