Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Nagyanyáink tudták hogyan kell tanítani?

Vegyes korcsoportos tanulás napjainkban

Szegény városnegyedben lévő iskolákban az első, második, harmadik osztályosok egy osztályba járnak, egymástól tanulnak és fejlődnek egy gondoskodó környezetben.

Egy kopott fekete fehér fényképen ott áll az akkor 17 éves nagymamám az osztálytársaival. A gyerekek különféle magasságúak, a magasabbak hátul, az alacsonyabbak elöl állnak. A hátul lévők nemcsak magasabbak, de idősebbnek is látszanak. A fekete kartonon a nagymamám fehér tintával írt feljegyzése a következő: “Felejthetetlen iskolás napok”

A 20. század elején az Amerikai Állami iskolák 70 százaléka egyosztályos volt. (Muse, Smith, & Barker, 1987).
Az iskolaépület nemcsak iskolaként, hanem a közösség találkozó helyeként is funkcionált. A legtöbb diák között, mint a nagymamám és osztálytársai között is, életre szóló kötelék alakult ki ezekben az osztályokban. Olyanok voltak, mint egy nagy család.

Kilencven évvel ezelőtt az amerikai diákok hasonló problémákkal küszködtek, mint ma.
Bevándorlók próbáltak beilleszkedni a társadalomba, egy nyelven beszéltek otthon és egy másik nyelven az iskolában. A gyerekeknek a családi erőszak, alkoholizmus és az egymásra nem figyelés problémáival kellett szembenézniük nap, mint nap.

Szerencsések voltak, ha az iskolában nagycsaládhoz hasonló közösség vette körül őket, ahol elfelejthették a problémákat, ahol olyan dolgokat tanulhattak és gyakorolhattak, ami egy reménytelibb élet felé vezette őket.
A mai gyerekek szintén sokat profitálnak egy ehhez hasonló gondoskodó környezetben.

Egy hely ahol jó tanulni

Tanár párom Theresa Crowlez és én, Rita Cannan egy általános iskolában tanítunk Nevadában. Hotelek, kaszinók, kongresszusi központok, koncertek és egyéb rendezvények vonzanak évente körülbelül 5 millió embert a városunkba.
Sok angolul nem beszélő szülő talál itt alacsony fizetésű, szakképzést nem igénylő munkát a szolgáltató szektorban. A gyerekek 70 %-a más nyelvet beszél otthon, mint az iskolában. Még az a 30 százalék is, akinek az anyanyelve angol, sokszor kevés szókinccsel érkezik az iskolába.

A legtöbb család szegénységben él. A diákok 88 százaléka étkezési támogatásban részesül. A legtöbb diákunknak kettős feladata van: tanulnak azért, hogy sikeresek legyenek és azért, hogy az angol nyelvet elsajátítsák. Arra törekszünk, hogy egy emberséges környezetet teremtsünk számukra, amiben könnyen elérhetik ezen céljaikat.

Az iskolánkban magas, 49 százalék a fluktuáció. Annak érdekében, hogy ezt alacsonyabb szinten tartsuk, arra kérjük a szülőket, hogy gyermekeik három évig járjanak hozzánk.

A tanár párom folyékonyan beszél spanyolul, ami nagy segítség a szülőkkel való kommunikációban. A formális szerződés helyett személyesen beszélgetünk, hogy a szülők bizalmát elnyerjük. A mi iskolánkban a legtöbb gyerek három évig velünk is marad.

Egy család, mint mi

Mindig csodálkozom, amikor az emberek megkérdezik, miért tanítok három évfolyamot egy csoportban. Igazából arra nem tudok jó okot találni, hogy miért ne így csináljam A vegyes csoport nagyon szoros kapcsolatot alakít ki tanár, diák és szülő között. emellett ez egy olyan megközelítés, amely lehetővé teszi az egyéni fejlődésnek megfelelői oktatást. (Miller, 1994).

