Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Niedermüller Anna: Miért fontos az iskolaérettség?              

Czédulás Karolina: Hogy a gyerekek megfelelő fejlettséggel menjenek az iskolába és ne alakuljon ki frusztráció, minél kevesebb legyen a kudarcélményük. Azok a gyerekek, akik nem iskolaérettek, tele lesznek szorongással az iskolában. Ha nincsenek a részképességek megfelelően megérve, akkor ebből kiutat fog keresni a gyerek. Másfelé fog fordulni, figyelmetlen lesz, zavarja az órát....

NA: Az iskolaérettség kialakul magától, vagy fejleszteni kell? 

CzK: Alapvetően a fejlődés során magától alakul. De vannak olyan gyerekek, akiknél a különböző részképességek nehezebben fejlődnek. Ezen lehet segíteni, de ez nem egy élethosszig tartó rásegítés, hanem egy adott idő alatt lefolytatható. Ezért szoktuk mondani, hogy minél hamarabb kezdődjön meg a fejlesztés. Ha már óvodában elkezdődik a fejlesztés, akkor mire iskolába kerül, addigra megérik és semmi probléma nem lesz. (előfordul azért olyan is, hogy a részképesség problémák megmaradnak, viszont folyamatos fejlesztéssel olyan megoldási utakat, módokat tudunk a gyermek kezébe adni, amellyel könnyebben valósítja meg pl. a tananyag elsajátítását)

NA: A részképességek fejletlenségének mik lehetnek az okai? 

CzK: Ennek többféle oka lehet. Lehet genetikai oka, öröklődhet a szülőktől, lehet, hogy különböző mozgásfázisok kimaradtak, és ezáltal az agynak azok a részterületei nem úgy, nem kellő ideig, vagy nem kellő időben fejlődtek, érnek. Általában óvodásoknak mozgásterápiát szoktunk javasolni, mert az agyi érettséget a mozgásfejlesztésen keresztül lehet a legjobban elérni, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a csecsemő is a mozgással kezdi meg a fejlődést, ezzel előkészíti és kialakítja azokat az agyi, idegrendszeri szükségleteit, amelyek a további tanulás előfeltételei. Ezért mondjuk azt, hogy az elemi mozgások, a kúszás, mászás, illetve a részmozgások is legyenek meg hiánytalanul, hogy ezek bejárassák az agynak azokat a területeit, amik kellenek ahhoz, hogy minden terület összeérjen és tudjon komplexen együttműködni.

NA: Mi van akkor, ha valamelyik mozgásfázis kimarad, vagy megkésik és ezt később kell helyrehozni? 

CzK: A mozgás, mint említettem már, nagyon fontos. Kulcsfontosságú! Ugyanakkor ez abból a szempontból nem jelent problémát, hogy ne lenne pótolható, hisz minden mozgásterápia arról szól, hogy a kezdeti mozgásfázisokat újratanítja. Ilyenkor szokott regresszió is előfordulni, bepisilhet, csökönyösebbé válhat, hisztisebb, bújósabb lehet a gyerek. Ha ezek a mozgásfázisok begyakorlódnak, akkor ugyanúgy tud továbbmenni az élet, az agynak azt a kívánatos rugalmasságát előidézzük, hogy tud az életkornak megfelelően működni és más területek is beérnek, (pl. beszéd, finommotorika, figyelem…) összeérnek a kapcsolatok. Ezeken a mozgásfázisokon kívül nagyon fontos, hogy a keresztezett mozgások is meglegyenek. A testközépvonal átlépése a tanulás során is nagy jelentőséggel bír.

NA: A hiányos mozgásfejlődés milyen konkrét problémákat idézhet elő? 

CzK: Ilyen probléma a túlzott mozgékonyság, amely általában problémát szokott okozni az iskolákban. A hagyományos iskolákban mindenképpen. Nem úgy alakul a figyelme. A saját testérzékelésében lehetnek gondok, például nekimegy dolgoknak, nem érzékeli a test határát, sokszor elesik, nem tudja megnevezni, megmutatni a testrészeit, ezek alapvető problémákat jelenthetnek. Vagy például erre utaló jel lehet, amikor rajzban nem jelennek meg bizonyos testrészek. Nyilván mindezeket a nagycsoportos óvodásoknál, 6-7 éves korban vizsgálandók. A beszéde nem megfelelő. A finommotorikája nem jó. Nem tud tájékozódni térben, síkban… Rengeteg problémát von maga után.

A középvonal átlépés problémája olvasási, matematikai nehézségekhez vezethet, hiszen olvasni például egyik oldalról a másikra kell folyamatosan. Át kell vezetni a szemet, ami ha megakad, vagy nem folytonos, akkor nehezített olvasást okoz. Vagy például számolásban a tízes átlépés alkalmazását gátolja. Rajzolásnál, írásnál forgatja a lapot, vagy a saját testét.

NA: Ha egy szülő azon gondolkodik, hogy 6 vagy 7 éves korában adja-e iskolába a gyerekét, akkor milyen szempontok szerint kell ezt végiggondolnia? 

