Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fejleszteni való

Kiló számra találkozunk fejleszteni való gyerekkel. Persze szakember nem terem hozzá kiló számra, csak a probléma. Szorongó gyerek, szorongó szülő és megoldatlan helyzetek garmada. Tegye fel a kezét, akinek nincs lelkiismeret furdalása, amiért a gyereke nem teljesít jól! Aki nem tette, hamarosan fel fogja tenni. Csak idő kérdése.

Mert, hogy a magyarországi szemléletben jellemző tehetségkép pillanatnyilag a 20. századi ideál, az iskolai, lecketanuló, tesztet jól megíró tehetség. A versenyeken jól teljesítő, a tehetségprogramokban felülreprezentált középosztálybeli diákok teszik ki a tehetségesnek azonosított populáció nagy részét. Azonban ezzel egyre ritkábban találkozunk. Sokkal inkább jellemző az izgő-mozgó, nehezen tanuló, egyenetlenül fejlődő, rossz válaszokat és megoldásokat adó gyerek. Pedig ott van mindenkiben a tehetség, csak éppen nem tudunk róla, mert másnak hisszük.

A tehetség és a fejlesztendő gyerek napjainkban nem szétválasztható két külön kategóriává. A 21. század kihívásai olyan mintázatokat jelenítenek meg a kisgyerekek gondolkodásában, viselkedésében, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint atipikus vagy egyenetlen fejlődésnek tekinthetők. Azonban mára már számos kutatás bizonyítja, hogy ezek a fejlődési, viselkedési jelenségek sok esetben nagyobb képességeket, egyéni tehetségeket takarhatnak. Sajnos azonban csak nagyon ritkán jutunk el addig, hogy ezekre fény derüljön. Hiszen nincs tanító, aki felismerné. Jónak és rendben lévőnek azt hisszük, aki az iskolai folyamatokba belesimul, ott jól beválik. Mondom, ahogy fent, a 20. századi iskolába. Tudjátok, az 1900-ban indult...

Az iskolába lépő mai gyerek – ha a rendszer ezidáig nem azonosította valamilyen kategóriába, általában negatív teljesítménye miatt – saját, egyéni fejlettségének megfelelően elkezdi feldolgozni az ingereket, és igyekszik a saját rutinja szerint megfelelni a feladatoknak, kihívásoknak. Ez vagy egybeesik az iskola által elvárt móddal és tempóval, vagy eltér. Abban az esetben, ha eltér a megszokott és elvárt rutintól a gyermek által gyakorolt megoldásforma, jellemzően fejlesztő foglalkozásokkal igyekeznek korrigálni és a szokványos eredmények elérésre tréningezni. Ahelyett, hogy abban támogatná, erősítené az iskola, amiben jó. Erőforrásként kezelné a sajátosságait és ahhoz adna segítséget. Úgy alakítaná, szervezné az oktatást az iskola, hogy az egyénnek is megfelelő legyen, ne csak a megszokásoknak és az elvárásoknak. Gyakran ez a pedagógusoknak sem jó, hiszen ők is látják, hogy sok minden, ami eddig működött, már nem működik. És akárhonnan is nézzük ez kudarc az ő számukra is. De a kudarcot nem, mint kihívás azonosítjuk, hanem mint egy hibát, amit ki kell javítani, vagy ha nem megy, felelősöket kell találni!

Napjainkban igen sok gyermeknél találkozunk speciális, egyéni megoldásokkal, sajátosságokkal, amelyek kialakulásának okára egységes álláspont nincs, de általában az információs társadalom, a megnövekedett mennyiségű és változatos minőségű információ, információ tartalmak, és a felgyorsult, megváltozott életvitel következményének véljük.

Tekinthetjük ezt kiinduló pontnak, és egy megváltoztathatatlan adottságnak, hiszen nincs arra módunk, vagy csak extrém intézkedéseken keresztül, hogy ezen változtassunk a hétköznapok során. Így ezekkel az adottságokkal kell együtt élni és ezekre a kihívásokra kell válaszokat találnunk.

Melyek lehetnek ezek a különleges megoldások, amelyeket a gyerekek alkalmaznak, és ami elé a környezet jellemzően gátakat állít és zavarként azonosítja?

A különböző olvasási, írási, számolási nehézségek. Az idegrendszeri érés életkori elmaradásai, a mozgásfejlődés eltérő ütemű lezajlása, a szociális érettség elmaradása vagy gyorsabb ütemű fejlődése. Az érzelmi intelligencia fejletlensége, a társas interakciók nehézsége, az indulatkezelés, a kommunikációs nehézségek. Személyiségjegyek, olyan egyéni adottságok, amelyek „átprogramozása” nem feltétlenül szándék és akarat függvénye.

Generális megoldást nem lehet adni, hiszen egyediek a megjelenési formák. És az sem válasz persze, hogy majd magától megjavul. Azonban fontos lenne, ha szülő és pedagógus együtt, közösen egy elfogadó attitűddel megkeresnék a gyerekhez vezető utat. Aki nem rosszaságból, gonoszságból bukdácsol a suliban. A fejlesztés egyik legfontosabb célja, hogy eredményeivel ne a gyermek elért teljesítményének a magasabb szintűségét deklarálhassuk, hanem a gyermek egyéni sikerei saját értékelését és önbizalmát emelje egy magasabb szintre. Ennek persze hozadéka lesz a jobb iskolai teljesítmény, de ne önmagában e cél érdekében történjen a fejlesztés, hanem az egyéni sikerek megélése érdekében. Azért, hogy kihozhassa magából a gyerek a legtöbbet. Megmutathassa mindazt, ami benne lakozik és kompetensnek, elégedettnek érezhesse magát.

Nem önmagáért a tipikus megoldások megvalósításáért kell dolgoznunk, hanem a gyermekek egyéni céljainak legjobb arányú megvalósításáért. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?
iskola, óvoda

Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?

Az ADHD, (figyelemhiányos, hiperaktív) gyerekekről egyre több információnk van. Egyre többükkel találkozunk, és egyre nagyobb arányban jelentkezik a probléma, ami nem a létükkel, hanem azzal kapcsolatos, hogy nemigen tudunk mit kezdeni velük.  Forrás: http://www.huffingtonpost.com/entry/what-my-son-with-adhd-taught-me-about-minecraft-and_us_5846e43be4b0b261c8342778

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.