Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Év végi fáradtság

Elfáradtunk. Kemény év volt. Új vállalásokkal, gyakorlással, kiállással, teljesítményekkel. Hétről-hétre, napról-napra. Hosszú ez a tanév. Ahogyan megszokták egymást, úgy kezd elegük lenni így május közepére az egészből. 

A gyerekek

A tanulásból, a szeptemberben még vágyott zenélésből, az edzésekből és egyéb különórákból. A rajongott tanítókból. A legjobb barát osztálytársakból. 

A fáradtság mindegyiküknél másképp jelentkezik.

Van aki alig bír felkelni, húzza vissza minden reggel az ágy, másfél óráig kell ébresztgetni, keltegetni, életet lehelni belé. Ezért aztán folyamatosan levert, képtelen élvezni mindazt, ami történik vele, csak estére nyeri vissza az erejét kicsit, hogy aztán másnap megint fáradtan ébredhessen.

A másik veszekszik, hogy ma, és tényleg csak ma, nem akar iskolába menni. Hogy a tanítónéni nem szereti őt, mindig bünteti és sosem dicséri őket. Ő meg nem szereti az osztálytársait, másik osztályba szeretne járni. A gondolat, hogy nem elég jó, szép lassan befészkelődik a kis fejecskéjébe és már a legnagyobb támogatással sem lehet kiverni belőle.

A harmadik verekszik, naponta áll harcban a haverjaival vagy éppen a lányokkal. Így aztán nem csak ad, kap is pofonokat, rúgásokat, meg büntetést és szidást is. Hol a táblánál áll, hol az igazgatóhoz kell mennie. Kezdi elhinni, hogy ő tényleg rossz fiú, rossz kislány, problémás gyerek.

A negyedik csak nem teljesít, hibázik, lelassult, elfelejti hazavinni a leckét, nincs ceruzája, radírja, egyetlen feladatot sem old meg hibázás nélkül és ez tovább frusztrálja, fárasztja őt. Már nem gondolja, hogy tehetséges, okos, ügyes és nem is akar az lenni annyira.

Az ötödik sír, hogy már ebéd után haza akar menni, mert nem jó az ebéd. Hogy „fáj tőle a hasa, feje”. Ha nem megy haza beteg lesz.

A tanítók

A tanítók minden évben ijedten állnak a nagyon is ismerős helyzet előtt. A gyakorlottabb innovátoroknak külön mappája van otthon „Játékok májusra” felirattal. Ezt már márciusban kikészítik. Erdei iskolába mennek, kirándulni és a BKV remízbe. Tudják, mindenütt jó, csak a suliba ne kelljen bent ülni. Hamarabb indul a játékidő, lecsípnek az órákból, miközben nyomasztja őket a kerettanterv, hogy be kell fejezni a tananyagot, ki kell tölteni a munkafüzeteket, meg kell tanulni még húsz-harminc oldalt az elkövetkező néhány kanyargós hétben. És kimennek a suliból, kirándulnak, újdonságot keresnek a kiégett, kifáradt gyerekeknek és hasonló önmaguknak.

Hiába, visszatérve csak nem múlik a fáradtság és a fáradtsággal járó konfliktusok gyerekekkel, szülőkkel egyaránt.

A szülők

A szülők haragosak, dühösek a tanítókra. Hogy miért nem tudnak megoldást? Hogy rosszul csinálnak valamit! Tanácsokat adnak, jobban tudják, mert hallották a tévében, rádióban. „A mi időnkben is tudták!” „A nagyfiam tanárai tudták!”- ismételgetik, bár néha maguk is elbizonytalanodnak, hogy is volt ez régen.

Tréningen jártak és ott ezt, meg azt csináltak és különben is, a projektmódszert ugyanúgy lehet alkalmazni a gyerekeknél, mint a felnőtteknél – mondják. És hiszik, hogy ez megoldana mindent. Hogy ők, ha tanárok, tanítók lennének, nagy fáradtsággal bár – de tudnák kezelni a helyzetet.

A szülők másik fele részben tehetetlenül néz, részben mindenre készen szeretne valahogyan segíteni a gyerekeknek és a tanítóknak. Elsimítani a konfliktusokat. Érzi, hogy ő is fáradt, megért, de ezzel sincsen előrébb. Ő nem tud megoldásokat, de fáj neki, a kölcsönös hibáztatás, a fáradt pedagógus- és a nyúzott gyerekarcok látványa. Hiába próbál minden reggel mosolyogva ébresztgetni, öltöztetni, indulni, érkezni a suliba, egyre nehezebben megy neki is.