CzK: Nem az a kérdés, hogy épp hány éves egy gyerek, hanem az, hogy rendelkezik-e mindazokkal a képességekkel, amelyek az iskolai élethez szükségesek. Például tudja-e tartani megfelelő ideig a figyelmét. Nyilván nem 45 percig, mert egy elsős gyereknek nem kell 45 percig tudnia figyelni, de tudjon elmélyülten dolgozni. Az utasításoknak megfelelően tudjon dolgozni. Legyen egy alapvető rajzolási készsége, jártassága, tudjon egyszerű formákat lerajzolni. Legyen alapvető monotónia tűrése, a sorrendiség képességével rendelkezzen, ami azt jelenti, hogy egy adott alakzatot megfelelő sorrendben rakjon ki. Ezeket tudja követni, utánozni, felidézni. Ugyanez beszédben. A hangokat megfelelő sorrendben tudja kiejteni. A történetek egymásutániságát is tudja követni. Legyen megfelelő a beszéde, beszédészlelése, a beszédértése. Tudjon a térben biztonságosan tájékozódni. Nem feltétlenül kell a bal és jobb oldalak tudatos ismerete, ez begyakorolható első osztályban, de az előtte, alatta, fölötte, mögötte, egyszerű irányokkal tisztában legyen. A hol, hová, honnan kérdésekre biztonságosan tudjon válaszolni. Számfogalma biztos legyen 6-os számkörben.

NA: Az óvodákban ezeket mérik, fejlesztik az iskolába készülő gyerekeknél? 

CzK: Az óvodákban nem klasszikus iskolaérettségi felméréseket készítenek. Minden óvoda saját magának kialakíthat egy hasonló kérdéssort, de ez nem egységes. Ugyanakkor jó esetben ők folyamatában ismerik a gyerekeket. Ha a szakszolgálathoz megy a gyerek iskolaérettségre, akkor komplex iskolaérettségi vizsgálatot végeznek. Például az az egyik első szempont, hogy a felmérésre, idegen helyzetbe bemegy-e a gyerek szülő nélkül, illetve hogyan teszi ezt. Az az első intő jel, amikor a gyerek nem tud vagy nehezen válik le a szülőről. Akkor ennél a gyereknél nem kell erőltetni az iskolát. Nem biztos, hogy helye van ott, hogy kell az neki.

NA: Mi van akkor, ha egy szülő úgy érzékeli, hogy még egy évig óvodába kellene tartani a gyereket, de az óvoda szerint pedig iskolaérett a gyerek? 

CzK: Ebben az esetben kell a szakszolgálattól véleményt kérni. Ezt az óvodáknak kötelességük elfogadni. Van az óvodákon sajnos egy hatalmas nyomás, hogy minél előbb ki kell a gyerekeket rakni, mert jönnek az újak, és kell a hely. Ugyanakkor szakmailag nagyon fontos, hogy olyan gyerekek kerüljenek iskolába, akik arra fel vannak készülve.

NA: Ennek van egy másik oldala is, hogy bizonyos körökben inkább divatos visszatartani a gyerekeket, és csak 7 évesen vinni iskolába, ha kell, ha nem. Erről mit gondolsz? Van olyan, hogy unatkozik egy gyerek az óvodában?

CzK: Biztosan van, igen, ugyanakkor lehet, hogy csak mi, felnőttek gondoljuk úgy, hogy unatkozik. De ezzel nem feltétlenül teszünk rosszat. Egy kolléganőm mondta mindig azt, hogy nagyon sokat segíthet, ha még egy évet ráteszünk az óvodai évekre, hiszen a befőtt is úgy érik be, ha áll. Egy természetes érési folyamat is lezajlik a gyerekekben. Ártani nem ártunk vele. Pláne, ha megfelelő, differenciált foglalkozásokat kap a gyermek. De úgy gondolom, hogy ha biztosan iskolaérett egy gyerek és várja, akkor nincs miért nem iskolába vinni.

NA: Van egy ilyen tendencia, hogy szeretik a szülők hét évesen iskolába vinni a gyerekeket?

CzK: Igen. Az elitiskolákban kimondottan. Sőt, nagyon sok iskolába nem is veszik fel a hatéves gyerekeket. Ez később is problémát jelent, mert ha van egy hat vagy hat és fél éves gyerek, akinek az osztálytársai java része már hét vagy majdnem nyolc évesek, akkor ez neki hátrányt fog jelenteni, hiszen a tanító néni jellemzően a többséghez, a nagyobbakhoz méri a szintet. Ebben az életkorban ez az 1- 1, 5 év nagyon sokat jelent. Ebből adódóan nagy eltérések lehetnek a gyerekek között ebben az időszakban. Ezáltal azok a gyerekek, akik idejében, 6 évesen mennek iskolába azok elmaradnak, frusztráltak lesznek, szoronganak és akár tanulási nehézségeik is kialakulhatnak, mindemellett örök életre ható önértékelési zavar is kiépülhet bennük. 

Bármennyire is vonzó egy kiskrampónak a suli, az biztos, hogy nem marad le semmiről ha óvatosak vagyunk, és hagyunk időt, hogy belenőljön. Úgysem találta még fel senki azt az iskolát, amiből nem lesz elege előbb, vagy utóbb a gyerekeknek. És ha unatkozik az oviban, az sem baj, hiszen ebből születnek a zseniális ötletek. - persze ezt már csak én mondom....

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.