Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Iskolai bántalmazás

Egészen biztos vagyok abban, hogy a felnőttkori agresszivitás és bántalmazó viselkedés, a zaklatás, az abúzus olyan gyerekkori viselkedésmintákban gyökerezik, amelyekkel mindannyiunknak volt dolga, tapasztalata. Ahogy az elmúlt napok, hetek kommunikációs eseményei is bizonyítják, a helyzetünkkel, kapcsolatainkkal való visszaélés, illetve az abban elfoglalt helyünk, a magunk méltó képviselete nem igazán erőssége a társadalmunknak. És legyen az nő, férfi vagy gyerek, védtelen felnőtt vagy fiatal, tudatosítani kell minden szereplőben, minden félben azt, hogy mi, mit jelent. Mi az a határ, amit nem léphetünk át.

Nem csak Magyarországon, de Európában is gyerekcipőben jár az ezzel kapcsolatos kutatás, és megelőzés. A skandináv országokban azonban abban is előrébb járnak, hogy oktatási programokat, felméréseket, kutatásokat végeztek az elmúlt húsz évben arról, hogy az iskolai zaklatás, bullying milyen sajátosságokkal bír, és hogyan lehet ezt megfékezni. A már Magyarországon is pilot programként működő finn KiVa programot kísérő kutatási összefoglalóból idézek néhány gondolatot, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az iskoláknak, a pedagógusoknak rendkívül nagy a felelősségük ebben a kérdésben, illetve az érzékenyítésben, a konfliktusok békés rendezésének kialakításában. Valamint fontosnak tartom a szülők figyelmét is felhívni arra, hogy nem kell elviselni a gyermek bántalmazását, vagy azt sem, ha a saját gyermek válik bántalmazóvá csupán azért, mert mindenkinek vannak a saját gyerekkorából hasonló élményei, amelyek mellett normális felnőttként tudnak élni. Ezek nem lehetnek hivatkozások arra nézve, hogy elmenjünk emellett a súlyos jelenség mellett. Az iskolai bántalmazás, zaklatás nem alkalmas arra, hogy ellenálló, erős felnőttekké váljanak a gyerekeink. Nem ettől fognak megedződni, nem attól lesznek ellenállók ha hagyjuk, hogy a saját farkastörvényeik mentén rendeződjenek a gyerekcsoportok. Akkor csak ahhoz asszisztálunk, hogy továbbvigyék a rossz, bántalmazó magatartásmintákat, a hatalmi úton való érvényesülést. És mindez elvezet azokhoz a történetekhez, amelyeket ma a médiában szenzációként olvashatunk.

“A kutatások megállapították, hogy a zaklatás jelensége a világ minden iskolájában megtalálható. Nyilvánvaló, hogy az erősebb erődemonstrációja a gyengébb felett mélyen gyökerezik az emberi természetben. Az, hogy intézmények, szervezetek és magánemberek mégis ilyen intenzíven foglalkoznak a zaklatás kérdésével, az emberi jogokhoz való megváltozott viszonyulásnak köszönhető. Évszázadokig természetesnek volt tekinthető, hogy annak, aki erőpozícióban volt, semmilyen értelemben nem kellett tekintettel lennie a gyengébbekre. Ma már a mindennapi normák is változóban vannak ezen a téren.
A jogi értelemben vett emancipáció utolsó csoportja a gyermekeké. A gyermeki jogok hangsúlyossá válásával elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy gyermek bármiféle szenvedésnek, elnyomásnak legyen kitéve akár a családban, akár az intézményekben.
Az iskolai zaklatás mindennapos jelenség, mindig is az volt, és valószínűleg még egy darabig az is marad. Mindenkinek vannak róla saját tapasztalatai, de a vélekedéseink e történetekről nagyon is különbözőek. Az ugratás és a megalázás, az incselkedés és a bántalmazás közötti határok elmosódottak, képlékenyek. Az áldozat, a tréfa elkövetője és a nézőközönség különbözőképp vélekedik arról, milyen tréfa számít viccesnek, mit kell mosolyogva eltűrnie annak, aki jó fej akar lenni, és hol kezdődik az „érzékenykedés”.
A társadalomkutatók egyetértenek azzal, hogy gyakran éppen ezeket a mindennapos, ámde mégis nehezen körvonalazható, „értelmezés-érzékeny” jelenségeket a legnehezebb vizsgálni. A fogalom definiálása az első nehézség, amellyel meg kell küzdenünk a kutatás során.”

Általános egyetértés mutatkozik abban, hogy az iskolai zaklatás három eleme:

1. szándékosság (ártó szándék)

2. ismétlődő károkozás

3. hatalmi egyensúly hiánya (az áldozat nem képes megvédeni magát).