A Nevada-Reno-i Egyetemen, ahol a legtöbb tanárunk tanul, van egy vegyes korosztályos tanosztály, ahol első, második és harmadikos gyermekek tanulnak együtt. Ahogy a gyakorlatomat töltöttem ebben a tanosztályban és figyeltem a tanárok és diákok között kialakuló kapcsolatot, tudtam, hogy később én sem akarom ezt másképp csinálni. Ennek már 20 éve.

Az idősebb diákok segítik az újabbakat, megmutatják nekik, hogyan dolgozunk a csoportban. Halljuk, ahogy segítik a kisebbeket. Próbáld újra, használd a terveidet, mondd el, amit gondolsz. Máskor meg biztatják őket, minden rendben lesz, legközelebb még jobb lesz, 80 % az nem rossz eredmény.

A gyerekek már nagyon sokszor és sokféleképpen kifejezték, hogy mennyire fontos a mi kis családszerű tanuló csoportunk. Miközben matematikát tanítottam az idősebb diákoknak, az írásvetítő körül álltunk. Ez a matek család, mondtam, ahogy a háromszögre mutattam. A számok mind egymáshoz kapcsolódnak. Tudjátok, mint anya, apa, nagynéni, nagybácsi és az unokatesók. Juan mellettem állt egy széken, átkarolt és azt mondta, csak úgy, mint mi.

A legtöbb vegyes csoportot tanító tanárnak az a véleménye, hogy másik tanárral párban tanítani nagy segítség (Miller 1994). Theresa és én három éve kezdtünk el együtt tanítani. Azóta a kezdeti folyosóbeszélgetésekből egy sokkal mélyebb, komolyabb együttműködésen alapuló munka alakult ki. Korábban a tervezéssel foglalkoztunk a legtöbbet. Mostanra inkább a gyermekek megfigyelői lettünk, figyeljük, hogy alakul a csoport, mire van szükség ahhoz, hogy egyes gyerekeket segíteni tudjunk.A párban tanítással sokat tudunk egymásnak segíteni. A problémákat könnyebben megoldjuk, humor költözött a napjainkba. Mindezek mellett saját magunkat tanárként is jobban megismerhetjük. Csak úgy, mint a diákjaink mi is rengeteget fejlődünk.

Tanterv az egész gyermekért

A 32 tanulóval és a tanár párommal közösen egy biztonságos környezetet alakítottunk ki. Itt a diákok megtanulnak kritikusan gondolkodni, kockáztatni, megoszthatják örömüket és félelmüket. Megbeszéljük velük, hogy mit várunk el tőlük az iskolában. Ezután kezd majd az igazi tanulás kibontakozni.


A művészet öröme

Egy fiú az Egyesült Államokból azon a napon csatlakozott az osztályunkhoz, amikor éppen egy művelődési házba mentünk énekelni. Attól féltünk, rosszat tettünk azzal, hogy őt is egyből színpadra állítottuk a többi gyerekkel. Másnap azonban minden kétségünk elszállt, amikor reggel azzal a kérdéssel indította a napot, na ma mikor indulunk énekelni?
A gyerekek lelkesen tanulnak, ha éneklünk, alkotunk, táncolunk, ünneplünk, nevetünk, vagy ha együtt csodálkozunk rá valamire. Ha érzelemmel közeledünk hozzájuk, akkor a tanuláshoz is másként állnak (Jensen, 1998).
Diákjaink hetente többször egy általuk választott olvasmánnyal foglalkoznak 20-30 percig. Sokan választanak verseket vagy dalokat. Idősebb diákok a kisebbeknek tanítják kedvenc dalukat vagy versüket. Mire odaérünk, hogy formálisan is verset vagy dalt tanítunk, a legtöbb kicsi már nagyjából ismeri őket.


