Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy szuperhős jelmez viselése erőt ad a gyerekeknek

Kitartásra és céltudatosságra tanítani manapság a gyerekeinket, kemény feladat. Hiszen a mindenhol rendelkezésre álló kütyükkel azonnali kielégülést találnak. Hogyan támogathatjuk a gyerekeinket abban, hogy hosszabb távú célokat alakítsanak ki, amelyek mellett ki is tartanak és emellett boldog életük legyen? Az eredeti cikk, angol nyelven itt olvasható.

Egy kutatócsoport megtervezett egy kísérletet, amelyben megnézték, hogyan tudnak kitartani a gyerekek az elvégzendő feladat mellett, ha ott a kísértés, egy iPad képében. 4 és 6 éveseket kértek meg, hogy számítógépen végezzenek el egy 10 perces unalmas feladatot, de közben felajánlottak nekik egy alternatívát: ha unatkoznak, játszhatnak egy iPaden, ami egy közeli tesztteremben volt.

Azonban volt benne egy csavar. A 180 gyereket három csoportra osztották szét.

Az első volt a kontrollcsoport. Ezeket a gyerekeket megkérték, hogy elmélkedjen el feladat közben a gondolataikról, érzéseikről. És tegyék fel maguknak a kérdést, hogy „keményen dolgozom?” A második csoportot arra kérték, hogy 3. személyben gondolkodjanak el magukról. „Tom keményen dolgozik?” A harmadik csoportot arra kérték, hogy azon gondolkodjanak el, hogy valaki más kemény dolgozik-e. Néhány jólismert hős közül választhattak, mint például, Batman, Bob, az építőmester, Rapunzel, vagy Dora, a felfedező. Ezek a gyerekek felvették azt a jelmezt, amelyik hőst választották, majd megkérték őket, hogy gondolkodjanak el a választott karakteren. Pl. így: „Keményen dolgozik Rapunzel?”

A gyerekeknek azt mondták, hogy nagyon fontos az a munka, amit a számítógépen el kell végezniük, ezért arra kérik őket, hogy addig dolgozzanak a gépen, ameddig csak tudnak. A kitartásukat a számítógépes feladattal eltöltött idő mennyisége határozta meg.

10 percenként felállhattak a géptől és átmehettek az iPadhez játszani, de közben minden percben megszólalt a hangszóróból, hogy „Keményen dolgozom?”, „Tom keményen dolgozik?”, Rapunzel keményen dolgozik?”

Senki nem fog meglepődni, akinek van gyereke, vagy gyerekekkel dolgozik, azon, hogy az idejük 37%-át töltötték munkával, a maradék 63-at játékkal. De azok, akik úgy tettek, mintha ők lennének a szuperhősök több időt „dolgoztak”, mint a többiek. Azok a gyerekek többet töltöttek munkával, akik 3. személyben gondolkodtak magukról, mint azok, akik egyes szám első személyben.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben minél nagyobb távolságot tud tartani a gyerek saját maga és a kísértés között, annál jobban tud összpontosítani. Azok a gyerekek, akiket arra kértek, hogy úgy gondoljanak a feladatra, mintha ők más személyek lennének, kevésbé valószínű, hogy azonnali kielégülésre vágynak, sokkal inkább egy relatíve hosszabb távú cél érdekében dolgoznak – írták a szerzők A Batman-hatás: avagy hogyan növeljük a kisgyerekek kitartását című tanulmányukban.

A kísérletben részt vevő jelmezbe bújtatott gyerekek sokkal önmegtartóztatóbbak voltak társaiknál: sokkal inkább képesek voltak racionálisan gondolkodni, mivel egy másik személy adott nekik erőt ahhoz, hogy ellenálljanak az iPad kísértésének. És ennek eredményeképpen ezek a gyerekek több erőt kaptak, akár csak a szuperhősök. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.