“Hogy mit tekintünk sérelemnek, károkozásnak, nagyon is viszonylagos, különösen az agresszió nem látványos, rejtettebb formáinál. Ezért nagy jelentőségű Stuart W. Twemlow kiegészítése, aki az áldozat védtelensége mellett a megaláztatást tartja kulcsmozzanatnak. Ez a szempont világossá teszi, hogy egy kívülálló nem mindig tudja megbecsülni, mennyire kell komolyan venni egy eseményt, egy beszólást, egy tréfát. Gyakran csak az adott közösség számára van mély jelentősége egy-egy mondatnak vagy eseménynek, amely az adott szociális kontextusban nyeri el a valódi súlyát.

A zaklatás típusai verbális                       nem-verbális
          fizikai     nem-fizikai
Közvetlen/direkt Csúfolás, fenyegetés Ütés, rúgás, cibálás, lökdösés, köpés, bezárás, kényszerítés, az áldozat holmijának megrongálása, ellopása Kinevetés, obszcén vagy bántó gesztusok, undorító tárgyak mutogatása
Közvetett/indirekt Pletykaterjesztés, kapcsolatok rombolása Pl. mások által megveretni valakit, az áldozat holmijának ellopása Gúnyrajzok, képek terjesztése, kiközösítés, levegőnek nézés
Elektronikus/ cyber Pletykaterjesztés, ártó, bántó üzenetek küldése, továbbadása, terjesztése - Képek, videók (akár manipulálva) továbbadása; üzeneteinek, mások privát fiókjának
feltörése, manipulálása

Az első és legfontosabb lépés a szereplőkben tudatosítani azokat a helyzeteket, amelyekben kialakulhat a bántalmazás. És az erre vonatkozó kifejezéseket, megnevezéseket tudatosítani, értelmezni. “Ennek a felvilágosító folyamatnak még nagyon az elején járunk. Még a terminológiában sem sikerült konszenzusra jutni. Voltak próbálkozások a pszichoterror, basáskodás, csicskáztatás, szekálás szavak meghonosításával, de ezek a kifejezések nem tudtak gyökeret verni sem a köznyelvben, sem a szakmai diskurzusban. Lényegében a mai szóhasználatban a bántalmazás és a zaklatás megjelölések vannak jelen. Egyik sem telitalálat, hiszen a bántalmazás a fizikai afférok jelentésárnyalatát hordozza (ezért sokan a kiközösítést vagy a csúfolást nem is értik bele), a zaklatás pedig erősen összefonódott a szexuális jelzővel, sokan automatikusan ilyen értelmet tulajdonítanak a szónak.
A zaklatási eseményeknél nem csak a zaklató és az áldozat fontos személy, hiszen a helyzet kulcsa a kívülállók viselkedésében van.”

Hogy a zaklató kultúra meghonosodásának mi az oka, számtalan magyarázat lehet. “Az egyik az a nézet, hogy a társadalom és főként a gyerekek, fiatalok viselkedése egyre erőszakosabb, és ennek legfőbb oka a média, a televízió és az erőszakos videojátékok, igen népszerű a közbeszédben. Valójában ezen állítás egyik részlete sem igazolt tudományosan. Korrekt kutatások híján ezekre a felvetésekre ma még nincs egyértelmű válasz. A kérdés körüli vita nem mentes a szenvedélyektől, kölcsönös vádaskodásoktól sem. Nézetünk szerint a túl sok képernyő előtt töltött idő inkább indikátor – a szülői kontroll, törődés, az értelmes tevékenységek hiányát jelzi –, mint közvetlen oki tényező.

A legtöbb vizsgálat az iskola szintjén keresi az összefüggéseket. Hamar tisztázták, hogy nincs egyszerű kapcsolat az iskola karakterisztikumai és a zaklatás között. Nem befolyásolja az erőszak szintjét az iskola mérete vagy az osztály létszáma. Ugyanígy nincs szignifikáns különbség a vidéki és városi iskolák között a zaklatás mértékében.” Azonban lehetséges összefüggés mutatkozhat a gyerekek és az iskola viszonyát vizsgálva. “A gyerekek kötődése az iskolához negatív kapcsolatban van a zaklatás gyakoriságával. Buda Mariann és munkatársai kutatásukban kapcsolatot találtak az osztály klímája és az osztályban tapasztalható erőszak szintje között.
Fontos kérdés, vajon a tanárok magatartása, attitűdje hogyan befolyásolja a diákok zaklató viselkedését. Oldenburg és munkatársai hollandiai kutatásukban megerősítik, hogy az osztályok különböznek egymástól a zaklatás gyakoriságában, és ebben a különbségben szerepet játszanak a tanárok karakterisztikumai is. Ebben a kutatásban a tanárok zaklatással kapcsolatos vélekedéseit és a zaklatással kapcsolatos saját tapasztalataikat vizsgálták. A kutatók a tanárok zaklatással kapcsolatos attitűdjeit és a diákokat támogató magatartását emelik ki.

