Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Hogyan mondjam el a gyerekeimnek, hogy mennyire utáltam a kamaszkort?

A pattanások. A kínos testi változások. A gyötrően elviselhetetlen bizonytalanság. A szorongásos rohamok vasárnap esténként a suli miatt. A forró, dühös könnyek zápora, mert egy aranyos fiú nem olyan, mint én, ráadásul néhány osztálytársam gúnyt űz a külsőmből. Ilyen volt az életem 11-től 16 éves koromig. Nem túl vidáman nézek vissza az életemnek erre a szakaszára. Sőt, azt is ki merem mondani, hogy semmi pénzért sem csinálnám újra.

Mindig is egy boldog, kreatív gyerek voltam. De amikor elért a kiskamaszkor, majd a tinédzserévek, minden álmom és remény a jövőmet illetően felborult amiatt, mert állandóan a zsíros bőröm, a pattanásaim miatt aggódtam. Úgy éreztem magam az iskolában, mint egy számkivetett és süllyedőben voltam egy hátborzongató depresszióba.

Most, hogy van egy tinédzser gyerekem és egy másik, aki 5 évesen úgy viselkedik, mintha 16 lenne, azon tűnődöm, hogy a csudába’ fogom őket pozitívan és inspirálóan átsegíteni a kamaszkoron, amikor is az én akkori életem minden volt, csak nem egy sétagalopp.

Tudom, hogy vannak felnőttek, akik mosolyogva nézik vissza a középiskolai fotóikat, mivel remekül teltek ezek az éveik. Csodálattal tekintek rájuk. Valószínűleg sportoltak, részt vettek a suliban a délutáni szakkörökön, sok barátjuk volt. Aktívan élték a kamaszkorukat, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt semmiféle problémájuk. Biztosan sok energiát feccöltek bele. Hát én nem.

Hogyan tudnék viszonylag egészségesen hozzá állni a gyerekeim kamaszkorához, ha rettegéssel tölt el, amikor visszanézek a tinédzserkoromra? Hogyan segíthetem át a gyerekeimet a pusztító érzelmeken, amit a tinédzserévek hoznak? Hogyan tudnám megakadályozni, hogy a mostoha fiam depresszióba ne essen, amikor visszautasítja őt egy lány, aki tetszik neki, vagy elárulja egy barátja, aki bízik benne? Hogyan érhetném el, hogy a lányom ne ostorozza magát a kinézete vagy a súlya miatt?

Az igazság az, hogy sehogy sem tudom megakadályozni, hogy ezek az események beteljesüljenek. Több, mint valószínű, hogy e forgatókönyvek közül, legalább egy be fog következni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a gyerekeimet és nagyon odafigyelek rájuk.

Ha egy gyerek elkezd lépkedni a felnőttkor felé, először végig kell mennie a tomboló tűzzel körülvett kamaszkor útján. Amit ilyenkor minden szülő tehet, hogy csendben, félig nyitott szemmel reménykedik és imádkozik, hogy nem égetik meg magukat nagyon a kiút keresése közben. Mindannyiunknak megvannak az égési sebei ebből a kiszolgáltatott korból, kinek több, kinek kevesebb.

Hanyag lennék, ha nem figyelmeztetném a gyerekeimet, amikor elkezdik a pubertáskort, hogy úgy fog tűnni, mintha a világ tisztességtelen, sötét és kompromisszumok nélküli hely lenne. De azt is tudatnom kell velük, hogy tinédzserként a világ tele van önállósággal, első szerelmekkel, féktelen nevetéssel, önmegismeréssel, színtiszta vidámsággal.

Csak azért, mert nekem nem a legkellemesebb tinédzserkor jutott, nem jelenti azt, hogy a gyerekeim nem fogják élvezni a sajátjukat. De ha a legrosszabbra készülök fel, viszont a legjobbat remélem, úgy talán a gyerekeim a saját útjukat járhatják.

A kamaszok egyszerre lehetnek impulzívak, megnyerőek, vakmerőek, édesek, hálátlanok, lefegyverzőek, szenvedélyesek, depressziósok, kreatívak, mérgesek, szerethetőek, önzők és tele lehetnek reménnyel. Folyamatosan formálódnak addig, amíg felnőttek nem lesznek.

Nem tudom megmondani a gyerekeimnek, milyen lesz a kamaszkoruk. Nem tudom irányítani, hogyan fognak reagálni vagy, hogyan fognak kijönni egy adott helyzetből. Amit tehetek az az, hogy annyi segítséget adok nekik, amennyit csak emberileg lehetséges. A saját tinédzserkori fájdalmaim ellenére, nem szabad rávetítenem a gyerekeimre a zűrös tapasztalataimat. Amit tehetek, hogy mindig ott állok készenlétben és hiszek benne, hogy átjutnak a tomboló tűzön.

http://www.huffingtonpost.com/entry/how-do-i-tell-our-kids-i-hated-being-a-teenager_us_58c6ce6fe4b0c3276fb78796?section=us_parents

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.