Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy szuperhős jelmez viselése erőt ad a gyerekeknek

Kitartásra és céltudatosságra tanítani manapság a gyerekeinket, kemény feladat. Hiszen a mindenhol rendelkezésre álló kütyükkel azonnali kielégülést találnak. Hogyan támogathatjuk a gyerekeinket abban, hogy hosszabb távú célokat alakítsanak ki, amelyek mellett ki is tartanak és emellett boldog életük legyen? Az eredeti cikk, angol nyelven itt olvasható.

Egy kutatócsoport megtervezett egy kísérletet, amelyben megnézték, hogyan tudnak kitartani a gyerekek az elvégzendő feladat mellett, ha ott a kísértés, egy iPad képében. 4 és 6 éveseket kértek meg, hogy számítógépen végezzenek el egy 10 perces unalmas feladatot, de közben felajánlottak nekik egy alternatívát: ha unatkoznak, játszhatnak egy iPaden, ami egy közeli tesztteremben volt.

Azonban volt benne egy csavar. A 180 gyereket három csoportra osztották szét.

Az első volt a kontrollcsoport. Ezeket a gyerekeket megkérték, hogy elmélkedjen el feladat közben a gondolataikról, érzéseikről. És tegyék fel maguknak a kérdést, hogy „keményen dolgozom?” A második csoportot arra kérték, hogy 3. személyben gondolkodjanak el magukról. „Tom keményen dolgozik?” A harmadik csoportot arra kérték, hogy azon gondolkodjanak el, hogy valaki más kemény dolgozik-e. Néhány jólismert hős közül választhattak, mint például, Batman, Bob, az építőmester, Rapunzel, vagy Dora, a felfedező. Ezek a gyerekek felvették azt a jelmezt, amelyik hőst választották, majd megkérték őket, hogy gondolkodjanak el a választott karakteren. Pl. így: „Keményen dolgozik Rapunzel?”

A gyerekeknek azt mondták, hogy nagyon fontos az a munka, amit a számítógépen el kell végezniük, ezért arra kérik őket, hogy addig dolgozzanak a gépen, ameddig csak tudnak. A kitartásukat a számítógépes feladattal eltöltött idő mennyisége határozta meg.

10 percenként felállhattak a géptől és átmehettek az iPadhez játszani, de közben minden percben megszólalt a hangszóróból, hogy „Keményen dolgozom?”, „Tom keményen dolgozik?”, Rapunzel keményen dolgozik?”

Senki nem fog meglepődni, akinek van gyereke, vagy gyerekekkel dolgozik, azon, hogy az idejük 37%-át töltötték munkával, a maradék 63-at játékkal. De azok, akik úgy tettek, mintha ők lennének a szuperhősök több időt „dolgoztak”, mint a többiek. Azok a gyerekek többet töltöttek munkával, akik 3. személyben gondolkodtak magukról, mint azok, akik egyes szám első személyben.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben minél nagyobb távolságot tud tartani a gyerek saját maga és a kísértés között, annál jobban tud összpontosítani. Azok a gyerekek, akiket arra kértek, hogy úgy gondoljanak a feladatra, mintha ők más személyek lennének, kevésbé valószínű, hogy azonnali kielégülésre vágynak, sokkal inkább egy relatíve hosszabb távú cél érdekében dolgoznak – írták a szerzők A Batman-hatás: avagy hogyan növeljük a kisgyerekek kitartását című tanulmányukban.

A kísérletben részt vevő jelmezbe bújtatott gyerekek sokkal önmegtartóztatóbbak voltak társaiknál: sokkal inkább képesek voltak racionálisan gondolkodni, mivel egy másik személy adott nekik erőt ahhoz, hogy ellenálljanak az iPad kísértésének. És ennek eredményeképpen ezek a gyerekek több erőt kaptak, akár csak a szuperhősök. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.