Valóság és a hópelyhek csodája

Az általános iskolások többsége, amennyiben választhat, jobban kedveli a képes ismeretterjesztő könyveket, mint az elbeszélő, leíró tankönyveket. (Kletzein & Szabo, 1998). A mi gyermekeinket is olyan könyvek kötik le leginkább, amik igazi emberekről, állatokról, természetről szólnak. A képekben gazdag könyvek sokat segítenek a gyerekeknek az angol nyelv elsajátításában is. Ha az osztálytermet kinyitjuk a külvilág felé, akkor a gyermekek jobban összekötik a valóságot a könyvekben tanultakkal.

Januárban a gyerekek egy ismeretterjesztő könyvet nézegettek az időjárásról, hőmérsékletről, a különféle halmazállapotokról. Az érdekelte őket, hogy a víz hogyan jelenik meg folyékony, szilárd és gáz formában. Miután megnéztük a csodás képeket a hópelyhekről, papírból kezdtünk el hópelyheket hajtogatni. Majd egy diák felkiáltott, nézzétek, esik a hó. Mielőtt pisloghattam volna az idősebb gyerekek már segítették a kisebbeket felöltözni. Nagyítóval a kezünkben mindannyian kimentünk és megvizsgáltuk a hópelyheket. A fiatalabb gyerekek hamar rájönnek, hogy a csoportunk értékeli, ha valaki gondolkodik és felfedezést tesz. A hatéves Mirella egyszer például azt mondta: amikor Kaliforniában voltam az unokatestvéreimnél, éjszaka nem tudtam aludni. Néztem a holdat és ‘gondolkoztam’ róla. A nagyobbakat utánozta, ugyanazzal a tanulás iránti szeretettel, rácsodálkozással, amit tőlük látott.


Történetek írása és megosztása

Diákjaink leírják, majd megosztják fájdalmukat, családon belüli erőszakról, a szociális munkások és a rendőrség látogatásáról. Megfogalmazzák, majd felolvassák történeteiket esküvőkről, görkorcsolyázásokról és a nagyszülők látogatásáról. Minden alkalommal, amikor egy tanuló felolvassa személyes élményét, látjuk, hogy a többiek figyelnek, bólogatnak. Sokan ismernek magukra ezekben a személyes történetekben.

Amikor Anna harmadikos volt megkérdezte az elsős Reynat: Hogy nézett ki az ünnepi ruhád? Reyna erre magától újrafogalmazta a történetét és beleírta ezt az információt is. A nagyobbak sokszor kérik a kisebbeket, hogy mondják el részletesebben a történetet. Többet szeretnék tudni arról az emberről. Ez is megerősít minket abban, hogy több mint két tanár van a csoportban.

A legnagyobb motiváció a kicsiknek, amikor egy harmadikos egy általa írt vicces történetet olvas fel és ezzel megnevetteti az osztályt. A fiatalabbak már alig várják, hogy ők is megtehessék ugyanezt. Azt vettük észre, hogy amikor időt adunk a gyerekeknek, hogy megfogalmazzák a saját történetüket, legyen az szomorú vagy vidám, sokkal jobban beleteszik magukat az adott feladatba. Tudják, hogy amit mondani akarnak, bármi is legyen az, igenis fontos. Mivel tisztelik a közönségüket, igyekeznek jó munkát végezni.

Matek és problémamegoldás

A jó matek oktatás gondolkodó embereket formál. Azt szeretnénk, ha harmadik év végére olyan analitikus gondolkodás alakulna ki a gyerekeknél, amellyel a feladatokat kellő kitartással és magabiztossággal tudják megoldani.A matekfeladványok által a tanárok megtaníthatják a gyerekeknek, hogyan elemezzenek, becsüljenek, jósoljanak, következtessenek és hozzanak létre gondolatokat kézzelfogható módon.Ezek a képességek segítenek az olvasásban és az írásban is. Ahogy a gyerekek csoportosítják a formákat - úgymint háromszög, négyszög és kör - úgy válogatják össze a szavakat, amiket megtanulnak olvasni egy-egy koncepció szerint, pl. a kezdőbetű vagy a magánhangzók alapján. A fogalmazásukban is válogatják, rendezgetik gondolataikat, hogy a bekezdések segítsék elmondani a legfontosabb gondolatokat.

