Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fejlett szociális intelligenciát minden óvodásnak!

Az óvodások szociális lények, általában nagyon érdeklődnek más gyerekek iránt és gyorsan megjegyzik és magukévá teszik a társadalmi normákat. Egyre jobban tudják kontrollálni saját érzelmeiket, egyre könnyebben tudják verbalizálni az érzéseiket, ezzel megnyitnak egy sor egyéb lehetőséget a kiabáláson és a verekedésen felül. Ilyenkor jön el a tökéletes időpont ahhoz, hogy megtanítsuk azokat a társadalmi elvárásokat, amik egész életük során el fogja őket kísérni.

Amikor beszélgettek a gyerekeddel a kisgyerekkori barátságokról, értékes érzelmi eszközöket adsz a kezébe, így nyitottabban áll ezekhez a kérdésekhez, amikor idősebb lesz.

Érzékenyítsd a gyermeked! Elengedhetetlen a gyerekek empátiájának fejlesztése, nem csak azért, hogy kedves emberek legyenek (persze mindannyian azt szeretnénk), hanem azért is, mert mások szociális viselkedésének megértése az egyetlen mód ahhoz, hogy az útvesztőkkel teli nagyvilágban sikeresen boldoguljanak. Az új társadalmi csoportokhoz csatlakozó gyerekeket figyelő kutatók úgy találták, hogy azokat, akik betartották a számukra új szabályokat, könnyebben befogadták, mint azokat, akik nem.

Találjatok egy megoldást, ami mindenki számára jó. Például: Zsuzsi öltöztetőset szeretne játszani, viszont a testvére, Sári babázni szeretne. „Mi lenne az, amit mindketten szívesen csinálnátok?” Javasold, hogy játszanak papás-mamásat, amiben lehet öltöztetni is, meg babázni is. Vagy menjenek ki a kertbe hintázni. Így senki sem érzi vesztesnek magát.

Tartsd kezedben a játszóidőt, de amennyire csak lehet, ezt lazán tedd. Minél inkább lehetősége van egy gyereknek arra, hogy egyedül oldjon meg feladatokat, annál biztosabb, hogy elsajátítja. De előfordulhat, hogy időnként közbe kell lépned. A gyerekeknek szükségük van felnőttek segítségére, hogy megoldják az interperszonális konfliktusokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy kiselőadást kellene tartanod, hanem inkább a homokozóban mellékesen beszéljetek róla.

Vezesd be, a „semmiképpen sem ütünk” szabályt! Segíts a gyerekednek verbalizálni a dühét és kifejezni az igényeit anélkül, hogy verekedésbe kezdene. Tanítsd meg neki, hogy ha provokálja egy másik gyerek és nem tudja megoldani a helyzetet, akkor keressen felnőttsegítséget. És gyakoroljátok otthon el szerepjátékként, vagy mondja el a macijának, hogy mit kell tennie, ha a maci úgy érzi, hogy meg kell valakit ütnie.

Biztos lehetsz benne, hogy az óvodások elérik, amit akarnak. És szép lassan megtanulják, hogyan is lehet ezt anélkül, hogy megbántanának másokat. Ezért lehet hallani rendszeresen a négyévesektől, hogy: „nem foglak meghívni a szülinapomra, ha nem úgy csinálod, ahogy én szeretném”. Tudd, a gyerekek a te példádat fogják követni, úgy fogják megoldani a helyzeteket, ahogy tőled látták. Ezért, ha te megütöd, biztosan ő is így fog cselekedni. Ne habozz közbe lépni a gyerekek közötti vitába, ha szükségesnek látod. Ha attól félsz, hogy a négyévesedet zaklatják, sajnos el kell árulnunk, az egyik leggyakoribb szó, amit meggugliznak a szülők, a zaklatás. Nem vagy egyedül.

A főnökösködés gyakran előfordul az óvodások között. Minden gyerek a saját maga módján akarja csinálni a dolgokat, de közben azt szeretné, ha játszanának vele a többiek. Próbálj kérdéseket feltenni: „Az a fontos, hogy úgy történjenek a dolgok játék közben, ahogy te szeretnéd, vagy inkább azt szeretnéd, ha Peti játszana veled?” Amikor egy másik gyerek főnökösködik a te gyereked felett, akkor a gyerekednek szüksége lehet tanácsra, hogy hogyan beszéljen a barátjával. Például: „Nagyon szeretnék veled játszani Zsuzsi, de minden reggel öltöztetőset játszunk és én már nem szeretném azt. Mit csináljunk, ami mindkettőnknek jó?”

Kerüljön sor a másik gyerekre, ahelyett, hogy osztozkodni kelljen. Amikor egy gyereknek van egy játéka, amivel szeret játszani, az lenne a legjobb, ha addig játszhatna vele, amíg csak akar. Ha egy gyerek el szeretné kérni, akkor mondjuk azt, hogy „kérlek, várd meg, amíg befejezi a játékot, utána megkapod”. Ez számos fontos célt szolgál. Először is, amikor odaadja egy másik gyereknek a játékát, megtapasztalja a nagylelkűség csodálatos érzését, ami növeli annak a valószínűségét, hogy újra át akarja élni ezt az érzést. (Megjegyezném, hogy ez teljesen más érzés, mint amikor kötelezően meg kell osztania a játékát.) Másrészt, a másik gyerek megtanul várni. (Igen, ez nagyon nehéz, de általában amikor bömböl a gyerek, hogy nem tud várni, akkor nem is érdekli a játék. Ez a kétségbeesés nem is a játékról szól.)

Természetesen testvérek között ez a poliszi sokkal reálisabb, mint barátok között. A barát valószínűleg nem jön vissza másnap játszani, tehát a várakozás nem kivitelezhető. Ebben az esetben, előre beszéld meg a gyerekeddel, hogy kerüljön sor a vendéggyerekre is, ha olyannal szeretne játszani, amivel éppen ő játszik. És kérd meg a gyerekedet, hogy pakolja el azokat a játékokat, amiket nem szívesen ad oda.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.