Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

3 ok (és a megoldások), amikor a gyerekek kitérnek a felelősség alól

Visszhangzik a ház a gyerekek üvöltésétől.

Belépsz a szobába és látod, hogy teljesen elborult az agyuk. Erre megkérdezed, hogy mi történt?

„Ő kezdte!” „Nem én kezdtem, ő kezdte!” „Nem!” „De igen!”
Ez a beszélgetés nem vezet sehova. „Megkérhetlek, hogy egymás után mondjátok el, hogy mi történt?”

„Nem hagyott békén!” „Nem, te nem hagytál békén!”

Az egymásra mutogatás folytatódik tovább. Senki sem ismeri el a hibáját. Senki sem mondja el a saját szerepét a veszekedésben.

Miért nem képesek beismerni?

„Mama, igaza van a tesómnak. Egyszerűen nem hagytam békén, pedig megkért rá. Iszonyú dühös voltam, nem voltam képes végiggondolni a tetteim következményét. Bocsánat.”

Igen, valahogy így. Ez olyan nehéz?

A bevállalás

Legyünk őszinték, beismerni, ha hibáztunk, nehéz dolog. Van benne kockázat. Lesz valami következménye? Mennyire lesz komoly a következménye? Hogyan fog ez kihatni a kapcsolatomra? Stb, stb. Néha könnyebb eltusolni a problémát, mint beismerni.

Amit tehetsz:

Ne reagálj rögtön! Vegyél egy mély lélegzetet mielőtt válaszolnál. Ahelyett, hogy túlreagálnád, vagy bocsánatkérésre, esetleg azonnali felelősségvállalásra kényszerítenéd, adjál mindenkinek időt, hogy lehiggadjon.

Bízz a gyerekedben, hogy őszinte lehessen! Ha és amikor vállalja a gyermeked a felelősséget, félre a hegyi beszéddel, és állj ellent a késztetésnek, hogy megbüntesd! Ehelyett értékeld, hogy milyen nagy dolog beismerni, ha hibáztunk és beszéljetek arról, hogyan lehetne legközelebb békésen megoldani a helyzetet.

Legyél előrelátó! Ha a gyereked újra és újra ugyanazt a hibát követi el, vagy úgy látod, hogy egy bizonyos helyzetben szenved, akkor ez annak lehet a jele, hogy segítségre van szüksége, hogyan fejezze ki a szükségleteit, hogyan oldja meg a barátjával felmerült problémáját vagy hogyan kezelje az érzelmeit. Találd meg a módját, hogy hogyan segítheted a gyermekedet ezen készségek elsajátításában, ahelyett, hogy abban reménykedj, egyszer majd magától kitalálja.

A szégyen

A szégyen egy erőteljes negatív motiváló erő, ami ezt az üzenetet küldi: Jobb, ha elbújsz, mielőtt rájönnek, hogy milyen átkozottul selejtes vagy és ezért egyáltalán nem vagy szerethető. Ezt az üzenet a gyerekek hangosan és tisztán hallják, ezért visszavonulót fújnak, és azt hiszik, hogy ha elkerülik a témát, senki sem fogja felismerni a tökéletlenségüket.

Amit tehetsz:

Legyél a biztonságos fedezéke, hogy előjöhessen a problémájával! A sebezhetőség félelmetes érzés, de megkönnyítheted a helyzetét, ha odafigyelsz a válaszaira. A túlreagálással és a büntetéssel csak azt éred el, hogy újból bezárkózik. Ehelyett vegyél egy mély lélegzetet és köszönd meg, hogy őszinte.

Hangsúlyozd, hogy mennyire szereted! A szégyennek nincs helye ott, ahol feltétel nélküli szeretet és elfogadás van. Tudasd a gyerekeddel, hogy semmi sem tudja megváltoztatni azt a tényt, hogy te úgy szereted, ahogy van.

Az megtörténtekről beszélj, ne a személyről! Ahelyett, hogy a gyermek hibáiról beszélnél, fókuszálj a viselkedésére, a félelmeire, és a probléma megoldására. „Mindenkivel előfordul, hogy elfelejti visszavinni a kikölcsönzött könyveket. Mit tehetnénk, hogy ez ne forduljon elő legközelebb?”