A matek általában a leghangosabb időszak a napban. A csendesebb “papír-ceruzás” feladatok mellett, diákjaink aktívan tanulnak manipulatív játékokon keresztül, és hangosan oldják meg a feladatokat. Theresa főként az első és a másodikos gyerekekkel dolgozik, hogy a matek alapjait tanítsa meg a gyermekeknek. Én azokkal a másodikosokkal dolgozom, akik gyorsabban haladnak és a harmadikosokkal. Néhány gyerek hol itt, hol ott tanul attól függően, hogy kinek mire van szüksége az adott témakörben. Mivel a harmadikosoknak az év végén tesztet kell írniuk az "Egy gyereket sem hagyunk magunk mögött" No Child Left Behind (NCLB) program keretében, ezért ezzel a csoporttal nagyobb hangsúlyt fordítunk a tesztekre történő felkészülésre.

Néha az egész csoportot összehozzuk, hogy egy közös feladaton dolgozzunk, mint például a törtek.Felvágok egy pizzát négy részre, neked adok egy szeletet, magamnak meg megtartok hármat. Ugye így egyenlő? Kérdezi egy idősebb diák viccelődve, ahogy 4 egyenlő szeletre vágja a pizzát. Dehogy, nekem is kettő jár meg neked is, mondja a fiatalabb.


Hogyan szervezzük?

Együtt dolgozni különféle korú gyerekekkel nem sokban különbözik az azonos korú gyerekek tanításától.Egykorú gyerekek sem egyformán fejlődnek. Egy feladat, ami az egyik gyereket frusztrálja az nem biztos, hogy elég kihívás a másiknak.

Hogyan csináljuk? A gyerekeket különféle szempontok szerint rendezzük csoportba. Mivel azt szeretnénk, hogy a gyerekek úgy érezzék, mindannyian egy nagy család tagjai, ezért a napot közösen kezdjük és közösen fejezzük be. Ezekben az időszakokban megbeszélünk sok mindent. Eseményeket, amik ránk várnak, problémákat, sikereket, házi feladatokat. Amíg az egyikünk a csoporttal, addig a másik tanár egy-egy diákkal, szülőkkel, esetleg egyéni problémákkal foglalkozik. Az egész csoporttal dolgozunk akkor is, amikor felolvasunk, éneklünk, a tematikus tanulásnál vagy a művészeti foglalkozáskor.

Heterogén kooperatív csoportokat alkotunk, amikor azt szeretnénk, hogy a fiatalabb vagy a lassabban tanulók az idősebbektől vagy az adott területen jobb tanulóktól tanuljanak, akik azáltal, hogy magyaráznak, segítenek a többieknek, a saját tudásukat is jobban elmélyítik.Ezek a csoportalakítások abban segítenek, hogy megtudjuk egy-egy gyerek miben jobb és hol van szüksége segítségre, ami másként nem mindig nyilvánvaló.A csoport legrosszabbul olvasó diákja lehet, hogy a legjobb művész vagy előadó. Ha így figyeljük meg a csoportokat, akkor teljesebb képünk lesz egy-egy gyerekről.

Amikor az a célunk, hogy az olvasás, írás, számolás alapkészséget fejlesszük, akkor kisebb homogén csoportokban dolgozunk.A gyerekek ilyenkor önállóan dolgoznak különféle feladatokon, de kérik más diák segítségét is. Ez egyfajta egymásrautaltságot alakít ki és erősíti az összetartozás érzését.

A tanári feladatunk folyamatosan változik a nap folyamán attól függően, hogy hogyan csoportosítjuk a gyerekeket. Inkább a tanulást segítőként és megfigyelőként vagyunk jelen akkor, amikor a gyerekek heterogén, kooperatív csoportokban dolgoznak együtt. Intenzív direkt instrukciókon alapuló oktatás folyik akkor, amikor kisebb csoportokban dolgozunk. Az egész csoport, kiscsoport, kooperatív csoport sok lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy többféleképpen tanuljanak és gyakorolják az új készségeket.


