Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Milyen nyári tábort válasszunk?

Ülünk a kertben gyerekeinkkel és mi, szülők a vakációról beszélgetünk. A két hét családi nyaralás, két hét vízpart nagyjából mindenki listáján fent van, a szerencsésebbek számíthatnak a nagy- és keresztszülők segítségére, az elvált szülők most előnybe kerülnek, hiszen náluk a családi nyaralás megduplázódik. A nyár akkor is tizenegy és fél hetes és nekünk, dolgozó szülőknek – akik a gázleolvasóra, tanításmentes munkanapokra, vízszerelőre már így is elhasználtunk legalább hat napot ebben az évben – nincsen elég szabadságunk. Úgyhogy, hamar előkerül a következő téma: melyik gyermek, milyen táborba megy az idén? 

Nem csak Vekerdy Tamás (http://blikkruzs.blikk.hu/aktualis/kozugy/vekerdy-...), hanem a gyermekpszichológusok többsége is azon az állásponton van (http://www.koloknet.hu/eletmod/szabadido/szukseg-v..., hogy nyáron tilos a tanulás. A könyveket, füzeteket, feladatlapokat jól el kell zárni, felejtsük el a feladatokat. Tanuláspszichológiai kutatások eredménye, hogy az egyes tanulási szakaszok között szünetet kell tartani, azért, hogy a megszerzett tudás el tudjon rendeződni az agyban. Vonatkozik ez felnőttre, gyermekre egyaránt. (Legnehezebb helyzetben persze a hagyományos iskolarendszerben év közben is alul teljesítő gyerekek kerülnek, hiszen ők nem tehetik meg, hogy ne készüljenek a pótvizsgákra, így a pihenési szakasz is lerövidül és újabb hátránnyal indulhatnak majd a következő tanévben és sokszor, még a tábor is kimarad.)

Tehát, elvileg olyan tábor kellene, ahol a gyermek nem tanul. (gyakorlatban persze nincs ilyen, hiszen a tanulást nem lehet leszűkíteni az iskolai tananyagra, de értelmezzük úgy, a tanév közben tanultak továbbtanulása az, ami tilos.)

Mi szülők, akár meg is egyezhetnénk ebben, de a táborokról nem egyedül döntünk.

Egyrészt, ott vannak az edzők, zene-, ének- és nyelvtanárok, nyelvi klubok vezetői, művésztanárok, akik hetente kezünkbe nyomják saját vagy közösségük tábori szórólapját vagy küldik el hírlevelét. A legjobb barátok, edző- és osztálytársak ezekben a táborokban töltik a nyarat. Új kórusműveket tanulnak, új cseleket, szavakat ismernek meg.

Másrészt ott vannak a gyerekek. Az egyik kisfiú, aki bár évek óta úszik, most kamaszodni kezdett, túlsúllyal küzd és esze ágban sincs nyáron is az uszodába járni. És nem! Nem akar vízilabdázni sem, köszöni szépen. Pedig milyen jó lenne, ha végre nem egész nap ülne, hanem mozogna. Ám ő a programozótáborba akar menni, mert év közben nem tudta elkezdeni tanulni, hogyan kell játékokat írni.

A másik rajong a sakktanáráért és bár tudja, a sakktáborban a foci mellett legalább négy óra komoly munka is van, mégis ott szeretne két hetet eltölteni.

A harmadiknak a legjobb barátja angol anyanyelvű, szeptemberben elkezdett angolul tanulni és szeretné meglepni a kis barátot a nyár végén azzal, hogy már ő is milyen folyékonyan tud neki válaszolni.

És a többiek, akik a különböző oktatók, edzők, tanárok hatására, valójában mind-mind tanulni akarnak.

(Külön kérdéskör, hogy kell-e olvasni, jó-e ha van kötelező olvasmány? A fiam éppen tegnap fogadott szerencsére a barátjával, hogy mindketten kiolvasnak hét könyvet, így ezen a téren megnyugodtam és kivettem az olvasást a “tanulás” kosárból.

Hogy szabad-e gyakorolni a szolfézst, a zongorát vagy a nyelvet? S ha igen, milyen idő- és egyéb keretek, körülmények között?)

És akkor vissza a táborválasztáshoz. Milyen is lesz a gyermekemnek a jó tábor.

