Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Negatív hangok a kamaszod fejében és 7 módszer, amivel megnyugtathatod

Valami ilyesmit mondanának el nekünk a kamaszok arról, amit a belső hangjuk mond.

Dühös vagyok. Nem tudom miért. Van, amikor már dühösen is ébredek, máskor meg lassan önt el a düh. Nem szeretem. Egyáltalán nem érzem ilyenkor jól magam. Leginkább azt szeretném, ha nem lennék dühös, de az vagyok. Nem tudok mit csinálni. Forrás: psychologytoday.com

Minden nap egy börtön, csapdába esve egy változásban lévő testben. Az egész életem olyan dolgokból áll, amit meg KELL csinálnom, nem pedig olyanokból, amit meg SZERETNÉK csinálni. Tesztek, kvízek, olvasnivalók, csoportos feladatok. Az egész napot kénytelen vagyok olyan emberekkel tölteni, akikkel nem a saját jókedvemből vagyok. Kamaszokkal, akik pont ugyanúgy össze vannak zavarodva, mint én.

Néha megbántanak az iskolában. A tanárok, a mentorok, a segítők, de leginkább a diákok. Nem szoktam elmondani neked, mert szégyellem, hogy fáj. Nem akarom, hogy tudd, mindig nagyon fáj.

Az egész életem egy „nem akarom”. Nem akarok felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok iskolába menni. Nem akarok….., nem akarok….., nem akarok.

Nem tudok felsorolni egyetlen egy dolgot sem, amit szeretnék. Ja, de! Aludni. Egyes egyedül csak akkor nem stresszelek, nem aggódom és nem vagyok ideges.

Néha bevonulok a szobámba és bámulom a NetFlixet, a Youtube-ot vagy mindenféle eszetlen videót, csak azért, hogy ne maradjak kettesben a gondolataimmal. El akarom zárni magamat magamtól. Ez elég őrülten hangzik, ugye?

Igen, tudom, hogy a szobámban óriási kupleráj van. De nekem ez így jó. Úgy néz ki a szobám, ahogy érzem magam. És kérlek, ne kérdezd, hogy mi a baj, mert nem tudom rá a választ. Nem tudom, hogy honnan jönnek ezek az érzések.

Tudom, hogy megőrjítelek. Nem akarlak hibáztatni. Nem beszélek veled. Néha ocsmány dolgokat mondok neked, szörnyűségeket. Hibáztatlak, elátkozlak, trágárul beszélek veled, félrelöklek.

Néha összetörök dolgokat, mert belül is össze vagyok törve.

De nem mindig érzek így. Amikor régi fotókat nézegetek, amin még csak alsós vagyok, egy olyan srácot látok, aki mindig vidám volt. Egy olyan srácot, aki szeretett énekelni, táncolni, bolondozni, akit nem érdekelt, mit gondolnak róla a többiek.

Úgy érzem, az a kisgyerek már halott.

Figyelj, elmondok most neked valamit, amit nehéz kimondanom. Kérlek, figyelj, mert nagyon szeretném, ha megértenéd.

Ne mondj le rólam! Ne utálj! Arra van szükségem, hogy erősebb legyél, mint én! Szükségem van rád szülőként, még akkor is, ha azt mondom, hogy nem. Arra van szükségem, hogy türelmesebb, megértőbb és elfogadóbb legyél, mint amennyire én képes vagyok.

Annak ellenére, hogy üvöltözöm veled, hogy azt mondom, utállak, akkor is arra van szükségem, hogy szeress!

Ez őrülten hangzik, de ha el tudnám mondani, hogy hogyan tudsz segíteni nekem, ezeket mondanám:

Adjál teret!

Ne gyere be a szobámba, ne szoríts sarokba, ne kérdezősködj! Nincsenek válaszaim. Ne kiabálj velem, olyankor még rosszabbul érzem magam. Egyedül akarok lenni! Térre van szükségem.

Ne üvöltözz velem!

A fejemben olyan hangzavar van, hogy néha a saját gondolataimat sem hallom meg. Alig tudom elviselni. Amikor kiabálsz velem, még rosszabbul érzem magam. Olyankor úgy érzem, hogy nem szeretsz. Úgy érzem, hogy óriásit csalódtál bennem. Amikor igazán dühös vagy rám, azon szoktam gondolkodni, hogy jobb lett volna, ha meg sem születek.

Vedd el tőlem a kütyüket!

Nem tudom lerakni a telómat. Próbálom, de nem megy. Tudom, hogy elrabolja az egész életemet, de nem tudok magamon segíteni. A közösségi média számomra egyfajta drog. Állandóan csekkolnom kell, hogy mi történik. Kérlek, segíts! Szükségem van arra, hogy időkorlátokat állítsál fel. Kérlek! Küzdeni fogok ellene, de szükségem van a korlátozásra! Ne próbáld megértetni velem, csak csináld!

Vigyél el valami nyugis helyre!

Azt mondom, semmit nem akarok veled együtt csinálni. De ha elvinnél valami nyugis helyre….. Ahol együtt sétálhatnánk anélkül, hogy vitatkoznánk. Ahol élvezhetném a napot és hallgathatnám a fák leveleinek susogását. Valahova, ahol fellélegezhetek és el tudok felejteni mindent, ami zavar. Azt hiszem, ennek örülnék. Még akkor is, ha egy szót sem beszélünk, jól fogom érezni magam.

Ne kényeztess el!

Hagyd abba, hogy mindent megadsz nekem, amit csak szeretnék. Minél többet adsz, annál jobban haragszom rád. Ki akarom érdemelni a dolgokat. Ez segít felnőni. Meg akarom tanulni, hogyan kell a pénzre vigyázni, hogyan kell a pénzt költeni és hogyan kell megosztani. Soha nem fogom megtanulni, ha folyamatosan csak adsz. Utálom, hogy tőled függök. Kérlek, segíts önállósodni.

Keress nekem valakit, akivel beszélgethetek!

Szükségem van valakire, akire felnézhetek. Szükségem van egy felnőttre, akit csodálhatok. Egy olyan valakire, akivé én is válni szeretnék. Egy emberre, aki hisz bennem, aki tűzbe teszi értem a kezét, aki megért engem. Egy mentorra, egy tanácsadóra, egy terapeutára…… bárkire, aki reményt adhat nekem, amikor senkinek érzem magam.

Mondd, hogy szeretsz!

Úgy teszek, mintha nem érdekelne. Pedig hidd el, szükségem van arra, hogy halljam tőled, hogy „szeretlek”. Főleg azért, mert most egyáltalán nem szeretem magamat. Még akkor is, ha pokollá teszem az életedet, szükségem van arra, hogy szeretve érezzem magam. Különösen általad.

Úgy gondolom, ez a lényeg. Tudom, hogy kemény dolog szülőnek lenni. Néha valószínűleg arra gondolsz, hogy miért is akartál gyereket. Hamarosan jobban leszek. Megígérem. Ahogy telnek az évek, megint élvezni fogjuk egymás társaságát. Addig is, tudd, nagyon értékellek.

Tudom, hogy nem mondom mostanában túl sokszor, de szeretlek.

A te kamaszod.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Testvérharc és szövetség
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.