Hogyan működik?

Azt vettük észre, ha engedjük, hogy a gyerekek önállóan boldoguljanak “a legközelebbi fejlődési zónában”, (ahogy a kitűnő orosz kutató Lev Vygotsky nevezte zone of proximal development) - valahol aközött, amit már tudnak, és amit még ma segítséggel, de holnap már önállóan is tudni fognak, azzal nagyban segítjük fejlődésüket.

A diákjainknak írónak, olvasónak, matematikusnak kell lennie mielőtt bármilyen tudást profi módon elsajátítanának. Ehhez idő kell. Hagyjuk, hogy az elsősök játszva ismerjék meg a nyelvet, a szövegek és számok játékos elemzésén keresztül, mielőtt a nyelv elsajátítására törekednénk.

Igyekszünk elérni egy adott szintet minden évfolyamon, de tudjuk, hogy a gyerekek olykor hirtelen megtáltosodnak és vannak lassabb haladási szakaszaik is, amikor a fejlődés egy ideig nem egyértelmű. A luxus, hogy minderre három évünk van nagyon fontos nekünk.

Száz meg száz történetünk van, ami a hitünket igazolja, hogy a gyermekek tudományos, szociális és érzelmi fejlődésének javát szolgálja a vegyes korosztályos csoport. Azonban tudjuk, hogy ezek a sikertörténetek nem működhetnek egy adatközpontú rendszerben.

Múlt nyáron átköltöztünk a Rita Cannan Általános iskolába, hogy párban tanítsunk egy 1-3 évfolyamos vegyes korcsoportos osztályt. Az új iskola kevesebb, mint egy mérföldre volt attól az iskolától, ahol 7 évig tanítottunk. Az olvasás fejlődésének mérésére az elismert Developmental Reading Assessment (DRA) könyvet használtuk. A könyvek kezdő, korai, átmeneti és gyakorlott szintekre oszthatok.

Mivel az új iskolánk a másik iskolával azonos demográfiai összetétellel rendelkezik, ezért könnyen összehasonlíthattuk az elmúlt két évben nálunk tanult diákok eredményeit azokéval, akik újonnan léptek a rendszerbe harmadikosként. Azok a diákok, akik velünk tanultak az első két évben folyékony szintet érték el, azok akik újonnan léptek be, az átmeneti kategóriába kerültek.

Biztosak vagyunk abban, hogy az elsőseink sikeresen elérnek arra a szintre, ahova a legtöbb harmadikos, aki a mi iskolánkba járt. Ebben az évben néhány elsős elérte azt, amit a legtöbb újonnan hozzánk csatlakozó harmadikos.


Tanuló család

Jó látni, ahogy az elsős Mirella magához öleli a füzetét és körbe-körbe jár a teremben, mint egy elfoglalt főnök. Látjuk, ahogy Reyna és Neida könyörög a tanárnőnek, hogy hadd vigyenek haza Junie B. Jones könyvet, amit az órán olvastak fel nekik, mert otthon tovább szeretnék olvasni. Látjuk, amikor az elsős Daniel az olvasónaplójában azt írja, hogy "bizonyítéka" van arra, hogy a medve a Corduroy könyvben szomorú, és le is írja, miért gondolja így. Látjuk, amikor a beteg gyereket elhozza az anyukája azzal a szöveggel, hogy képtelen volt otthon tartani.

Vajon a mai világban meg tudjuk adni a diákjainknak a "felejthetetlen iskolás napokat"? Mi hiszünk abban, hogy a vegyes korcsoporttal igen. Segít jó kapcsolatot kialakítani gyerekek, tanárok és családok között. Olyan, mint egy nagy támogató család, amiben a gyermekek kivirágoznak.

http://www.ascd.org/publications/educational_leadership/sept05/vol63/num01/The_Modern_Multi-Age_Classroom.aspx

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.