Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

​Harmadik fél fizet – Segítség, sportol a gyerekem!

Harmadik fél fizet. Ezzel a kifejezéssel közgazdaságtan tanulmányaim során találkoztam először. Sokszor elemeztünk olyan helyzeteket a mindennapi életben, amikor a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő között nincs közvetlenül pénzmozgás, az adott szolgáltatás ellenértékét egy harmadik fél fizeti (lényegében így működik többek között az oktatás vagy az állami egészségügy).

Ez a harmadik fél fizet „elmélet” jutott eszembe, mikor láttam, hogy egyre több ismerősöm osztja meg a közelmúltban egy anya írását arról, hogy miért fontos, hogy sportoljon a gyerekünk (http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/elgondolkodtato-iras-terjed-arrol-mit-adsz-a-gyermekednek-ha-sportolni-kuldod/).

Maga a poszt elgondolkodtatott. Fontos megállapításokat tesz az anya arra vonatkozólag, hogy miért FIZET iskolán kívüli sportolási lehetőséget a gyerekeinek (az írás vezérfonala, hogy miért jó befektetés a sport a gyerekek életében). A teljesség igénye nélkül:

  • megtanulja mi a fegyelem és koncentráció
  • megtanulja elérni a céljait
  • megtanulja, hogy tartsa tiszteletben a csapattársait és edzőit
  • az órákon, heteken, hónapokon át tartó kemény munka létrehozhat egy bajnokot

Amikor a gyerekem 4 éves korában bejelentette, hogy focizni szeretne (mert 2 barátja is focizik az oviból), az én fejemben is a fentiekhez hasonló gondolatok keveregtek. „Ez remek! Sportolni fog a gyerekem, önszántából, maga választotta a sportágat, ráadásul csapatsport!!!” A kezdeti lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott (és bár igyekeztem, hogy a fiam ezt ne vegye észre, nem vagyok benne biztos, hogy ez minden esetben sikerült).

Az alábbiakban összefoglalom, mik azok problémák, amikkel mi találkoztunk a focioktatás során és amire (nem reprezentatív) kutatásom során más szülők is panaszkodtak (panaszkodnak).

1. Szerepek tisztázása

Az említett poszt vezérfonala a sport, mint befektetés volt. Tapasztalatom szerint a gyerekek esetében – és itt nem csupán az óvodáskorú gyerekekre gondolok – nem tisztázottak a szerepek. A szolgáltatást a gyermek „veszi igénybe”, de egy „harmadik fél” (szülő) fizet. Ez már önmagában nehéz helyzet, mert előfordulhatnak kellemetlen szituációk (itt most nem szeretnék azokra az esetekre kitérni, mikor a szülő esetleg – fogalmazzunk így – módosítana az edzésterven saját meggyőződése miatt).

  • Kötelező versenyek az ország több településén: ezek általában nagyon ajánlott és önköltséges utazások, amelyet az edzők elsősorban (nekünk legalábbis ez volt a tapasztalatunk) a gyerekekkel beszélnek meg, akik nem feltétlenül vannak tisztában a család anyagi helyzetével.
  • A mi klubunkban minden hónapban „aranyérmet” kapott, aki egyetlen edzésről sem hiányzott. Ezen azért elgondolkodtam… 6 év alatti óvodás gyerekekről beszélünk. A hiányzás legfőbb oka ebben a korban betegség vagy a szülők olyan elfoglaltsága, ami miatt nem tudták megoldani, hogy a gyermek odaérjen edzésre. Így a kiosztott aranyérem nem tudom, kit illetne jobban. (Arra már ki sem térek, hogy akinek 4-5 évesen csak a kilátásba helyezett aranyéremért van kedve rendszeresen edzésre járni, az talán jobb, ha inkább olyan sportágat keres, amelyet jobban szeret.)

2. Fegyelem

Az elmúlt másfél évben többször éreztem úgy, hogy az edzők ugyan biztosan sokat tanultak és tapasztaltak sportszakmailag, de mintha a felkészítésből hiányzott volna az „életkori jellemzők tantárgy”.

Egy alkalommal délelőtt esett az eső, délután ezért még csúszott a fű. A gyerekek élvezték a csúszkálást (a foci nehezen is ment a csúszós talajon). Az én fiam (másodmagával) azonban az edzés vége felé (ahogy fáradt) ismét szívesebben csúszkált, mint focizott, ezzel hátráltatva az edzést (fontos leszögeznem: ez szerintem sem jó!) ezért leküldték a pályáról. Én a pálya szélén álltam, nem hallottam, csupán láttam mi történt és azt gondoltam, biztosan a fiam értette félre a helyzetet, és amennyiben biztos benne, hogy tud még koncentrálni tíz percet, menjen vissza és kérjen elnézést. A két renitens kisfiú a pálya szélén állva várta, hogy az edző meghallgassa a bocsánatkérésüket, de erre nem került sor. Az edzés végén a következő beszélgetés zajlott le az edző és köztem:

-Elnézést X néni, tényleg nem jöhet a fiam a következő edzésre?

-Igen. Láttad te is hogy az óra végén már csak játszott, ugye?