Hát először is, ha van preferenciája, akkor valószínűleg olyan, amire ő a leginkább vágyik. Ha még nincs és ötlete sem, mert nincs még kialakult közössége, hobbija vagy legjobban szeretett tanára, akkor a felelősség sokkal inkább minket, szülőket terhel.

Vegyük hát végig a lehetőségeket és nézzük meg a sokféle tábor előnyeit és hátrányait!

Az első lépés, eldönteni, hogy bejárós vagy ottalvós táborokat keresünk. Akár kicsi, akár nagyobb a gyermek, az ottalvós táborok számát mindenképpen érdemes előre eldönteni és lehetőséget teremteni arra is, hogy otthon pihenje ki magát. Hiszen nem csak a tanulás, az élmények beépülésére is kell időt hagyni.

Az ottalvás hatalmas élmény a táborokban, viszont nem tudhatjuk, utóbb nem derül-e ki, hogy esetleg olyan traumatikus élmény érte őket, amit sokáig hordoznak magukkal. Ezért egyrészt érdemes kérdezgetni azokat, akik sok időt töltenek gyermekeinkkel közösségben, erdei iskolában – tanárok, fejlesztők – elég érettnek találják-e ők gyermekünket egy ilyen hosszabb, közösségben töltött távollétre. Másrészt, a táborba induló gyermeknek – főként, ha először megy – készítsünk mindent úgy össze, hogy tárgyai, ruhái, tisztálkodási szerei tekintetében maximálisan komfortosan érezze magát, ne szoruljon segítségre használatukhoz. Csomagoljunk a bőröndbe valamilyen apró személyes tárgyat, esetleg napi üzenetet a szülőtől. És aztán engedjük el aggodalmainkat.

A bejárós táborok eredetileg a szülők számára jelentettek egy jó megoldást a hosszú nyári hónapok eltöltésére. Időközben azonban külön életre keltek. Nagy hátrányuk, hogy bár a szülők tudnak dolgozni, ezért a gyerekek azt az árat fizetik, hogy az iskolaidőhöz hasonlóan, korán kell felkelni. Az egész napot aztán kötött rend szerint élik és estére ugyanolyan fáradtak, mint év közben. Ezért a vakáció szabadságának érzetét komoly veszteségek érik.

A különböző tábortípusokat általában mindkét kategóriában megtaláljuk.

Nagyon sok gyermek szeretné iskolai közösségében tölteni a nyári szünet egy-egy hetét. Ilyenkor jobban megismerheti a másik osztályokba járókat, a nagyobbakat. Eltérő környezetben tud találkozni jelenlegi vagy jövendőbeli tanáraival. Az iskolai táborok hátránya lehet, hogy a kicsik még kevéssé érettek rá és semmiképp nem szabad ráerőltetni azokra a gyerekekre, akik amúgy sem érzik jól magukat közösségükben. Bízzunk bennük, ők jobban tudják, hol jó nekik!

A gyerekek többsége a suli mellett másik közösségekhez is tartozik. Legyen szó a cserkészcsapatról, egy-egy szakkörről, kórusról vagy zenekarról. Ezekben a táborokban – akár folyik komoly tanulás, akár nem – mindig a közösség áll az első helyen a gyermek számára, ami megér neki egy-két kevésbé izgalmas vagy munkás órát. Ahogyan nőnek, úgy erősödik az igény, hogy a kortárscsoportban töltsék szabad idejüket. Fontos, hogy ne azért menjenek el ezekbe a táborokba, hogy le ne maradjanak. Érdemes inkább beszélgetni, megérteni, hogy miért nincs kedve egy adott közösséghez és tevékenységhez. És a nyár a legalkalmasabb időpont arra is, hogy meghozzuk a kényelmetlen döntéseket arról, hogy valamelyik hobbit abbahagyjuk idő- vagy kedv hiányában.

Sok gyermeknek már első, második osztályos korára kialakul egy-egy hobbija. Sport vagy művészeti tevékenység, amire tanév közben is rászán hetente néhány órát. Ez az elköteleződés nyárra is megmarad, így ők legalább egy, de néha több hetet is eltöltenének úszással, focival, programozással vagy kungfuval. Alkotótáborban vagy drámafoglalkozásokon.