Az érzelmek kinyilvánítása

Néha túl erősek ahhoz az érzelmek, hogy a gyermeked kezelni tudja. Ahelyett, hogy átérezze a történteket, vagy empatikus legyen, inkább elmondja és átadja neked, így úgy tesz, mintha soha nem is történt volna meg, illetve nem is zavarta volna. Sajnos, mi szülők, ott maradunk az érzelmi teherrel a vállunkon, az intenzív érzelmekkel a lelkünkben, amikkel úgy érezzük, azonnal kell valamit csinálnunk.

Amit tehetsz:

Ismerd fel, amikor te cipeled az érzelmeket! A legtöbb szülő nem veszi észre, ha ráruházódik az érzelmi teher. (Azon veszed észre magad, hogy éjszaka közepén aggódsz, hogyan tudnál a gyerekednek segíteni a matekjegyek kijavításában, vagy éppen a legjobb barátjával történt hatalmas összeveszés jár a fejedben.)

Vegyél egy mély lélegzetet! A gyerekeink azon érzelmeit magunkra venni, amik túl nagyok ahhoz, hogy ők elbánjanak velük, az egyik legnemesebb szülői feladat. De ez nem jelenti azt, hogy az egész életedet befolyásolhatja. Mielőtt rögtön beleszólnál, állj meg egy pillanatra. Meséld el egy olyan megbízható barátodnak, aki kívülről tudja nézni a sztorit, vagy adjál magadnak egy vagy két napot, mielőtt beszélnél a gyerekeddel.

Nem kell mindig megoldani a problémát! Hacsak komoly biztonsági aggályok nincsenek, a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit! Mivel megvan annak a lehetősége, hogy a rossz dolgokat töröljük, a legtöbb tizenéves összegyűjti az erejét és végiggondolja, illetve megpróbál rájönni, mit is csinált rosszul, így az idő elteltével a probléma egyre kisebbnek és kisebbnek fog tűnni.

A felelősségvállalás megtanulása időt vesz igénybe.

Bár ideális lenne, ha a gyereked rögtön boldogan elismerné, ha hibázott, de valljuk be, ez nem igazán reális.

Legyél türelmes! Mindenki tanul a hibáiból. A megszégyenítést meg felejtsük el!

Forrás: https://imperfectfamilies.com/3-reasons-kids-avoid-taking-responsibility-and-how-to-respond/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nemzeti ünnep az iskolában
iskola, óvoda

Nemzeti ünnep az iskolában

Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?
interjúk

Hogyan váljunk tehetetlen szülőből magabiztos szülővé?

„Azt a játékot akarom!” – mondja a gyereked.

„Most nem, drágám, csak egy pár dologért ugrottunk be.”

„De én akarom!”

„Tudom, de….”

A gyerek határozottan közbevág: „Minden barátomnak van már és én is akarok egyet. Beteszem a bevásárlókocsiba.”

„Ühüm, jó, rendben.”

Összezavarodottan és legyőzötten odatolod a kocsit a pénztárhoz és megveszed a játékot. 

Ez nem az én feladatom!
határon túl

Ez nem az én feladatom!

A szülőség nagyon kemény munka. Sokan azt állítják, hogy a legnehezebb munka. Ami engem illet, biztos, hogy nehezebbé tettem magam számára a dolgom azzal, hogy több feladatot vállaltam el, mint amit kellett volna. Az én feladatom, hogy szeressem a gyerekeimet és törődjek velük, hogy megteremtsem nekik a biztonságot nyújtó környezetet és megtanítsam őket elnavigálni a nagybetűs életben. Az a feladatom, hogy megtanítsam a fiaimnak a helyes értékrendet és hogy az apjuk és én kedvesek legyünk velük. Az a feladatom, hogy jól iskolázott, felelős, jólelkű embereként induljanak el a világba. 

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni
ajánló

A legjobb ajándék, amit a kamasz gyerekednek adhatsz, de ő sosem fogja magától kérni

Amikor fiatal voltam, egyetlen telefonunk volt. Egy vonalas. Egy szuperhosszú vezetékkel csatlakoztatva a falhoz. A zsinór elért az alagsori lépcsőig, ez volt az egyetlen hely, ahol senki nem hallott, amikor cseverésztem a barátnőimmel. Ha valaki éppen lógott a telefonon, két lehetőségem volt, vagy türelmesen vártam, vagy megsürgettem azt, aki beszélt.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.