Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Mindennapi ellentmondások a nevelésben

Ellentmondások a nevelésben… Sokszor, sokfélét olvashattunk már ebben a témában: ellentmondás a szülők között, ellentmondás a tágabb családban (szülők, nagyszülők, rokonok, közeli barátok), ellentmondás a szülők és a pedagógusok között.

Nagyon sokszor kerülünk azonban önmagunkkal ellentmondásba: néha csak fáradság miatt (ingerültebbek, türelmetlenebbek vagyunk), néha azonban megtörténik, hogy az, amit ma tiltunk vagy elvárunk egy kicsi gyerektől, annak éppen az ellenkezőjét várjuk el évekkel később. Ilyen ellentmondásokra mutatok három (elgondolkodtató) példát.

Tudjon nemet mondani – de ne nekem….

Az egyik leggyakoribb kamaszokkal kapcsolatban megfogalmazott elvárás (vágy), hogy tudjon nemet mondani akkor is, amikor mi szülők nem vagyunk ott: amikor a haverok (vagy ismeretlenek) elhívják valahova, megkínálják alkohollal, cigarettával, esetleg mással.

Tudjon nemet mondani….? Persze, de ne nekem, ne a nagymamának, ne a nagybácsinak… csak a „rossz embereknek”, és a „rossz dolgokra”. Pedig nemet mondani (is!) először a családban tanul a gyerek (ennek egyik első megjelenési formája kétéves kor körül, a dackorszak). Nemet mond a vacsorára, a kikészített pöttyös szoknyára, a kék nadrágra. Fontos, hogy már az egészen kicsi gyerek is szerezzen tapasztalatot arról, hogy lehet biztonságban nemet mondani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig, minden helyzetben a gyermek akarata szerint kell cselekednünk. Ez mindössze annyit jelent, hogy a gyerekeknek már egészen kicsi koruktól legyen tapasztalatuk arra vonatkozóan, hogy mérlegelhet (így később lehet elvárás, hogy mérlegeljen) és hogy mondhat nemet. Egy kamasz kerülhet (sokszor kerülhet…!) olyan helyzetbe, hogy nem elvárható, hogy „ésszel”, tudatosan döntsön, ebben a korban a "nem"-nek belülről, a zsigerekből kell fakadnia. Mindabból, amit a családból hoz: az értékekből amiket (jó esetben) főként példamutatással tanítunk a gyerekeknek. Ez azonban csak egy érzés lesz: ez a helyzet nem jó nekem, én másképp szeretném. Megfogalmazni (némán) és hangosan kimondani az elutasítást azonban nem ugyanaz: ki kell tudni mondani a nemet.

Kötelező puszi - kinek a teste, kinek a döntése?

Még egy – gyakran előforduló – példa arra, hogy mennyire mást várunk el a kamaszoktól, mint a kisebb gyerekektől. Abban – szerencsére – a legtöbbször egyetértünk, hogy egy kamasz a saját testével kapcsolatban legyen tudatos: akár fiúról, akár lányról van szó, csak annyira engedjen testi közelségbe magához bárkit, ameddig ez neki jó.

Ezzel szemben mit várunk egy óvodás, kisiskolás korú gyerektől? Hagyja, hogy az évente egyszer látott rokonok ölelgessék puszilgassák, lehetőleg öleljen, pusziljon ő is. Akkor is, ha tudjuk (látjuk), hogy ezt nem akarja. Akkor is ha mondja, hogy ezt nem akarja. Azért, mert így illik. Azért mert így szoktuk. Azért, mert mit fog gondolni a rokon. Pedig a saját testről való gondolkodás itt (is) kezdődik: fontos, hogy bizonyos helyzetekben (és később egyre több szituációban) a kisgyermek már egészen korán megtapasztalhassa, hogy hozhat döntést a saját testével kapcsolatban.

Akaratos, fafejű – legyen céltudatos és kitartó

Sok szülői panasz szól arról, hogy a gyermeke, akaratos, „fafejű”, makacs, stb. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek a tulajdonságok egy tőről fakadnak a céltudatossággal és a kitartással. Ismét azt kell belátnunk, hogy bizonyos helyzetekben már az egészen kicsi gyereknek is meg kell tapasztalnia, hogy véghez viheti az akaratát, és hogy kitartással elérheti a célját. Természetesen nem arra gondolok, hogy hagyjuk, hogy a gyerek addig hisztizzen, amíg meg nem kapja az áhított fagyit, kisautót, cipőt. De az olyan helyzetekben, ahol a cél elérésében ő is tevékenyen részt vesz fontos, hogy olykor-olykor átadjuk neki a gyeplőt.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.