Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Politikáról egy óvodással, avagy tűnjetek a családunkból!

Politikáról beszélgetni óvodásokkal?? Miért?? Azért mert őt is eléri, azért mert kérdése van, azért mert aggódik. A politikai hirdetések olyan észrevétlen, szerves részei rohanó felnőttvilágomnak, hogyha néha nem tenne fel tűpontos kérdéseket az 5 (ÖT!) éves fiam, talán észre sem venném.

Sokat ülünk kocsiban. Ilyenkor rádiót, vagy hangoskönyvet hallgatunk, van hogy beszélgetünk, vagy csak bámulunk ki az ablakon (én azért figyelek a vezetésre is). Ártatlannak tűnik? A felsorolt négy tevékenységből kettőnek már szerves része a politika – ha beszélgetünk róla, akkor háromnak: a rádióban elkerülhetetlenek a fizetett politikai hirdetések, az utak mellett egymást érik az óriásplakátok, és mivel nem tudja elolvasni; kérdez. Mi az apukájával pedig próbálunk válaszolni. Nem könnyű.

Leírok négy olyan esetet, amelyek, azt hiszem bármelyik családban elhangozhattak volna. Ezek győztek meg arról, hogy a politika bizony ott van a játszóterek homokozójában is, így beszélnünk kell róla.

Először csak azt vettem észre, hogy a szlogeneket ő maga próbálja megérteni, a saját világába helyezni. Egy alkalommal telefonon beszéltem egy barátommal éppen, amikor elhagyta a számat a mondat: „…hááát, nem teljesít valami jól!” Mire a fiam azonnal válaszolt: „De Magyarország jobban teljesít.” Egy másik alkalommal az esti fürdés közben hangzott el a következő kérdés: Anya! Ki az a Brüsszel? És miért akar minket megtámadni?

Tavasszal fogászati vizsgálaton voltunk. A rendelő nagyon közel van a CEU épületéhez. Éppen azon a napon jártunk arra, amikor az egyetem köré élőláncot vontak tüntetők. A fiam megkérdezte miért van ott olyan sok ember. Mikor mondtam, hogy tüntetnek, kérte, hogy nézzük meg közelebbről. Hazafelé a következő beszélgetés zajlott kettőnk között:

  • -Hát, milyen volt a tüntetés?
  • -Nagyon jó! De Anya! Kit tüntettünk el?

Egy autóból kibámulás alkalmával, látva a több egyforma óriásplakátot, megkérdezte a gyermekem, hogy mi van a plakátokra írva. Néhány pillanatig gondolkodtam, majd gépiesen felolvastam a szöveget: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Reakció: „Minek a végén?” Paff neki… De jó kérdés!!!

Így aztán kitaláltuk, hogy ha már muszáj, mi hogyan beszélgetünk otthon politikáról a gyerekeinkkel:

1. Csak a kérdésekre válaszolunk.

Ez az a terület, ahol igyekszünk csak a felmerülő kérdésekre (félelmekre… - pl miért akar minket megtámadni Brüsszel) szorítkozni. A kérdésekből fel tudjuk mérni, mik azok a fogalmak, amiket már ismer (vagy rosszul ismer). Nincs egyszerű dolgunk, hiszen úgy kell fogalmaznunk, hogy szem előtt tartjuk, mennyire elvont fogalmakat jelentenek egy kisgyerek számára a leghétköznapibb szavak: kormány, önkormányzat, párt, miniszter, parlament, törvény, stb. De nem „sztorizunk” és nem akarjuk „bővíteni az ismereteit” ezen a területen. Tényleg csak a fiúnk által feltett kérdésekkel foglalkozunk.

2. Ügyekről, eseményekről beszélgetünk.

Egy-egy eseményhez, esetleg reklámhoz vagy óriásplakáthoz kapcsolódóan szoktunk beszélgetni. Pártokat, politikusokat nem említünk. A férjemmel fontosnak tartjuk, hogy a minél kevésbé befolyásoljuk a gyerekeinket pártpolitikai ügyekkel (pláne az esetleges preferenciánkkal), ugyanakkor azt érezzük, hogy egy ötéves gyermek azért iránymutatásra is vágyik a szüleitől. Ha rákérdez a véleményünkre (pl tetszik-e a plakát) megmondjuk.

Bár sokkal szívesebben beszélgetek a nagycsoportos fiammal mesékről, autókról, a lengékről (Lengemesék) politika helyett, de mivel az életnek ez a területe is hatással van rá, nem tehetem meg, hogy erről hallgatok. Sokszor megtörténik ilyenkor, hogy rácsodálkozom az észjárására: ösztönös, pontos, éleslátó. Nagy kihívás, hogy olyan válaszokat adjak, amelyek eloszlatják az esetleges félelmeit, de kételkedő, dolgok mögé néző attitűdje megmaradjon. Ez lehet az alapja annak, hogy később ne lehessen befolyásolni…

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.