A nemzetközi kutatások szerint ezek a leggyakrabban előforduló zaklatási események: gúnyolás, csúfolás, cukkolás, kinevetés; ijesztgetés, fenyegetés; valakit kihagynak valamiből, levegőnek nézik, kiközösítik; valaki holmiját a földre lökik, elveszik, megrongálják; valakiről hazugságokat, pletykát, csúnya történeteket terjesztenek; valakit lökdösnek, haját húzzák, kisebb fájdalmat okoznak neki; valakit megütnek, rugdosnak.

„Azok, akik az átlaghoz képest igazságosabbnak tartják a tanáraikat, kevesebb erőszakos cselekményt követnek el.” Bár a kutatók kijelentik, hogy van összefüggés az elégedettség és az agresszió alacsonyabb szintje között, a feltüntetett korrelációs együtthatók itt is igen alacsonyak, ugyanúgy, mint az agresszió mértéke és a tanárok iskolai légkörrel való elégedettsége között.

Ami a képernyő előtt töltött idő és az erőszak összefüggéseit illeti, a kutatók megállapítják, hogy az átlagnál többet tévézők nagyobb valószínűséggel vonódnak be erőszakos eseményekbe. A legalább 4 órát videojátékkal töltők jobban bevonódnak, elkövetőként és áldozatként is.

A tanárok konfliktuskezelési stílusát konkrét események leírásával vizsgálták a kutatók. (Óra alatti beszélgetés, feleselés, ellenszegülés, diákok verekedése a szünetben.) A felkínált 20 válaszlehetőség közül 16 kifejezetten megtorló, agresszívnak mondható, kettő segítségkérő/alávető, egy passzív (nem tesznek semmit), és mindössze egy nevezhető kooperatívnak (óra után elbeszélgetnek). (Felmerülhet a kérdés, vajon kiegyenlített válaszokat kapunk-e ilyen esetben.) A diákoktól is megkérdezték, mit szoktak tenni a tanárok, és a tanároktól is, hogy mit tennének az adott helyzetben. Bár az adatokról részletes elemzés készült, az erőszak adataival nem vetették össze ezeket – mint ahogyan a tanárok tapasztalataival sem.” Mégis vélhetően lehetséges összefüggés azzal, ahogyan a tanárok kommunikálnak, oldanak meg konfliktusokat és ahogy a gyerekek egymás között érvényesíteni akarják érdekeiket, pozíciójukat.

Az Iskolai agresszió, online és hagyományos zaklatás vizsgálata az iskolai közérzet alakulásával és az alkalmazott pedagógiai és konfliktuskezelési eszközökkel összefüggésben c. kutatás egyik meglepő eredménye, hogy míg a tanárok úgy vélik, a zaklatás alapvető oka a bántalmazott diák mássága, a diákok úgy vélik, a háttérben sokkal inkább a csoportnyomás húzódik meg. Ez azt jelenti, hogy a diákok reálisabban látják a folyamatokat a tanároknál.

Viszonylag kevés kutatás foglalkozik a tanárok bántalmazó magatartásával. A jelen kutatás szerint a különböző bántalmazó tanári viselkedések, a durva, megalázó szavak használata a diákok 20%-ának legalább heti gyakoriságú tapasztalata.

A vizsgálatba bevont alternatív iskolák és a hagyományos iskolák összehasonlításával az iskola ethoszának, légkörének, értékrendjének a zaklató viselkedésre gyakorolt hatását próbálták megragadni. Ez a különbség a kérdőív adatai és a tanárok iránti nagyobb bizalom kulcsfontosságú elem; ennek meglétét a kérdőívben egyetlen adat támasztja alá: szignifikánsan többen értettek egyet az alternatív iskolákban azzal az állítással, hogy „Valakinek szólnia kellene a tanárnak, ha bántanak valakit.”

Hamarosan gyakorlati megoldásokat is közzéteszünk, milyen iskolai feladatok, játékok segíthetnek abban, hogy tudatosítsuk a gyerekekben ezeket a folyamatokat és a beszélgetések során bizalmat építsünk a pedagógus és a gyerekek között, valamint empátiát és együttműködést alakítsunk a csoporttagok között a bántalmazás és az erőfitogtatás helyett. 

Forrás: Online kutatás – értelmezési kísérlet hazai és nemzetközi kontextusban

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.