A kérdés, hogy megoldást keressünk vagy elviseljük ezt az utolsó hónapot?

Mert ez is egy hónap az életünkből, a tanárok és a gyerekek életéből. Így valószínűleg nem érdemes túlélésre játszani és túlélésre játszást tanítani a gyerekeinknek, hanem keresni kell a közös megoldásokat.

Nézőpontváltás

Legfontosabb talán szembenézni, hogy sem mi, sem a gyerekeink, de a pedagógusok sem tökéletesek. Ez csak közhely, frázis, amit megvalósítani és őszintén megvalósítani a legkevésbé sem egyszerű. Beszélni arról, milyen nehézségeket hozott ez az év, miért fáradtak el a gyerekek, mi és a tanáraik. Kiülni a közeli játszótérre az osztállyal, próbálni feltölteni együtt a feltölthetetlent. Mindannyiunknak elengedni elvárásaink egy részét és megpróbálni elfelejteni sérelmeinket.

Az utolsó hónapra, nem mumusként, végső csapásként nézni, hanem úgy, hogy most indítjuk a nyarat, megint egy új időszámítás kezdődött, amiben végre többet lehetünk a szabadban, tovább van világos és benne van a levegőben a vakáció szele is. Először tudatosan nézőpontot váltani. Átrendezni mind gondolatainkat, mind érzelmeinket.

Lezárás

Lezárni ezt a tanévet. A május-június (és nem csak a bizonyítványosztás) nyugodtan szólhat a befejezésről. Annak áttekintéséről, amit az évben együtt létrehoztunk. Amiben változtunk, fejlődtünk, mint közösség. Amit megteremtettünk – legyen szó az osztályban megjelent új dekorációkról, az év során megtartott bemutatóinkról. Amit megtanultunk, amiben fejlődtünk. Gyerekek, tanárok, szülők.

A folyamatnak a formát az iskolában a pedagógus, otthon a szülő választhatja nem elfelejtkezve a kötelező, tantervben bevállalt lezárásokról, de nem is keresve már az új kihívásokat. Kevesebb elvárással. Például egy újabb év végi záróműsor vagy versmondógála gondolatának elengedésével.

Ráhangolódás

Ráhangolódni a vakációra kíváncsi várakozással, nem gyötrelmes elviseléssel, kibírással. A szeptemberi beszámolók helyett már most beszélni nyári terveinkről, legyenek azok bármilyen aprók.

Izgalommal várni az utolsó hetek külsős programjait, a bemutatókat.

Foglalkozni a két hónapos elválással. Együtt kitalálni, hogyan tudjuk majd jövőre minél tovább megőrizni a vakáció emlékeit. (Legyen tanár, kisdiák vagy éppen szülő.) Megbeszélni, hogyan kell naplót írni vagy fotózni a nyarat, hogy minél több emlékünk maradjon a napsütésből, a szabadságból. Akár feladatlapokat vagy sablonokat tervezni, amiben ezt játékos formában is megtehetik a gyerekek.

Mesélni arról – szülőnek, pedagógusnak egyaránt – neki mik a tervei, vágyai, céljai a nyáron.

A tízből egy hónap a lezárás mellett a vakációtervezésről is szólhat.

Szülőként sem kell mást tenni, mint ugyanezt a ráhangolódást, nézőpontváltást megvalósítani. (Szülői feladatként is értelmezhető és persze a szülőséggel járó önfejlesztés egy lehetőségeként is ismét, de ezt rábízom az olvasóra.) Reggelente saját magunkat ráhangolni erre az új időszakra, a nyárra, a világosban ébredésre, a napsütés illatára az erkélyen. Így már könnyebb lesz reggel úgy ébreszteni, hogy mosolyogva azt kérdezzük: Mivel tudom a mai napodat még szebbé, vidámabbá tenni?

A cikk írását követően rohantam a suliba. Már az ügyeletes pedagógiai asszisztenssel voltak. A fáradt, szomorú gyerekek egymást túlkiabálva fociztak az udvaron vagy nézték a focizókat, homokoztak, beszélgettek. El is felejthetném sötét gondolataimat, – gondoltam – de nem teszem, mert tudom, a holnap reggel megint nehéz lesz és én a délelőttöket sem szeretném ha „csak” túlélnék.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.