Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Politikáról egy óvodással, avagy tűnjetek a családunkból!

Politikáról beszélgetni óvodásokkal?? Miért?? Azért mert őt is eléri, azért mert kérdése van, azért mert aggódik. A politikai hirdetések olyan észrevétlen, szerves részei rohanó felnőttvilágomnak, hogyha néha nem tenne fel tűpontos kérdéseket az 5 (ÖT!) éves fiam, talán észre sem venném.

Sokat ülünk kocsiban. Ilyenkor rádiót, vagy hangoskönyvet hallgatunk, van hogy beszélgetünk, vagy csak bámulunk ki az ablakon (én azért figyelek a vezetésre is). Ártatlannak tűnik? A felsorolt négy tevékenységből kettőnek már szerves része a politika – ha beszélgetünk róla, akkor háromnak: a rádióban elkerülhetetlenek a fizetett politikai hirdetések, az utak mellett egymást érik az óriásplakátok, és mivel nem tudja elolvasni; kérdez. Mi az apukájával pedig próbálunk válaszolni. Nem könnyű.

Leírok négy olyan esetet, amelyek, azt hiszem bármelyik családban elhangozhattak volna. Ezek győztek meg arról, hogy a politika bizony ott van a játszóterek homokozójában is, így beszélnünk kell róla.

Először csak azt vettem észre, hogy a szlogeneket ő maga próbálja megérteni, a saját világába helyezni. Egy alkalommal telefonon beszéltem egy barátommal éppen, amikor elhagyta a számat a mondat: „…hááát, nem teljesít valami jól!” Mire a fiam azonnal válaszolt: „De Magyarország jobban teljesít.” Egy másik alkalommal az esti fürdés közben hangzott el a következő kérdés: Anya! Ki az a Brüsszel? És miért akar minket megtámadni?

Tavasszal fogászati vizsgálaton voltunk. A rendelő nagyon közel van a CEU épületéhez. Éppen azon a napon jártunk arra, amikor az egyetem köré élőláncot vontak tüntetők. A fiam megkérdezte miért van ott olyan sok ember. Mikor mondtam, hogy tüntetnek, kérte, hogy nézzük meg közelebbről. Hazafelé a következő beszélgetés zajlott kettőnk között:

  • -Hát, milyen volt a tüntetés?
  • -Nagyon jó! De Anya! Kit tüntettünk el?

Egy autóból kibámulás alkalmával, látva a több egyforma óriásplakátot, megkérdezte a gyermekem, hogy mi van a plakátokra írva. Néhány pillanatig gondolkodtam, majd gépiesen felolvastam a szöveget: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Reakció: „Minek a végén?” Paff neki… De jó kérdés!!!

Így aztán kitaláltuk, hogy ha már muszáj, mi hogyan beszélgetünk otthon politikáról a gyerekeinkkel:

1. Csak a kérdésekre válaszolunk.

Ez az a terület, ahol igyekszünk csak a felmerülő kérdésekre (félelmekre… - pl miért akar minket megtámadni Brüsszel) szorítkozni. A kérdésekből fel tudjuk mérni, mik azok a fogalmak, amiket már ismer (vagy rosszul ismer). Nincs egyszerű dolgunk, hiszen úgy kell fogalmaznunk, hogy szem előtt tartjuk, mennyire elvont fogalmakat jelentenek egy kisgyerek számára a leghétköznapibb szavak: kormány, önkormányzat, párt, miniszter, parlament, törvény, stb. De nem „sztorizunk” és nem akarjuk „bővíteni az ismereteit” ezen a területen. Tényleg csak a fiúnk által feltett kérdésekkel foglalkozunk.

2. Ügyekről, eseményekről beszélgetünk.

Egy-egy eseményhez, esetleg reklámhoz vagy óriásplakáthoz kapcsolódóan szoktunk beszélgetni. Pártokat, politikusokat nem említünk. A férjemmel fontosnak tartjuk, hogy a minél kevésbé befolyásoljuk a gyerekeinket pártpolitikai ügyekkel (pláne az esetleges preferenciánkkal), ugyanakkor azt érezzük, hogy egy ötéves gyermek azért iránymutatásra is vágyik a szüleitől. Ha rákérdez a véleményünkre (pl tetszik-e a plakát) megmondjuk.

Bár sokkal szívesebben beszélgetek a nagycsoportos fiammal mesékről, autókról, a lengékről (Lengemesék) politika helyett, de mivel az életnek ez a területe is hatással van rá, nem tehetem meg, hogy erről hallgatok. Sokszor megtörténik ilyenkor, hogy rácsodálkozom az észjárására: ösztönös, pontos, éleslátó. Nagy kihívás, hogy olyan válaszokat adjak, amelyek eloszlatják az esetleges félelmeit, de kételkedő, dolgok mögé néző attitűdje megmaradjon. Ez lehet az alapja annak, hogy később ne lehessen befolyásolni…

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.