Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fejleszteni való

Kiló számra találkozunk fejleszteni való gyerekkel. Persze szakember nem terem hozzá kiló számra, csak a probléma. Szorongó gyerek, szorongó szülő és megoldatlan helyzetek garmada. Tegye fel a kezét, akinek nincs lelkiismeret furdalása, amiért a gyereke nem teljesít jól! Aki nem tette, hamarosan fel fogja tenni. Csak idő kérdése.

Mert, hogy a magyarországi szemléletben jellemző tehetségkép pillanatnyilag a 20. századi ideál, az iskolai, lecketanuló, tesztet jól megíró tehetség. A versenyeken jól teljesítő, a tehetségprogramokban felülreprezentált középosztálybeli diákok teszik ki a tehetségesnek azonosított populáció nagy részét. Azonban ezzel egyre ritkábban találkozunk. Sokkal inkább jellemző az izgő-mozgó, nehezen tanuló, egyenetlenül fejlődő, rossz válaszokat és megoldásokat adó gyerek. Pedig ott van mindenkiben a tehetség, csak éppen nem tudunk róla, mert másnak hisszük.

A tehetség és a fejlesztendő gyerek napjainkban nem szétválasztható két külön kategóriává. A 21. század kihívásai olyan mintázatokat jelenítenek meg a kisgyerekek gondolkodásában, viselkedésében, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint atipikus vagy egyenetlen fejlődésnek tekinthetők. Azonban mára már számos kutatás bizonyítja, hogy ezek a fejlődési, viselkedési jelenségek sok esetben nagyobb képességeket, egyéni tehetségeket takarhatnak. Sajnos azonban csak nagyon ritkán jutunk el addig, hogy ezekre fény derüljön. Hiszen nincs tanító, aki felismerné. Jónak és rendben lévőnek azt hisszük, aki az iskolai folyamatokba belesimul, ott jól beválik. Mondom, ahogy fent, a 20. századi iskolába. Tudjátok, az 1900-ban indult...

Az iskolába lépő mai gyerek – ha a rendszer ezidáig nem azonosította valamilyen kategóriába, általában negatív teljesítménye miatt – saját, egyéni fejlettségének megfelelően elkezdi feldolgozni az ingereket, és igyekszik a saját rutinja szerint megfelelni a feladatoknak, kihívásoknak. Ez vagy egybeesik az iskola által elvárt móddal és tempóval, vagy eltér. Abban az esetben, ha eltér a megszokott és elvárt rutintól a gyermek által gyakorolt megoldásforma, jellemzően fejlesztő foglalkozásokkal igyekeznek korrigálni és a szokványos eredmények elérésre tréningezni. Ahelyett, hogy abban támogatná, erősítené az iskola, amiben jó. Erőforrásként kezelné a sajátosságait és ahhoz adna segítséget. Úgy alakítaná, szervezné az oktatást az iskola, hogy az egyénnek is megfelelő legyen, ne csak a megszokásoknak és az elvárásoknak. Gyakran ez a pedagógusoknak sem jó, hiszen ők is látják, hogy sok minden, ami eddig működött, már nem működik. És akárhonnan is nézzük ez kudarc az ő számukra is. De a kudarcot nem, mint kihívás azonosítjuk, hanem mint egy hibát, amit ki kell javítani, vagy ha nem megy, felelősöket kell találni!

Napjainkban igen sok gyermeknél találkozunk speciális, egyéni megoldásokkal, sajátosságokkal, amelyek kialakulásának okára egységes álláspont nincs, de általában az információs társadalom, a megnövekedett mennyiségű és változatos minőségű információ, információ tartalmak, és a felgyorsult, megváltozott életvitel következményének véljük.

Tekinthetjük ezt kiinduló pontnak, és egy megváltoztathatatlan adottságnak, hiszen nincs arra módunk, vagy csak extrém intézkedéseken keresztül, hogy ezen változtassunk a hétköznapok során. Így ezekkel az adottságokkal kell együtt élni és ezekre a kihívásokra kell válaszokat találnunk.

Melyek lehetnek ezek a különleges megoldások, amelyeket a gyerekek alkalmaznak, és ami elé a környezet jellemzően gátakat állít és zavarként azonosítja?

A különböző olvasási, írási, számolási nehézségek. Az idegrendszeri érés életkori elmaradásai, a mozgásfejlődés eltérő ütemű lezajlása, a szociális érettség elmaradása vagy gyorsabb ütemű fejlődése. Az érzelmi intelligencia fejletlensége, a társas interakciók nehézsége, az indulatkezelés, a kommunikációs nehézségek. Személyiségjegyek, olyan egyéni adottságok, amelyek „átprogramozása” nem feltétlenül szándék és akarat függvénye.

Generális megoldást nem lehet adni, hiszen egyediek a megjelenési formák. És az sem válasz persze, hogy majd magától megjavul. Azonban fontos lenne, ha szülő és pedagógus együtt, közösen egy elfogadó attitűddel megkeresnék a gyerekhez vezető utat. Aki nem rosszaságból, gonoszságból bukdácsol a suliban. A fejlesztés egyik legfontosabb célja, hogy eredményeivel ne a gyermek elért teljesítményének a magasabb szintűségét deklarálhassuk, hanem a gyermek egyéni sikerei saját értékelését és önbizalmát emelje egy magasabb szintre. Ennek persze hozadéka lesz a jobb iskolai teljesítmény, de ne önmagában e cél érdekében történjen a fejlesztés, hanem az egyéni sikerek megélése érdekében. Azért, hogy kihozhassa magából a gyerek a legtöbbet. Megmutathassa mindazt, ami benne lakozik és kompetensnek, elégedettnek érezhesse magát.

Nem önmagáért a tipikus megoldások megvalósításáért kell dolgoznunk, hanem a gyermekek egyéni céljainak legjobb arányú megvalósításáért. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.