-Igen, láttam. És én tudom azt is, hogy miért büntettétek meg (bár nem értek vele egyet), de ő nem tudja. Nem mondta el neki senki, miért kell lejönnie a pályáról.

-Akkor hazafelé esetleg nem beszélnél vele erről?

-??? (Bevallom megszólalni nem tudtam, de magamban azért megfogalmaztam (Popper Péter után szabadon) hogy én ugyan beszélgethetek a fiammal arról, hogyan viselkedjen a foci edzésen, de ő pedig legyen kedves beszéljen már vele arról, hogy előző este nem ette meg a lecsót.)

Félreértés ne essék: a fegyelem és koncentráció fejlesztése szerintem is fontos. És ugyanennyire fontos, hogy az edzők tisztában legyenek vele (hm… minden egyes gyereknél…), hogy honnan indultak és hová jutottak ezen a területen. Enélkül mindenkinek (gyerek – szülő – edző) nehéz dolga lesz.

3. Célok elérése

Bennem felmerül a kérdés, hogy kinek a céljairól beszélünk? Ezeket a célokat ki fogalmazza meg? Egy ismerősöm gyereke tollasozni kezdett. Sokáig tartott amíg elfogadta, hogy a játék célja nem ugyanaz, mint otthon, vagyis, hogy minél többet legyen levegőben a tollaslabda, hanem hogy essen le, lehetőleg a partner térfelén. Az ő szájából hangzott el a kérdés: „ha csak sokáig játszunk egymással úgy, hogy nem esik le a labda, az akkor nem is sport?”

4. Tisztelet

Fontos, hogy egy sportoló tisztelje az edzőit és a csapattársait, de meggyőződésem, hogy ugyanilyen fontos, hogy ez a tisztelet kölcsönös legyen, sőt – különösen kisgyerekek esetében – terjedjen ki a családra is, vagyis az edző is tisztelje a tanítványát és annak családját (és így a családi élethez való jogát) is.

5. Bajnok

Az a tapasztalatom, hogy az egyesületi sportolás legfontosabb (sokszor az egyetlen) célja, hogy valaki profi sportolóvá váljon. Én rettenetesen sajnálom, hogy azoknak a gyerekeknek, akik „csak” a labda szeretetéért, a közös játékért vagy a mozgás öröméért szeretnének például focizni azoknak a különböző egyesületek csak rövid távon jöhetnek szóba. Egészen addig amíg ki nem derül, hogy vagy a gyermek, vagy a család nem tudja, vagy nem akarja vállalni a heti három edzést (7 éves kortól!) és a két-három hetente megrendezésre kerülő mérkőzéseken való megjelenést.

Az én gyerekem focizott. Így múlt időben. 1,5 évig járt edzésekre majd idén – a saját döntésére – abbahagyta, pedig még mindig csak óvodás. Annak ellenére döntött így, hogy még mindig, minden hétvégén kedvvel és némi ügyeséggel (hogy ez tehetség-e, nem tudom, de biztosan nem tűnik ki az edzésre járó kortársai közül) focizik itthon velünk, vagy más rokonokkal, barátokkal. Edzésre azonban nem akar menni.

Fontos leszögeznem, hogy az írásom nem a rendszeres sport ellen szól. Egyáltalán nem. De olyan jó lenne, ha ebben is türelmesebbek lennénk (lehetnénk): hagyjunk (szülők, edzők, gyerekek) időt arra, hogy a gyerekek ismerkedjenek a különböző sportokkal, kísérletezzenek, döntsenek, néha pihenjenek, játszanak.

Jelenleg mindkét fiam nagy lelkesedéssel jár úszni, olyan helyre, ahol a cél, hogy úgy érezzék jól magukat, hogy közben nő a vízbiztonságuk és lassan megtanulnak úszni is. Mivel még egyikük sem jár iskolába sem, ennél többre nincs is szükségünk.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Lego másképp
iskola, óvoda

Lego másképp

Gondoltál már arra, hogy amikor a gyerekek együtt legóznak milyen fejlesztő tevékenységet végeznek? Később a felnőttek több ezer dollárt költenek arra, hogy csapatépítés, stratégia alkotás vagy együttműködés fejlesztés tréningen alkalmazzák. Érdemes ki- és felhasználni a játékot, ami minden gyereknél megtalálható és szinte nincs olyan terület, amelynél ne lehetne használni ezeket a remek kis építőkockákat.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek
határon túl

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek

Egy háromgyerekes amerikai anyuka összegyűjtötte a legfantáziadúsabb iskolai ebéd ötleteket. Mi meg lefordítottuk nektek és belinkeltük az eredeti oldalakat, hátha megkönnyítjük ezzel a mindennapi fejtörést.

Szabályok és Tiltások
ajánló

Szabályok és Tiltások

A fegyelmezés az egyik leginkább központi kérdés a gyereknevelésben. Mikor teszek jót? Ha eltiltom, megmondom, szabályozom vagy rávezetem? Úgy tűnik, hogy nagyon nincs meg a biztos válasz, leginkább talán helyzetek vannak, amikor próbálgatunk ezt-azt.

Összeszedtünk néhány példát, ötletet mit lehet alkalmazni. Vagy bejön vagy nem. De ettől is szép!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.