Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

A mi családunk szintén nem él vallásos életet a mindennapokban. Nekem nincs a gyerekkoromból vallásos múltam, bár kerestem az egyházzal (egyházakkal) való kapcsolódás lehetőségét, valahogy mindig túl sok kérdést tettem fel. A Bibliát mindenesetre olvastam, felnőtt koromban keresztelkedtem és konfirmáltam. A férjem tinédzserkorát meghatározta a katolikus egyház egy ifjúsági szervezete, jó emlékei vannak, felnőttkorára azonban elvesztette ezt a kapcsolatot (az egyházzal, Istennel nem).

Ötéves fiunk egyik óvodás barátja (és persze családja) azonban a mindennapokban is vallásos életet él. Levente fiunk sokszor meséli hazafelé, hogy aznap az oviban a „Jóistenről” beszélgettek. Ráadásul Leventének ilyenkor kérdései is vannak. Zavarba ejtő kérdések…

„Anya! Donát azt mondja, van Isten, de Gabi szerint nincs. Akkor most van vagy nincs?” Erre a kérdésre még könnyen feleltünk (Kepes András után szabadon): „Ha te hiszel benne, akkor neked van.” Ez a válasz természetesen a legkevésbé sem elégíti ki egy ötéves kíváncsiságát, így aztán újabb és újabb kérdések következtek:

- Donát szerint a Jóisten mindent lát és még a falon is átlát. Szerinted a falon is?

- Úgy tanultam én is, hogy igen.

- (huncut mosollyal az arcán)… a tükrön is…?

- Hm… hát ezt nem tudom….

  • -Igaz, hogy a Jóisten mindig volt? Donát azt mondja nem született meg, mert mindig volt.
  • -Igen, ez áll a Bibliában.
  • -(sajnálkozva) Akkor szülinapja sincs?? Szegény…

Az tehát világossá vált előttünk a férjemmel, hogy a téma foglalkoztatja Leventét, így aztán elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan elégíthetnénk ki a kíváncsiságát, úgy hogy az ne legyen idegen a mi családunktól és ne is befolyásoljuk őt, és közben Levente is megfelelő válaszokat kapjon a kérdéseire.

Abban biztosak voltunk, hogy egyelőre nem szeretnénk hittanra járatni, mert így olyan foglalkozásra járna, ami a család mindennapi életében nem jelenik meg. Két irányba kezdtünk tehát gondolkodni:

1. Ismertessük meg a fiunkkal a vallásos élet „alapköveit”: nézzünk meg templomot (templomokat), esetleg menjünk el gyermek misére/istentiszteletre

2. Ismertessük meg Leventével a bibliai történeteket úgy, hogy az egy ötéves gyereknek is érthető legyen, de közben ne keltsen szorongást (a Biblia, sem nyelvezetében, sem a történeteket tekintve nem nevezhető könnyű esti mesének).

A templomok felkeresését a Sziklatemplommal kezdtük, ez már egy ilyen kicsi gyereknek is érdekes lehet (természetesen előtte átbeszéltük, hogyan lehet viselkedni egy templomban), a túrát pedig be lehet fejezni valamelyik kedvelt játszótéren a Gellért-hegyen.

A misével/istentisztelettel kapcsolatban már nem volt ilyen egyszerű dolgunk a férjemmel. A magam részéről amellett érveltem, hogy keressük föl több felekezet gyerekeknek szóló miséjét/istentiszteletét, hogy megfigyelhessük a különbözőségeket, egyezőségeket. A férjem azonban – bár megértette az érveimet – ezt nem szerette volna. Ő úgy érezte ezzel tulajdonképpen „előadást” csinálunk egy-egy miséből, aminek a végén megmondjuk, hogy tetszett vagy nem… Elmarad a befelé figyelés, miközben ez lenne a lényeg. Be kellett látnom, hogy igaza van. Úgy döntöttünk tehát, hogy sem misére, sem istentiszteletre egyelőre nem megyünk.

A fentiekkel párhuzamosan elkezdtünk gyermekbibliát is keresni, ami nem könnyű feladat, hiszen a történetek egy része nem kicsi gyerekeknek valók (rögtön az elején például testvérgyilkosságról olvashatunk), és a nyelvezetük sem könnyen érthető. A keresés szempontjai között szerepelt, hogy lehetőség szerint olyan könyvet adjunk a gyerekünk kezébe, ahol az illusztrációk nem olyanok, mintha Walt Disney irodájában készítették volna, valamint, hogy a szövegek egyszerűek, letisztultak legyenek, de ne bugyuták (az egyik könyvben az özönvíz történetnél azt a mondatot olvastam, hogy „aztán pedig negyven napig csipp-csepp esett az eső” CSIPP-CSEPP??? Özönvízről beszélünk….

Végül sikerült olyan könyvet találnunk (Marijke ten Cake: Nagy családi gyermekbiblia, Szabó T. Anna fordításában), ami minden elvárásunknak megfelelt. Eddig kétszer olvastuk végig. Jelenleg arra a kérdésre keressük a választ, mit csinált a Jóisten mielőtt megteremtette a világot?

Tudja valaki a választ…?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.