Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Írni vagy nem írni?…ez itt a kérdés?

Ciki, vagy régimódi dolog a naplóírás, vagy egy fel nem használt megújuló erőforrás a sok közül? Miért nem használjuk mi, felnőttek sem ezt az önsegítő módszert? Vajon miért nem tanítjuk meg erre az önsegítő módszerre a gyerekeinket?

A naplóírás nem mindenkinek és nem mindig egyformán megfelelő, de egyik lehetséges módja az önfejlesztésnek, az önismeret elmélyítésének, az önsegítésnek. Olyan módszer, ami, ha nem is ez jut róla egyből eszünkbe, szerintem azok közé tartozik, amik a fenntartható jövőt támogatják. Azt a jövőt, amiben mindenkinek tudatosabban kellene részt vállalnia – legalább a saját létezésében.

A kommunikációs csatornák közül a verbális az emberiség fejlődésének exponenciális fejlődéséhez is nagyban hozzájárult, miközben olyan tényezővé is vált, ami az iskolákban egyértelműen hátrányokat tart fenn és generál. Túlzott hangsúlya háttérbe szorított más kommunikációs csatornákat. Lehet, hogy ez is csak egy szakasz az emberiség történetében, hiszen a vizuális, képi kommunikáció előre törése körülöttünk zajlik és a fiatalabb generációk kézzel foghatóan mozdultak el ebbe az irányba. Elég, ha csak az emotikonok és matricák elterjedésére és szaporodására gondolunk. Egy kép legalább annyit elmondhat egy témáról, mint néhány mondat, de akár sokkal többet is. Egy matrica küldése kevesebb időráfordítást igényel, mint annyit írni, köszönöm. És mint tudjuk, ma az idő az egyik legszűkösebb rendelkezésünkre álló tényező. Rohanunk. Ezzel is összefügg, hogy a képi kommunikáció a posztmodern, felgyorsult, szinte azonnali válaszokat igénylő korunkban egyre nagyobb teret nyer. Nem csupán a reklám, a politika világában. A mai tizenévesek elsősorban már nem a google-t használják az interneten információ keresésre, hanem a youtube-ot. Nem könyveket, leírásokat, használati útmutatókat olvasnak, hanem megnéznek egy videót (tutorial), ami interaktív módja szinte bármilyen tudás megszerzésének.

Ennek ellenére, sőt, éppen ezért most mégis egy olyan módszerre szeretném felhívni a figyelmet, ami a verbalitáson és az írásbeliségen alapul.

Vannak, akik könnyen fejezik ki gondolataikat, érzéseiket, szívesen beszélgetnek másokkal vagy legalább egyvalakivel a problémáikról, de sokaknak az is nehézséget jelent, hogy a hozzájuk legközelebb állóknak beszéljenek az érzelmeikről, félelmeikről, haragjukról, örömeikről, sikereikről vagy akár hibáikról. Persze elegendő lehet saját magunkkal megbeszélni ezeket a dolgokat, de nem mindegy, hogy milyen módon tesszük ezt.

Kutatások támasztják alá, hogy sokkal nagyobb haszna lehet, ha nem kibeszéljük, hanem leírjuk a minket zaklató dolgokat. Emellett a naplóírás olyan lehetőség, ami a legintrovertáltabb vagy legmagányosabb emberek számára is elérhető segítséget nyújthat az elakadásokban. Persze rengeteg figyelmet, elszántságot, akaratot igényel. Rendszerességet is, ami önmagában is segíthet abban, hogy tisztábban lássuk a körülöttünk és velünk zajló dolgokat.

Talán nagyobb szerepet kellene adnunk az iskolai tudáselsajátításban a kötelező olvasónaplók megíratásánál a naplóírásban rejlő lehetőségeknek. Hiszen nem csak a képi kommunikáció lett egyre hangsúlyosabb, hanem ezzel együtt a szóbeli és írásbeli kommunikáció válhat a jövőben nehezebbé, kevésbé kidolgozottá. Az is lehet, hogy a nagyon távoli jövőben ez már természetes lesz. Most azonban még nélkülözhetetlen a világban való boldoguláshoz, hogy a gyerekeink is választékosan, tudatosan tudjanak használni egy vagy több nyelvet. Ennek a szolgálatába is állítható a naplóírás. Fontos, hogy amikor szövegalkotást tanítunk a gyerekeknek az iskolában, megtanítsuk őket arra is, hogy önmagukról alkotott véleményüket, saját érzéseiket is képesek legyenek szavakká formálni. Mindazt, amit megtanulnak például egy drámafoglalkozáson, egy otthoni vagy iskolai konfliktushelyzetben, egy siker vagy kudarcélményben önmagukról és másokról. Egy naplóba olyasmiket is le lehet írni, amiket valaki nem akar, tud, mer kimondani, mások orrára kötni, vagy ami a közvetlen környezet számára tabutéma. Olyasmiket, amiktől azonban muszáj megszabadulni, valahogy letenni.

