Fejlett szociális intelligenciát minden óvodásnak!
Az óvodások szociális lények, általában nagyon érdeklődnek más gyerekek iránt és gyorsan megjegyzik és magukévá teszik a társadalmi normákat. Egyre jobban tudják kontrollálni saját érzelmeiket, egyre könnyebben tudják verbalizálni az érzéseiket, ezzel megnyitnak egy sor egyéb lehetőséget a kiabáláson és a verekedésen felül. Ilyenkor jön el a tökéletes időpont ahhoz, hogy megtanítsuk azokat a társadalmi elvárásokat, amik egész életük során el fogja őket kísérni.
Amikor beszélgettek a gyerekeddel a kisgyerekkori barátságokról, értékes érzelmi eszközöket adsz a kezébe, így nyitottabban áll ezekhez a kérdésekhez, amikor idősebb lesz.
Érzékenyítsd a gyermeked! Elengedhetetlen a gyerekek empátiájának fejlesztése, nem csak azért, hogy kedves emberek legyenek (persze mindannyian azt szeretnénk), hanem azért is, mert mások szociális viselkedésének megértése az egyetlen mód ahhoz, hogy az útvesztőkkel teli nagyvilágban sikeresen boldoguljanak. Az új társadalmi csoportokhoz csatlakozó gyerekeket figyelő kutatók úgy találták, hogy azokat, akik betartották a számukra új szabályokat, könnyebben befogadták, mint azokat, akik nem.
Találjatok egy megoldást, ami mindenki számára jó. Például: Zsuzsi öltöztetőset szeretne játszani, viszont a testvére, Sári babázni szeretne. „Mi lenne az, amit mindketten szívesen csinálnátok?” Javasold, hogy játszanak papás-mamásat, amiben lehet öltöztetni is, meg babázni is. Vagy menjenek ki a kertbe hintázni. Így senki sem érzi vesztesnek magát.
Tartsd kezedben a játszóidőt, de amennyire csak lehet, ezt lazán tedd. Minél inkább lehetősége van egy gyereknek arra, hogy egyedül oldjon meg feladatokat, annál biztosabb, hogy elsajátítja. De előfordulhat, hogy időnként közbe kell lépned. A gyerekeknek szükségük van felnőttek segítségére, hogy megoldják az interperszonális konfliktusokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy kiselőadást kellene tartanod, hanem inkább a homokozóban mellékesen beszéljetek róla.
Vezesd be, a „semmiképpen sem ütünk” szabályt! Segíts a gyerekednek verbalizálni a dühét és kifejezni az igényeit anélkül, hogy verekedésbe kezdene. Tanítsd meg neki, hogy ha provokálja egy másik gyerek és nem tudja megoldani a helyzetet, akkor keressen felnőttsegítséget. És gyakoroljátok otthon el szerepjátékként, vagy mondja el a macijának, hogy mit kell tennie, ha a maci úgy érzi, hogy meg kell valakit ütnie.
Biztos lehetsz benne, hogy az óvodások elérik, amit akarnak. És szép lassan megtanulják, hogyan is lehet ezt anélkül, hogy megbántanának másokat. Ezért lehet hallani rendszeresen a négyévesektől, hogy: „nem foglak meghívni a szülinapomra, ha nem úgy csinálod, ahogy én szeretném”. Tudd, a gyerekek a te példádat fogják követni, úgy fogják megoldani a helyzeteket, ahogy tőled látták. Ezért, ha te megütöd, biztosan ő is így fog cselekedni. Ne habozz közbe lépni a gyerekek közötti vitába, ha szükségesnek látod. Ha attól félsz, hogy a négyévesedet zaklatják, sajnos el kell árulnunk, az egyik leggyakoribb szó, amit meggugliznak a szülők, a zaklatás. Nem vagy egyedül.
A főnökösködés gyakran előfordul az óvodások között. Minden gyerek a saját maga módján akarja csinálni a dolgokat, de közben azt szeretné, ha játszanának vele a többiek. Próbálj kérdéseket feltenni: „Az a fontos, hogy úgy történjenek a dolgok játék közben, ahogy te szeretnéd, vagy inkább azt szeretnéd, ha Peti játszana veled?” Amikor egy másik gyerek főnökösködik a te gyereked felett, akkor a gyerekednek szüksége lehet tanácsra, hogy hogyan beszéljen a barátjával. Például: „Nagyon szeretnék veled játszani Zsuzsi, de minden reggel öltöztetőset játszunk és én már nem szeretném azt. Mit csináljunk, ami mindkettőnknek jó?”
Kerüljön sor a másik gyerekre, ahelyett, hogy osztozkodni kelljen. Amikor egy gyereknek van egy játéka, amivel szeret játszani, az lenne a legjobb, ha addig játszhatna vele, amíg csak akar. Ha egy gyerek el szeretné kérni, akkor mondjuk azt, hogy „kérlek, várd meg, amíg befejezi a játékot, utána megkapod”. Ez számos fontos célt szolgál. Először is, amikor odaadja egy másik gyereknek a játékát, megtapasztalja a nagylelkűség csodálatos érzését, ami növeli annak a valószínűségét, hogy újra át akarja élni ezt az érzést. (Megjegyezném, hogy ez teljesen más érzés, mint amikor kötelezően meg kell osztania a játékát.) Másrészt, a másik gyerek megtanul várni. (Igen, ez nagyon nehéz, de általában amikor bömböl a gyerek, hogy nem tud várni, akkor nem is érdekli a játék. Ez a kétségbeesés nem is a játékról szól.)
Természetesen testvérek között ez a poliszi sokkal reálisabb, mint barátok között. A barát valószínűleg nem jön vissza másnap játszani, tehát a várakozás nem kivitelezhető. Ebben az esetben, előre beszéld meg a gyerekeddel, hogy kerüljön sor a vendéggyerekre is, ha olyannal szeretne játszani, amivel éppen ő játszik. És kérd meg a gyerekedet, hogy pakolja el azokat a játékokat, amiket nem szívesen ad oda.
