Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Megint bizonyítvány őrület

Hát elkezdődött... Megint indulnak a posztok, a majom beállítások a bizikkel, fekete-fehérbe öltöztetett évzárós gyerekekkel, és ez még csak a kezdet, mi lesz itt a következő két hétben...

Felkészülni, mert renitens bejegyzés következik!

Végtelenül ócskának és avittasnak tartom, ha valaki arra büszke, hogy az ő gyereke kitűnő mindenből, sportból, zenéből is, amúgy meg szép és gyönyörű és persze tökéletesen viselkedik. Persze ha ez így van, akkor lehetünk rá büszkék, de mi végett kell ezt mindenkivel megosztani? Mit üzen a FB népének a kedves szülő ezzel?

a.) ilyen nagyon profi, jó szülő vagyok

b.) tökéletesek a génjeim

c.) ti persze sehol sem vagytok ettől

d.) rettegek attól, hogy ez egyszer meg fog változni – nyilván meg fog, mert nincsenek tökéletesek...

e.) ha már nekem nem sikerült, akkor a gyerek legyen jó valamiben

f.) leginkább azért szeretem a gyerekem, mert visszaigazolja a szülői teljesítményemet

g.) halálra basztattam az elmúlt 9 hónapban, nahát megvan ám az eredménye

h.) nem tettem semmit, ennyire tökéletes ez a gyerek, lásd b.) pont

És innentől már csak a rendkívül alpári megjegyzéseim következnének, aminek persze nem adok teret, mert olyan kulturált vagyok...

Egy kedves ismerősöm, egy hasonló pikírt posztot azzal kommentált: „feheringes/bluzos evzaros + bizi + ajandekkonyv + biziert kapott fagyi, melyseg-elesseg-jatekkal ugyanott a csomagtartobol elado. nade: aki igy buszke, az igy buszke, viragozzek minden virag!”

Sokfélék vagyunk, valóban. De nem lehetne kicsit úgy büszkének lenni, hogy az a gyerekeinkről szóljon, ne rólunk? Ne a saját szerencsétlen nehézségeinkről, félelmeinkről? Esetleg a bizalomról és a valódi elismerésről?

Tavaly év végén elkezdtem összeszedni, miben fejlődött a gyermekem. És ezt felolvastam neki. Hogy miért vagyok rá büszke.

Rettegett az iskolától, a megmérettetéstől, az idegen helytől, az idegen emberektől. Félt a gyerekektől, a tanítóktól, a felmérésektől, attól, hogy nem tudja majd megtanulni, amit meg kell. Utált hibázni, és elkeseredett, hogy nem ő a legjobb mindenben. Ősszel minden reggel szorongva aludt el este és sírva ébredt reggel, hogy iskolába kell mennie, el kell válnia tőlünk. Nem akarta leírni a saját nevét sem, nem akart ismerkedni a betűkkel, számokkal. Ehhez képest ma, felszabadultan szaladgál és olvas bele könyvekbe, újságokba, kérdez, ha nem tudja, érdekli az írás, olvasás. Magától ír naplót. Minden este elvégez tíz összeadást és kivonást, mert azt mondták neki, hogy gyakorolnia kell. Számtalan új verset tanult meg villámgyorsan, szerepelt az iskolai előadásokon. Barátai lettek az iskolában, akiknél egyedül eltöltött a tanév során egy-egy délutánt. Nagyszabású szülinapi zsúrt szervezett, ahol nagyon jól érezte magát főképp az osztálytársaival. Év végén önként vállalkozott egy három napos ottalvós osztálykirándulásra, ahonnan bár a második este kérte, hogy vigyük haza, mert nagyon elfáradt, telítődött, de hatalmas élmények érték. Jelentősen javított az önuralmán, türelmesebb és empatikusabb lett. Önállóan tartja rendben az iskolai tanszereit, udvariasan kommunikál a felnőttekkel, és magáévá tette az iskola szabályait, értékeit, eggyé vált az iskola szellemével. Az elesettekkel kedvesen bánik, vigasztalja őket. Bár pufogva, de az utolsó hetekben már önállóan ült le hétvégén házifeladatot írni, és gyakran fele annyi idő alatt elvégezte azokat, mint az első félévben. Ha felajánlom, hogy esetleg segítek az eredmény kiszámolásában, hevesen tiltakozik, hogy ezt neki kell megtennie. Elkezdett teniszezni, futott 5 km-t, biciklizett 12 km-t. Segít a háztartásban egy-egy rövidebb feladat erejéig, miközben megvitatunk fontos dolgokat. Van, hogy már nem tekint bennünket huszonnégyórás személyzetnek, és megkímél időnként. Most, hogy kitört a vakáció, reggeltől estig különböző korosztályú gyerekekkel rohangál egy nagy kertben és nem volt még egy hangos szó, veszekedés sem. Eddig nem mert beállni a többiekhez focizni, mert félt, hogy ő bénább. A hétvégén nem csak hogy focizott, de gólt is lőtt. Nagyon nagy utat tett meg, és ezért minden elismerésem az övé.