Emellett a személyes naplóval értelmet nyerhet az írás, a szövegalkotás olyan gyerekek számára is, akiket az iskolai fogalmazás feladatok nem ragadnak magukkal, vagy csak lassabban haladnak a nyelvi tanulmányaikkal, mint az elvárt tempó. Legyen az az anyanyelv, vagy például az angol. Önsegítő eszközt is adhatnánk ezzel a gyerekek kezébe, ami tudatossá teszi őket saját magukkal kapcsolatban. Az ilyenfajta tudatosságnak pedig felbecsülhetetlen hozadéka van a boldog, kiegyensúlyozott életre, a társas kapcsolatokra, a közösségi létre.

Hernold Orsolya angol nyelven indított blogot a naplóírásról (érdemes ellátogatni ide: orzola.org), mert szívügyének tekinti a témát. Nála a naplóírás akkor kezdődött, amikor 16 éves korában egy évet az USA-ban töltött egy középiskolában. Évekkel később egy oktatási projekt keretében már komolyabb módszertant is elkezdett kidolgozni ahhoz, hogy iskolai szakkör keretében minél több helyen mutathassa meg az előnyeit. Angol nyelven segítséggel, témákkal, javaslatokkal ellátott naplókat is tervezett és gyártatott. Jelenleg ugyan nincs ideje aktívan foglalkozni ezzel a küldetéssel, de már több iskolában is pozitív tapasztalatokkal vezetett Naplóíró szakkört gyerekeknek. Ehhez mindenképpen szükséges a készségszintű írástudás, hogy a figyelem már ne a betűvetésre koncentrálódjon, hanem arra, hogy mit akar szavakba önteni az illető. Kézírással vagy gépen egyformán van értelme naplót vezetni, bár valamennyire másfajta gondolkodást igényel.

Vannak olyan gyerekek, akik, akár idősebb korban is, a rajzolással tudnak csak megkezdeni egy ilyen munkát. Ezt mindenképpen érdemes bátorítani. Fontos azonban leszögezni, hogy egy naplóíró szakkör nem önsegítő csoportot, nem tréninget, terápiát és nem pszichodráma csoportot jelent. Itt a személyes naplójából csak akkor oszt meg valaki konkrétumokat, ha azt ő maga szeretné. A figyelem inkább arra fordul, hogy milyen folyamatokon mennek keresztül a gyerekek. Hogy sikerült-e írni, volt-e olyan téma, amiről tudott írni, vagy amiről nem? Nehéz volt, vagy könnyű? Milyen akadályokba ütközött? Kezdetben közösen felvetett kérdésekről lehet gondolkodni és írni saját maguknak. A műfaj ízére pedig könnyebben ráéreznek, hogy (ahogyan Orsi is tette) a gyermek és ifjúsági irodalom aktuális darabjaiból mutatunk nekik korosztályuknak megfelelő könyveket, amik naplószerűek, vagy konkrétan napló formátumúak. (Ilyen klasszikus a 40-es szülőknek pl.: Bálint Ágnes: Hajónapló, A 13és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója, vagy Szilvási Lajos: Egymás szemében.) A szakkörökön a regényekből kiválasztott részleteket együtt olvasva, megbeszélve a gyerekek számára otthonosabbá válik az egyes szám első személyben való írás is, ami sokaknak eleinte nehézséget jelent.

Nem könnyű azonban belevágni. Oké, írjunk naplót, de miről írjak? Hol kezdjem? Hogyan? Konkrét témákat adunk magunknak. Életkortól függően ilyen lehet pl. a napi történések leírása, a barátságok alakulása, a szabadidő eltöltése, az önjellemzés fizikálisan és tulajdonságokkal, aktuális témákkal kapcsolatos gondolatok, kérdések megfogalmazása, vagy a saját érzelmek megfigyelése. A gyerekek számára már az is sokszor egy folyamat, míg felismerik, hogy nem csupán jó dolgokról, kellemes élményekről, pozitív érzelmekről lehet írni. Felszabadító erejű lehet, amikor a velük történt rossz dolgokról, negatív érzelmeikről is képessé válnak írni.

Felnőttként a fókuszált naplóírás kifejezetten alkalmas arra, hogy egy-egy elakadáson segítsük át saját magunkat. Az életünk különböző szakaszaiban más-más dolog állhat a hétköznapjainkat meghatározó események első három helyezettje között. Lehet, hogy elégedetlenek vagyunk az életünkkel, válságban van a párkapcsolatunk, képtelenek vagyunk rájönni, hogy hogyan segíthetnénk gyerekeinknek bizonyos élethelyzetekben, vagy a munkahelyünkön kerülünk valakivel olyan konfliktusba, ami egy rögzült játszmává alakul, amire ráfeszülünk, és nem tudunk kilépni ebből a körforgásból.

Mire is jó tehát a naplóírás? Miben segít?

- tudatosságot segít vinni a hétköznapokba - reflektálni

- önismeret - öntudat – éntudat – testtudat fejlesztésére

- felgöngyölíteni – átgondolni – rendszerezni – tisztábban látni

- kimondani - megfogalmazni – legalizálni tabukat vagy negatív érzelmeket

- leföldelni a lebegő érzelmeket

- perspektívát váltani – rálátni – felismerni - szembesülni

- megnyugodni – elcsendesülni – befelé figyelni

- elfogadni – elengedni - megérteni

Mindenekelőtt pedig változni és fejlődni.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.