Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Nemzeti ünnep az iskolában

Vagy otthon, nehéz erről mit mondani a gyereknek. Mi, akik szülők vagyunk ezekben az években, jellemzően nem éltük meg október 23-át. Van, akinek a szülei sem, vagy csak csecsemő korúan. Mit keres ez a mi otthonunkban, iskoláinkban? Van-e keresnivalója?

A fehér blúzos, fekete mappás, felolvasós, kötelező nemzeti ünnepek megvannak ugye? Az október 23-i forradalom ünnepe persze fiatal az ünnepeink között, hiszen csak a rendszerváltás óta ünnepeljük, de azért megvan még az emlék, amikor kórus énekel, diák szaval, zavaros szövegek kerülnek elő és még a tanárok is előadnak valamilyen számunkra érthetetlenül a levegőben lógó szöveget. Aztán valamikor a tanulmányaink vége felé, lóhalálában érintettük az 56-ot is.

A történelemkönyvek lapjaiból kevés információ marad meg arról, mi is történt valójában azokban a napokban, hónapokban. De kamaszok számára elérhető, és egy-egy jó beszélgetés kapcsán talán megérthető, hogy mi történt. A kisebbekről még ezt sem mondhatjuk el.

Nyilván a kötelező ünnepség, és áhítatos sorban állás kevéssé hozza a gyerekeink szívéhez közel a megemlékezést. És az is elgondolkodtató, hogy szükséges-e.

Szerintem érdemes, vagy legalábbis van számos olyan hozadéka, amely gazdagítja a gyerekek gondolkodását, tágítja az érdeklődését, növeli az empátiáját. És a hétköznapoktól eltérő alkalmakat teremt arra, hogy együtt tevékenykedjünk.

Minden korosztály számára van élvezhető módja és műfaja a történelmi emlékek közvetítésének. Nyilván a képi eszközök, a fotók, videók tudják legjobban érzékeltetni, megjeleníteni az eseményeket, de emellett a történetek, a történetmesélés ősi ereje mindenkit megérint és lebilincsel. Pláne, ha olyan családtag, vagy ismerős meséli el személyes élményeit, akik mellettünk állnak és első kézből adják át az eseményeket. A személyesen átéltek segítenek közelebb kerülni. De nem mindenkinek van lehetősége olyannal találkozni, aki részt vett az 56-os forradalomban, vagy van személyes tapasztalata, miként hatottak az országra, a környezetre a korabeli politikai események. Akkor is érdemes élettörténeteken keresztül közelebb hozni a múltat.

Dokumentum, vagy játékfilmek bemutathatják, hogy hogyan éltek akkor az emberek. Mi foglalkoztatta őket, milyen problémáik voltak, ráismerni és rögzíteni, miben voltak hasonlóak és miben különböztek tőlünk, a mi életünktől. A párhuzamok állítása lehet a mai életünkben is hasznos, az akkori konfliktusokon és nehézségeken, a társadalmi viszonyokon keresztül más megvilágításba kerülhetnek a mi hétköznapi problémáink, életünk, akár hasonlatos, akár eltérő megjelenésben.

És oda lehet vinni ezt a kisebbek elé is. Böngészni korabeli fényképeket, rokonok, családtagok régi képeit nézegetve kirajzolódik egy családtörténet, ami erősítheti és segítheti a gyermekek mindennapjait. A valahová tartozás, a nehézségek leküzdésére tett erőfeszítések egészen más megvilágításba kerülnek akkor, ha megtörtént, a mienknél nehezebb helyzeteket ismerünk meg, és azt látjuk, hogy rokonaink, felmenőink milyen módon küzdöttek meg ezekkel, s ezt követően is folytatódott az életük. És persze abban is sok információ és gondolkodni való van, amikor nem tudták folytatni az életüket, amikor meghaltak, és egy családtagot elveszítve kellett tovább élni.

Az 56-os forradalom nyomán beszélgethetünk a jogokról, a szabadságról, ami nekünk most természetes, de az akkori viszonyokban egészen más, számunkra most elképzelhetetlen keretek között volt „normális” az élet. És felismerhetjük, hogy milyen törékeny és sérülékeny az az életminőség, ami minket körülvesz. Felelősek vagyunk azért, hogy a közbeszédben mit és hogyan fejezünk ki, hogyan biztosítjuk magunk és egymás szabadságát. És fel kell hívnunk a gyerekeink figyelmét arra, hogy ők is részesei annak a közös felelősségünknek, hogy egymásnak méltó, szabad és tiszteletben tartott életet, életteret biztosítsunk. Mindez a szűk környezetünkben, az iskolában, az otthonunkban, a barátaink között ugyanúgy érvényes és őrizendő, mint nagyobb körben, társadalmi szinten.

Nehéz erről elkezdeni beszélgetni, nehéz, hiszen a politika más célokra használja az ünnepeinket. Viszont rajtunk múlik, hogy csinálunk-e személyes ünnepet ezekből és megtartjuk-e a családunkban a történeteket, amelyektől gyökereket és egy szoros köteléket tudunk adni a gyerekeinknek. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.