Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk a problémás gyerekeinkről?

Észrevettétek, hogy egyre több a problémás gyerek? És egyre több szülő keres kétségbeesetten válaszokat? Vajon mit rontottam el? Vajon kihez vigyem, hogy megoldódjon? Örök megoldás nem létezik, de felvehetünk egy másik pozíciót, ami hozhat eredményt. És ennek alkalmazása lehet hosszútávú, eredményes stratégia.

A problémás gyerek, a nehezen kezelhetőség gyakran annak a következménye, hogy problémaként éljük meg a gyerek viselkedését, vagy az azt kísérő jelenségeket. Problémás, hogy ágyba vizel. Problémás, hogy altatni kell, problémás, hogy a szülei ágyában alszik el. Problémás, hogy nehezen válik le, hogy nincsenek barátai, hogy hisztizik, dührohamot kap, irracionális félelmei vannak. Problémás, hogy nem tanul, nem érdeklődik, szemtelen és érdektelen, hazudik, ellenséges.

Például ezek azok a dolgok, amik nekem, mint szülőnek problémát okoznak. Nehezen tudok megküzdeni ezekkel a dolgokkal. Elszenvedője vagyok ezeknek a helyzeteknek. Nem akarom altatni, nem akarom pelenkázni. Nem akarom, hogy mindig velem legyen, nem akarom, hogy ne barátkozzon. Zavar, hogy hisztizik, üvölt, türelmetlen, üt és dobálózik stb. És nincsenek rá jó megoldásaim. Problémás a gyerekem, ha nem azt hozza, amit a többiek. Mert ebben a korban már önállóan kéne enni, játszani, aludni, tanulni, olvasni, jól érezni magát, önállóan kéne lenni. Mert így szokás.

A problémákat gyorsan meg kell szünteteni. Az elromlott, vagy hibás működést ki kell javítani, meg kell szerelni. Nem hagyni, hogy másképp legyen, mint ahogyan lennie kellene.

És csakugyan, sokszor van, hogy a gyereknek magának is nehéz megélnie önmagát. A dührohamait, a félelmeit, a magányosságát, vagy az ügyetlenségeit. De mi lenne, ha adnánk egy kis plusz időt? Mindezeken parancsszóval segíteni, nem lehet. Még sosem történt olyan, hogy határozottan rászólunk valakire, ne légy ilyen!, és az onnantól nem olyan. Még sosem történt meg az, hogy erővel le tudtunk volna szoktatni valakit a nehézségeiről. Pedig mi szülők, gyakran azt hisszük, hogy a határozott felszólítás elegendő ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak.

Érdemes egy új utat kipróbálni. Másképp tekinteni a problémára. Először csak messziről nézegetni, méregetni. Ahhaaa, Te vagy az, aki megnehezíti a mindennapjainkat. Te, ágybavizelés! Te, dühroham, Te, hazudozás! És lépéseket tenni afelé, hogy ezt a kényelmetlenséget megszelídítsük. És mi a megszelídítés első lépése? A megértés, közelebb kerülés, belenyugvás. Itt vagy Te csúnya Ágybavizelés. Tudod mit, nem zavar, hogy itt vagy. Nem küzdök ellened. Megtanulok veled élni. Nem haragszom érted, miattad, hanem berendezkedem arra, hogy velünk vagy. Persze igyekszem kiismerni minden porcikádat. De csak a zökkenőmentes együttélés reményében. Mikor érkezel, hogyan lehet felkészülni rád. Milyen óvintézkedéseket tehetek a következményeid ellen? És főképp milyen hatással vagy a gyerekemre? Ő hogyan érzi magát tőled?

A fenti példák egyike sem érintett bennünket különösebben, de más hasonlóak igen. És mindig az volt a megoldás, mindig akkor jöttünk ki a gödörből, ha belehelyezkedtünk, elfogadtuk, hogy ez most épp így van.

Nem húzzuk le persze a rolót, igyekszünk a rossz dolgoktól megszabadulni, körbejárjuk, kóstolgatjuk azt. De nem küzdünk ellenük mindenáron. Csak éppen igyekszünk megérteni, mitől is áll fenn az a fene idegesítő, szörnyű dolog, ami miatt kevesebbnek, nehezen kezelhetőnek, problémásnak érezzük magunkat.

Minden problémás gyerek mögött egy (vagy több) problémás szülő áll. És ha befelé nézünk, akkor tudjuk, hogyan érezzük magunkat ebben a helyzetben. És ha ez megtörtént, nagyon gyorsan megérkezik a megoldás. Belülről. Nem kívülről. És gyakran nem is értjük, miért volt ez akkora ügy! 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.