Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Utálom, ha átjönnek a gyerekeim barátai

Néhány évvel ezelőtt átjött hozzánk a fiam egyik barátja. Bement a garázsunkba és elkezdett játékok után kutatni a dobozokban. Hatalmas rendetlenséget csinált. A kissrác kb. 8 éves lehetett, már elég nagy ahhoz, hogy tudja, mit lehet és mit nem, de valószínűleg az, hogy nem otthon volt, felszabadította, ezért úgy érezte, azt csinálhat, amit akar. Ugyanez a gyerek úgy pisilt, hogy nem hajtotta fel a wc-ülőkét, valamint majdnem eltörte a kanapé karfáját, amikor ráugrott. Forrás: scarymommy.com

Aztán ott volt egy 7 éves kisfiú, aki nem tudta, hogy mikor és hogyan kell a wc-t használni. A nadrágját már letolta az előszobában, úgyhogy a kaki fele lecsurgott a lábán a másik fele meg a szőnyegen landolt. Természetesen egy szóval nem említette, mi történt. Csak várta, hogy egy gyanútlan ember (jelesül én) belelépjen.

A lányom barátnői, amikor átjöttek sikoltozva rohangáltak fel-alá az egész lakásban. Nyáron ki akarták nyitni a slagot és be akartak vele locsolni a házba, meg akarták enni a kajámat és nem tették vissza a tejet a hűtőbe, kiszórták az összes fellelhető játékot és egyet sem pakoltak vissza a helyére.

Az előszobai kakin kívül egyik panaszom sem bűncselekmény. Csak úgy tűnik, mintha az lenne, amikor minimum három 10 év alatti gyerek van a házban. De ugyanakkor nem is olyan élvezetesek. Azt kell feltételeznem, hogy a legtöbb kisgyermekes szülőnek hasonló tapasztalatai lehetnek a gyereke barátaival kapcsolatban. És ha mégsem, ha a gyermeked barátai mindig jól viselkednek, udvariasak és még soha nem pisilték le a wc-ülőkét, szerencsés vagy.

De sajnos mi nem vagyunk ilyen szerencsések. Amikor átjönnek a gyerekeink barátai rendetlenség, hangzavar és káosz lesz. A legviccesebb az egészben, hogy a feleségem ezt szereti. Ezek közül semmi sem zavarja őt. Egyáltalán nem.

De számomra, amikor az enyémeken kívül más gyerek is van, az elviselhetetlen. Talán azért, mert introvertált vagyok. A szociális interakciók kimerítenek, ezért az otthonom számomra egy menedék az emberek elől.

Szinte minden nap átjönnek a gyerekeim barátai. Csak akkor kérem, hogy ne jöjjenek, ha valami nagyon komoly kifogásom van. Minden ellenérzésemet magamban tartom. Játszom velük, vízi pisztoly csatázom velük, szendvicset készítek nekik, mert szeretem a gyerekeimet.

Az a tény, hogy nem szeretem a gyerekeim barátait, nem tesz rossz szülővé vagy emberré. És hogy miért?

Amikor etikát hallgattam az egyetemen, megkértek, hogy képzeljek el két filantrópot. Mindkettő ugyanakkora összeget adományozott csak különböző volt a motivációjuk. Amikor az „A” filantróp adományozta a pénzt, gondoskodott róla, hogy tudjanak róla az emberek. Neki a dicsőség volt az elsődleges motivációja. Ha nem kapta meg érte a dicséretet, nem jótékonykodott többet. Ezzel ellentétben a „B” filantróp utált pénzt adományozni. Ezt el is panaszolta. Ugyanakkor azért tette, mert legbelül tudta, hogy ez helyes dolog.

A kérdés: ki volt a jobb filantróp?

Azt válaszoltam: a „B”. Mindketten jók voltak, mert jót tettek, de a „B” filantróp motivációja érdek nélküli volt.

Mint a „B” filantróp élete, a szülőség sem mindig a kényelmes, kellemes helyzetekről szól. Nem arról szól, hogy szeresd a gyerekeid összes barátját. És nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy el kell tűrni a kakit az előszobaszőnyegen, vagy a 30 fokos melegben az asztalon felejtett tejet. Ez tisztán a szeretetről szól és arról, hogy néha olyan dolgokat kell tenni, amit szívünk szerint nem szeretnénk, de megteszünk a gyerekeink miatt.

Azt szeretném, hogy a gyerekeim élvezzék a gyerekkorukat és ehhez hozzá tartozik, hogy átjönnek a barátaik. Tehát, amikor megkérik, hogy jöhessenek, én megengedem. Egész idő alatt kényelmetlenül érzem magam, de azért engedem meg, mert tudom, hogy helyesen cselekszem.

Tehát, ha olyan vagy, mint én, és nem igazán szereted, ha a gyereked barátai nálatok lógnak, de megengeded, tudd, jól cselekszel. Azt teszed, amit egy jó szülő tesz. Személyes áldozatot hozol a gyereked boldogságáért és ez valóban csodálatos dolog. Mert az tény, hogy a szeretni egy ige. De egy cselekvés is. És hogy lehetővé teszed, hogy a gyereked barátai átjöjjenek hozzátok, annak ellenére, hogy ennek te egyáltalán nem örülsz, megmutatja, hogy milyen mértékben szereted a gyerekeidet és hogy milyen fantasztikusan jó szülő vagy.

És remélhetőleg, nem fogsz egy kóbor kakiba belelépni az előszobátokban. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Te megütöd a gyereked?
iskola, óvoda

Te megütöd a gyereked?

A büntetés szüli az erőszakot.

Vertek gyerekkorodban? Akkor talán azt gondolod, hogy ez jó módja a gyereknevelésnek. Vagy talán nem akarsz pofonokat osztogatni, de nem tudod elképzelni, hogy lehet máshogy is csinálni? Azok a szülők, akiket nem ütöttek meg gyerekkorukban, maguk sem pofozkodnak, mert rosszul éreznék magukat. És tudod mit? Úgy gondolják, hogy van más útja-módja is a nevelésnek. Tény, hogy azok a gyerekek, akiket vernek, nehezebben tudják kordában tartani az érzelmeiket és többször keverednek bajba.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Íme, milyen változással van napi 15 perc mozgás a gyerekek egészségére
határon túl

Íme, milyen változással van napi 15 perc mozgás a gyerekek egészségére

Egy szuper kezdeményezésről olvastam a The Conversation weboldalon. A világ 35 országának 3600 általános iskolájában már bevezették azt, hogy iskolaidőben kiviszik a tanulókat az udvarra, ahol 15 percen keresztül kell futniuk vagy gyalogolniuk. Azok, akik futnak kb. 1,6 km tesznek meg naponta. 

Figyelem, öszpontosítás, koncentráció… a lehetetlen kihívás
ajánló

Figyelem, öszpontosítás, koncentráció… a lehetetlen kihívás

Míg ezt a kis összeállítást készítettem, négyszer szólalt meg a telefonom, háromszor néztem rá a postafiókomra, eszembe jutott gyorsan kiteregetni, és a mellettem lévő bevásárló listára is felírtam időnként egy-egy tételt. Lent az utcán két autó dudált, elment egy mentő, kb 5 busz, és a szomszéd is bevágta egyszer az ajtót. És a gyerekeink sincsenek ezzel másképp.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.