Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk a problémás gyerekeinkről?

Észrevettétek, hogy egyre több a problémás gyerek? És egyre több szülő keres kétségbeesetten válaszokat? Vajon mit rontottam el? Vajon kihez vigyem, hogy megoldódjon? Örök megoldás nem létezik, de felvehetünk egy másik pozíciót, ami hozhat eredményt. És ennek alkalmazása lehet hosszútávú, eredményes stratégia.

A problémás gyerek, a nehezen kezelhetőség gyakran annak a következménye, hogy problémaként éljük meg a gyerek viselkedését, vagy az azt kísérő jelenségeket. Problémás, hogy ágyba vizel. Problémás, hogy altatni kell, problémás, hogy a szülei ágyában alszik el. Problémás, hogy nehezen válik le, hogy nincsenek barátai, hogy hisztizik, dührohamot kap, irracionális félelmei vannak. Problémás, hogy nem tanul, nem érdeklődik, szemtelen és érdektelen, hazudik, ellenséges.

Például ezek azok a dolgok, amik nekem, mint szülőnek problémát okoznak. Nehezen tudok megküzdeni ezekkel a dolgokkal. Elszenvedője vagyok ezeknek a helyzeteknek. Nem akarom altatni, nem akarom pelenkázni. Nem akarom, hogy mindig velem legyen, nem akarom, hogy ne barátkozzon. Zavar, hogy hisztizik, üvölt, türelmetlen, üt és dobálózik stb. És nincsenek rá jó megoldásaim. Problémás a gyerekem, ha nem azt hozza, amit a többiek. Mert ebben a korban már önállóan kéne enni, játszani, aludni, tanulni, olvasni, jól érezni magát, önállóan kéne lenni. Mert így szokás.

A problémákat gyorsan meg kell szünteteni. Az elromlott, vagy hibás működést ki kell javítani, meg kell szerelni. Nem hagyni, hogy másképp legyen, mint ahogyan lennie kellene.

És csakugyan, sokszor van, hogy a gyereknek magának is nehéz megélnie önmagát. A dührohamait, a félelmeit, a magányosságát, vagy az ügyetlenségeit. De mi lenne, ha adnánk egy kis plusz időt? Mindezeken parancsszóval segíteni, nem lehet. Még sosem történt olyan, hogy határozottan rászólunk valakire, ne légy ilyen!, és az onnantól nem olyan. Még sosem történt meg az, hogy erővel le tudtunk volna szoktatni valakit a nehézségeiről. Pedig mi szülők, gyakran azt hisszük, hogy a határozott felszólítás elegendő ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak.

Érdemes egy új utat kipróbálni. Másképp tekinteni a problémára. Először csak messziről nézegetni, méregetni. Ahhaaa, Te vagy az, aki megnehezíti a mindennapjainkat. Te, ágybavizelés! Te, dühroham, Te, hazudozás! És lépéseket tenni afelé, hogy ezt a kényelmetlenséget megszelídítsük. És mi a megszelídítés első lépése? A megértés, közelebb kerülés, belenyugvás. Itt vagy Te csúnya Ágybavizelés. Tudod mit, nem zavar, hogy itt vagy. Nem küzdök ellened. Megtanulok veled élni. Nem haragszom érted, miattad, hanem berendezkedem arra, hogy velünk vagy. Persze igyekszem kiismerni minden porcikádat. De csak a zökkenőmentes együttélés reményében. Mikor érkezel, hogyan lehet felkészülni rád. Milyen óvintézkedéseket tehetek a következményeid ellen? És főképp milyen hatással vagy a gyerekemre? Ő hogyan érzi magát tőled?

A fenti példák egyike sem érintett bennünket különösebben, de más hasonlóak igen. És mindig az volt a megoldás, mindig akkor jöttünk ki a gödörből, ha belehelyezkedtünk, elfogadtuk, hogy ez most épp így van.

Nem húzzuk le persze a rolót, igyekszünk a rossz dolgoktól megszabadulni, körbejárjuk, kóstolgatjuk azt. De nem küzdünk ellenük mindenáron. Csak éppen igyekszünk megérteni, mitől is áll fenn az a fene idegesítő, szörnyű dolog, ami miatt kevesebbnek, nehezen kezelhetőnek, problémásnak érezzük magunkat.

Minden problémás gyerek mögött egy (vagy több) problémás szülő áll. És ha befelé nézünk, akkor tudjuk, hogyan érezzük magunkat ebben a helyzetben. És ha ez megtörtént, nagyon gyorsan megérkezik a megoldás. Belülről. Nem kívülről. És gyakran nem is értjük, miért volt ez akkora ügy! 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Fejlesszünk érintéssel!
iskola, óvoda

Fejlesszünk érintéssel!

A kisiskolások között egyre gyakrabban találkozunk iskolai, tanulási nehézséggel. Később aztán nehezen tudjuk behozni a lemaradást. A megváltozott életmódunk miatt kimarad számos olyan tevékenység, élmény, történés, ami fejleszti, felkészíti a testünket és az agyunkat a tanulásra. Az egyik ilyen fontos terület a taktilis rendszer, amely az érintés és bőrérzékelés, ingerlés segítségével készít fel bennünket például a finommotorikai feladatokra, azaz például az írásra.

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

4 kérdés azokhoz a gyerekekhez, akik félnek új dolgokat kipróbálni
határon túl

4 kérdés azokhoz a gyerekekhez, akik félnek új dolgokat kipróbálni

Az egyik leggyakoribb félelem, amivel a gyerekek szembesülnek, az új dolgok kipróbálása, az új szituációkban való helytállás. A bizonytalanság és az félelem bénító tud lenni. És ha ezt nem győzzük le gyerekkorunkban, élethossziglan kísérthet. Forrás: seangrover.com

Busójárás kisgyerekekkel
ajánló

Busójárás kisgyerekekkel

Egy ideje már szerepelt a családi bakancslistán, hogy egyszer mi is megnézzük Mohácson a busójárást. Kicsi gyerekeink vannak, szóval tartottunk a rendezvénytől (hatalmas tömeg, hangos, ijesztő jelmezbe bújt emberek), ráadásul szállást sem könnyű ilyenkor találni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.