Nemzeti ünnep az iskolában
Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?
A fehér blúzos, fekete mappás, felolvasós, kötelező nemzeti ünnepek megvannak ugye? Az október 23-i forradalom ünnepe persze fiatal az ünnepeink között, hiszen csak a rendszerváltás óta ünnepeljük, de azért megvan még az emlék, amikor kórus énekel, diák szaval, zavaros szövegek kerülnek elő és még a tanárok is előadnak valamilyen számunkra érthetetlenül a levegőben lógó szöveget. Aztán valamikor a tanulmányaink vége felé, lóhalálában érintettük az 56-ot is.
A történelemkönyvek lapjaiból kevés információ marad meg arról, mi is történt valójában azokban a napokban, hónapokban. De kamaszok számára elérhető, és egy-egy jó beszélgetés kapcsán talán megérthető, hogy mi történt. A kisebbekről még ezt sem mondhatjuk el.
Nyilván a kötelező ünnepség, és áhítatos sorban állás kevéssé hozza a gyerekeink szívéhez közel a megemlékezést. És az is elgondolkodtató, hogy szükséges-e.
Szerintem érdemes, vagy legalábbis van számos olyan hozadéka, amely gazdagítja a gyerekek gondolkodását, tágítja az érdeklődését, növeli az empátiáját. És a hétköznapoktól eltérő alkalmakat teremt arra, hogy együtt tevékenykedjünk.
Minden korosztály számára van élvezhető módja és műfaja a történelmi emlékek közvetítésének. Nyilván a képi eszközök, a fotók, videók tudják legjobban érzékeltetni, megjeleníteni az eseményeket, de emellett a történetek, a történetmesélés ősi ereje mindenkit megérint és lebilincsel. Pláne, ha olyan családtag, vagy ismerős meséli el személyes élményeit, akik mellettünk állnak és első kézből adják át az eseményeket. A személyesen átéltek segítenek közelebb kerülni. De nem mindenkinek van lehetősége olyannal találkozni, aki részt vett az 56-os forradalomban, vagy van személyes tapasztalata, miként hatottak az országra, a környezetre a korabeli politikai események. Akkor is érdemes élettörténeteken keresztül közelebb hozni a múltat.
Dokumentum, vagy játékfilmek bemutathatják, hogy hogyan éltek akkor az emberek. Mi foglalkoztatta őket, milyen problémáik voltak, ráismerni és rögzíteni, miben voltak hasonlóak és miben különböztek tőlünk, a mi életünktől. A párhuzamok állítása lehet a mai életünkben is hasznos, az akkori konfliktusokon és nehézségeken, a társadalmi viszonyokon keresztül más megvilágításba kerülhetnek a mi hétköznapi problémáink, életünk, akár hasonlatos, akár eltérő megjelenésben.
És oda lehet vinni ezt a kisebbek elé is. Böngészni korabeli fényképeket, rokonok, családtagok régi képeit nézegetve kirajzolódik egy családtörténet, ami erősítheti és segítheti a gyermekek mindennapjait. A valahová tartozás, a nehézségek leküzdésére tett erőfeszítések egészen más megvilágításba kerülnek akkor, ha megtörtént, a mienknél nehezebb helyzeteket ismerünk meg, és azt látjuk, hogy rokonaink, felmenőink milyen módon küzdöttek meg ezekkel, s ezt követően is folytatódott az életük. És persze abban is sok információ és gondolkodni való van, amikor nem tudták folytatni az életüket, amikor meghaltak, és egy családtagot elveszítve kellett tovább élni.
Az 56-os forradalom nyomán beszélgethetünk a jogokról, a szabadságról, ami nekünk most természetes, de az akkori viszonyokban egészen más, számunkra most elképzelhetetlen keretek között volt „normális” az élet. És felismerhetjük, hogy milyen törékeny és sérülékeny az az életminőség, ami minket körülvesz. Felelősek vagyunk azért, hogy a közbeszédben mit és hogyan fejezünk ki, hogyan biztosítjuk magunk és egymás szabadságát. És fel kell hívnunk a gyerekeink figyelmét arra, hogy ők is részesei annak a közös felelősségünknek, hogy egymásnak méltó, szabad és tiszteletben tartott életet, életteret biztosítsunk. Mindez a szűk környezetünkben, az iskolában, az otthonunkban, a barátaink között ugyanúgy érvényes és őrizendő, mint nagyobb körben, társadalmi szinten.
Nehéz erről elkezdeni beszélgetni, nehéz, hiszen a politika más célokra használja az ünnepeinket. Viszont rajtunk múlik, hogy csinálunk-e személyes ünnepet ezekből és megtartjuk-e a családunkban a történeteket, amelyektől gyökereket és egy szoros köteléket tudunk adni a gyerekeinknek.
