Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Hogyan mondjam el a gyerekeimnek, hogy mennyire utáltam a kamaszkort?

A pattanások. A kínos testi változások. A gyötrően elviselhetetlen bizonytalanság. A szorongásos rohamok vasárnap esténként a suli miatt. A forró, dühös könnyek zápora, mert egy aranyos fiú nem olyan, mint én, ráadásul néhány osztálytársam gúnyt űz a külsőmből. Ilyen volt az életem 11-től 16 éves koromig. Nem túl vidáman nézek vissza az életemnek erre a szakaszára. Sőt, azt is ki merem mondani, hogy semmi pénzért sem csinálnám újra.

Mindig is egy boldog, kreatív gyerek voltam. De amikor elért a kiskamaszkor, majd a tinédzserévek, minden álmom és remény a jövőmet illetően felborult amiatt, mert állandóan a zsíros bőröm, a pattanásaim miatt aggódtam. Úgy éreztem magam az iskolában, mint egy számkivetett és süllyedőben voltam egy hátborzongató depresszióba.

Most, hogy van egy tinédzser gyerekem és egy másik, aki 5 évesen úgy viselkedik, mintha 16 lenne, azon tűnődöm, hogy a csudába’ fogom őket pozitívan és inspirálóan átsegíteni a kamaszkoron, amikor is az én akkori életem minden volt, csak nem egy sétagalopp.

Tudom, hogy vannak felnőttek, akik mosolyogva nézik vissza a középiskolai fotóikat, mivel remekül teltek ezek az éveik. Csodálattal tekintek rájuk. Valószínűleg sportoltak, részt vettek a suliban a délutáni szakkörökön, sok barátjuk volt. Aktívan élték a kamaszkorukat, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt semmiféle problémájuk. Biztosan sok energiát feccöltek bele. Hát én nem.

Hogyan tudnék viszonylag egészségesen hozzá állni a gyerekeim kamaszkorához, ha rettegéssel tölt el, amikor visszanézek a tinédzserkoromra? Hogyan segíthetem át a gyerekeimet a pusztító érzelmeken, amit a tinédzserévek hoznak? Hogyan tudnám megakadályozni, hogy a mostoha fiam depresszióba ne essen, amikor visszautasítja őt egy lány, aki tetszik neki, vagy elárulja egy barátja, aki bízik benne? Hogyan érhetném el, hogy a lányom ne ostorozza magát a kinézete vagy a súlya miatt?

Az igazság az, hogy sehogy sem tudom megakadályozni, hogy ezek az események beteljesüljenek. Több, mint valószínű, hogy e forgatókönyvek közül, legalább egy be fog következni, annak ellenére, hogy nagyon szeretem a gyerekeimet és nagyon odafigyelek rájuk.

Ha egy gyerek elkezd lépkedni a felnőttkor felé, először végig kell mennie a tomboló tűzzel körülvett kamaszkor útján. Amit ilyenkor minden szülő tehet, hogy csendben, félig nyitott szemmel reménykedik és imádkozik, hogy nem égetik meg magukat nagyon a kiút keresése közben. Mindannyiunknak megvannak az égési sebei ebből a kiszolgáltatott korból, kinek több, kinek kevesebb.

Hanyag lennék, ha nem figyelmeztetném a gyerekeimet, amikor elkezdik a pubertáskort, hogy úgy fog tűnni, mintha a világ tisztességtelen, sötét és kompromisszumok nélküli hely lenne. De azt is tudatnom kell velük, hogy tinédzserként a világ tele van önállósággal, első szerelmekkel, féktelen nevetéssel, önmegismeréssel, színtiszta vidámsággal.

Csak azért, mert nekem nem a legkellemesebb tinédzserkor jutott, nem jelenti azt, hogy a gyerekeim nem fogják élvezni a sajátjukat. De ha a legrosszabbra készülök fel, viszont a legjobbat remélem, úgy talán a gyerekeim a saját útjukat járhatják.

A kamaszok egyszerre lehetnek impulzívak, megnyerőek, vakmerőek, édesek, hálátlanok, lefegyverzőek, szenvedélyesek, depressziósok, kreatívak, mérgesek, szerethetőek, önzők és tele lehetnek reménnyel. Folyamatosan formálódnak addig, amíg felnőttek nem lesznek.

Nem tudom megmondani a gyerekeimnek, milyen lesz a kamaszkoruk. Nem tudom irányítani, hogyan fognak reagálni vagy, hogyan fognak kijönni egy adott helyzetből. Amit tehetek az az, hogy annyi segítséget adok nekik, amennyit csak emberileg lehetséges. A saját tinédzserkori fájdalmaim ellenére, nem szabad rávetítenem a gyerekeimre a zűrös tapasztalataimat. Amit tehetek, hogy mindig ott állok készenlétben és hiszek benne, hogy átjutnak a tomboló tűzön.

http://www.huffingtonpost.com/entry/how-do-i-tell-our-kids-i-hated-being-a-teenager_us_58c6ce6fe4b0c3276fb78796?section=us_parents

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.