Nyár végére ez csak fokozódott. Nem tanultunk, nem gyakoroltunk, igazi vadóc életet élt, és szeptemberre megint egy hatalmasat változott, ugrott, okosodott.

Most megint összeírtam, hogy számomra milyen fantasztikus lepéseket tett meg, amik bár mások számára talán magától érthetődőek, de neki nagy erőfeszítésbe került, de magától, a maga szándékából lépett át a komfortzónáján. És nekem ez a valódi érték! Az elmúlt tanévben még nyitottabbá és barátkozóbbá vált. Elképesztő erővel küzd, hogy legyőzze a nehézségeit. Gyakorol és tudja, hogy mindez az ő javát szolgálja.

Jókedvű és már egyáltalán nem szorong az iskolától. Örömmel megy minden reggel. Beilleszkedett és értékes tagja az osztálynak. Rendkívül kitartóan űzi a sportjait, nagyon sokat fejlődött. Focizik az osztálytársaival. Igazságérzete és empátiája nagyon erőteljes és jól használja a verbális képességeit, a vitákban jól érvel. Nagyokat lépdel előre az önbizalom terén is. A gyerekek között jól eligazodik, könnyebben teremt kapcsolatokat. Jobban tollasozik, mint én. Jobban úszik, mint én. Megint futott 5 km-t. Biciklizik sokat és túrázik akár 20 km-t is. Imádja az állatokat és bármit megtenne értük. Még több dolgot megcsinál önállóan. Elfogadó és alkalmazkodó lett számos családi szituációban, ami megváltoztatta némiképp az életünket. Bátran, sírás nélkül beült a fogorvosi székbe. Tud titkot tartani. Együttérző az idős és beteg Dédijével, figyel rá, hogy gondoskodjunk róla. Engem már többször hagyott reggel tovább aludni. Számos olyan szituációban egyedül áll helyt, amire korábban nem volt példa.

Lehet, hogy a bizonyítványa nem lesz jeles (mondjuk nincs is hagyományos bizonyítványuk), nyilván, van más mit tanulnia az életben, ő sem tökéletes, de nem is szeretném, ha az lenne.

Amikor a tavalyi számadást végeztem, nem éreztem, hogy magamról fel tudnék sorolni annyi pozitív változást, vagy fontos feladatot, munkát a szeptember – június időszakban, mint amennyit ő elvégzett. Az idei év nekem is eseménydús volt, sokféle változással, feladattal, kihívással. És még ezt is elfogadta, alkalmazkodott hozzá, segített benne. Nem beszélve az apukájáról. Ezek után, mit nekem kitűnő bizi....

Vedd Te is a fáradságot, és írd össze, milyen valódi fejlődésen esett át a gyermeked, amiket számokban, osztályzatokban nem lehet kifejezni. Ami valóban a sikeres, boldog felnőtt életre készít fel!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.