Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Nemzeti ünnep az iskolában

Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?

A fehér blúzos, fekete mappás, felolvasós, kötelező nemzeti ünnepek megvannak ugye? Az október 23-i forradalom ünnepe persze fiatal az ünnepeink között, hiszen csak a rendszerváltás óta ünnepeljük, de azért megvan még az emlék, amikor kórus énekel, diák szaval, zavaros szövegek kerülnek elő és még a tanárok is előadnak valamilyen számunkra érthetetlenül a levegőben lógó szöveget. Aztán valamikor a tanulmányaink vége felé, lóhalálában érintettük az 56-ot is.

A történelemkönyvek lapjaiból kevés információ marad meg arról, mi is történt valójában azokban a napokban, hónapokban. De kamaszok számára elérhető, és egy-egy jó beszélgetés kapcsán talán megérthető, hogy mi történt. A kisebbekről még ezt sem mondhatjuk el.

Nyilván a kötelező ünnepség, és áhítatos sorban állás kevéssé hozza a gyerekeink szívéhez közel a megemlékezést. És az is elgondolkodtató, hogy szükséges-e.

Szerintem érdemes, vagy legalábbis van számos olyan hozadéka, amely gazdagítja a gyerekek gondolkodását, tágítja az érdeklődését, növeli az empátiáját. És a hétköznapoktól eltérő alkalmakat teremt arra, hogy együtt tevékenykedjünk.

Minden korosztály számára van élvezhető módja és műfaja a történelmi emlékek közvetítésének. Nyilván a képi eszközök, a fotók, videók tudják legjobban érzékeltetni, megjeleníteni az eseményeket, de emellett a történetek, a történetmesélés ősi ereje mindenkit megérint és lebilincsel. Pláne, ha olyan családtag, vagy ismerős meséli el személyes élményeit, akik mellettünk állnak és első kézből adják át az eseményeket. A személyesen átéltek segítenek közelebb kerülni. De nem mindenkinek van lehetősége olyannal találkozni, aki részt vett az 56-os forradalomban, vagy van személyes tapasztalata, miként hatottak az országra, a környezetre a korabeli politikai események. Akkor is érdemes élettörténeteken keresztül közelebb hozni a múltat.

Dokumentum, vagy játékfilmek bemutathatják, hogy hogyan éltek akkor az emberek. Mi foglalkoztatta őket, milyen problémáik voltak, ráismerni és rögzíteni, miben voltak hasonlóak és miben különböztek tőlünk, a mi életünktől. A párhuzamok állítása lehet a mai életünkben is hasznos, az akkori konfliktusokon és nehézségeken, a társadalmi viszonyokon keresztül más megvilágításba kerülhetnek a mi hétköznapi problémáink, életünk, akár hasonlatos, akár eltérő megjelenésben.

És oda lehet vinni ezt a kisebbek elé is. Böngészni korabeli fényképeket, rokonok, családtagok régi képeit nézegetve kirajzolódik egy családtörténet, ami erősítheti és segítheti a gyermekek mindennapjait. A valahová tartozás, a nehézségek leküzdésére tett erőfeszítések egészen más megvilágításba kerülnek akkor, ha megtörtént, a mienknél nehezebb helyzeteket ismerünk meg, és azt látjuk, hogy rokonaink, felmenőink milyen módon küzdöttek meg ezekkel, s ezt követően is folytatódott az életük. És persze abban is sok információ és gondolkodni való van, amikor nem tudták folytatni az életüket, amikor meghaltak, és egy családtagot elveszítve kellett tovább élni.

Az 56-os forradalom nyomán beszélgethetünk a jogokról, a szabadságról, ami nekünk most természetes, de az akkori viszonyokban egészen más, számunkra most elképzelhetetlen keretek között volt „normális” az élet. És felismerhetjük, hogy milyen törékeny és sérülékeny az az életminőség, ami minket körülvesz. Felelősek vagyunk azért, hogy a közbeszédben mit és hogyan fejezünk ki, hogyan biztosítjuk magunk és egymás szabadságát. És fel kell hívnunk a gyerekeink figyelmét arra, hogy ők is részesei annak a közös felelősségünknek, hogy egymásnak méltó, szabad és tiszteletben tartott életet, életteret biztosítsunk. Mindez a szűk környezetünkben, az iskolában, az otthonunkban, a barátaink között ugyanúgy érvényes és őrizendő, mint nagyobb körben, társadalmi szinten.

Nehéz erről elkezdeni beszélgetni, nehéz, hiszen a politika más célokra használja az ünnepeinket. Viszont rajtunk múlik, hogy csinálunk-e személyes ünnepet ezekből és megtartjuk-e a családunkban a történeteket, amelyektől gyökereket és egy szoros köteléket tudunk adni a gyerekeinknek. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gyerekektől távol
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.