Az edzőtáborokban sportolás ilyenkor sokkal örömtelibb, hiszen a tevékenységek jórésze a szabadban zajlik és ezúttal nem kifáradva, péntek hatra kell eljutni a pályára, hanem egy egész napos program részeként kerül sor pár óra edzésre. Mindemellett a sporttársak jobban megismerik egymást és a csapat is egy újabb közösséggé válik, ahová jó tartozni. Akinek pedig fontosak a csapat eredményei, még abban is reménykedhet, hogy a tábor ezekhez is hozzátesz.

Az alkotótáborokban nyáron hosszabb feladatok is megvalósíthatók, több idő jut a tevékenységek végig vitelére, igényesebb, érdekesebb munkák születhetnek, több a lehetőség komplex művészeti projektek kipróbálására. A nyári táborok általában egy-egy tematikára épülnek, így sokszor nem csak az alkotás ténye, hanem a tematika húzza be a résztvevőket.

Tematikus táborokat nem csak az alkotás köré szerveznek. Ezek többsége bejárós tábor, ahol projekt-szerűen foglalkoznak a gyerekek valamilyen kérdéskörrel. Ezek a táborok kötődhetnek kulturális vagy oktatási intézményhez, valamilyen különleges helyszínhez. Az egyik ilyen legnépszerűbb tábor, a Fővárosi Állatkertben működik évről-évre és épít maga köré saját közösséget. Hiszen a tábor egy újabb lehetőség arra is, hogy a meglévő közösségek mellett újak szülessenek. Fontos lehet ez a különösen nagy társaságot kedvelő gyerekeknek, de azoknak is, akik aktuális iskolájukban, baráti körükben éppen nem érzik jól magukat, nem találnak barátokat.

A nyári táborok lehetőséget adnak arra is, hogy a gyerekek akár sportban, akár programozásban, művészeti ágakban kipróbálhassák magukat eddig ismeretlen területeken.

Ilyenkor születhet meg egy-egy új hobbi, akár olyan tevékenység, ami egész életüket meghatározza majd később.

Külön érdemes írni a varázslatos kalandtáborokról. A kalandtáborok élete szintén valamilyen tematika köré épül, önálló mesebeli szabályokkal és történetekkel rendelkeznek. Általában minimum két hetes programokba évről-évre ugyanazok a gyerekek járnak vissza és visznek magukkal az élmények mellett valamilyen kis emlékeztető jelet, egy karkötő vagy színes kavics formájában arról, hogy ők veszélyes harcosok vagy kalandozók. Ezekbe a táborokba teljesen ismeretlenül talán nehéz belecsöppenni, érdemes kapcsolódni olyan ismerőshöz, aki már több éve részese ennek az élménynek.

Fontos! Bármilyen jó is a táborozás, a családi nyaralást a szülőkkel, testvérekkel töltött szabadidőt nem pótolja. S ha már a táborok ismét a tudás, ismeret, készség elsajátításáról szólnak, legyen a családdal töltött idő a boldog semmittevés ideje. A közös, de nem kötelező játékoké. A kötetlen beszélgetéseké. A kései ébredéseké, a pihenésé és akár az unatkozásé is.

Nyár végére aztán hirtelen úgyis azt vesszük majd észre, hogy észrevétlenül megnőttek, érettebbek, okosabbak lettek. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan tanulom meg elengedni a felnőtt lányomat
iskola, óvoda

Hogyan tanulom meg elengedni a felnőtt lányomat

Vállammal a fülemnek szorított telefonban beszélgetek a nővéremmel. Új keletű telefonos kapcsolat a mienk, ezért meg is becsülöm, nem tesszük le egykönnyen a „kagylót”. Közben éppen bekeverek egy adag kenyeret, letörlöm az asztalt, összepakolok, mosogatógép ki-be, zöldséget pucolok.. zajlik a konyhai életem.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből
határon túl

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből

Nelson Mandela egyszer azt mondta: „Az oktatás a leghatékonyabb fegyver, amelynek segítségével meg tudjuk változtatni a világot.”

A legegyszerűbb otthoni fejlesztés, amivel még mi is jól járunk
ajánló

A legegyszerűbb otthoni fejlesztés, amivel még mi is jól járunk

Sok szülő kérdezi, hogy mi az, amit megtehetne a gyermekéért, hogy sikeresebb legyen az iskolában, az életben. Sokan fejlesztésre hordják, gyakorolnak vele és különtanárhoz járatják. Zene, sport, nyelv, hogy versenyelőnyben legyen.

Pedig számos olyan tevékenység van, ami a hétköznapi élet része és jobban segíti a későbbi boldogulást.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.