Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Negatív hangok a kamaszod fejében és 7 módszer, amivel megnyugtathatod

Valami ilyesmit mondanának el nekünk a kamaszok arról, amit a belső hangjuk mond.

Dühös vagyok. Nem tudom miért. Van, amikor már dühösen is ébredek, máskor meg lassan önt el a düh. Nem szeretem. Egyáltalán nem érzem ilyenkor jól magam. Leginkább azt szeretném, ha nem lennék dühös, de az vagyok. Nem tudok mit csinálni. Forrás: psychologytoday.com

Minden nap egy börtön, csapdába esve egy változásban lévő testben. Az egész életem olyan dolgokból áll, amit meg KELL csinálnom, nem pedig olyanokból, amit meg SZERETNÉK csinálni. Tesztek, kvízek, olvasnivalók, csoportos feladatok. Az egész napot kénytelen vagyok olyan emberekkel tölteni, akikkel nem a saját jókedvemből vagyok. Kamaszokkal, akik pont ugyanúgy össze vannak zavarodva, mint én.

Néha megbántanak az iskolában. A tanárok, a mentorok, a segítők, de leginkább a diákok. Nem szoktam elmondani neked, mert szégyellem, hogy fáj. Nem akarom, hogy tudd, mindig nagyon fáj.

Az egész életem egy „nem akarom”. Nem akarok felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok iskolába menni. Nem akarok….., nem akarok….., nem akarok.

Nem tudok felsorolni egyetlen egy dolgot sem, amit szeretnék. Ja, de! Aludni. Egyes egyedül csak akkor nem stresszelek, nem aggódom és nem vagyok ideges.

Néha bevonulok a szobámba és bámulom a NetFlixet, a Youtube-ot vagy mindenféle eszetlen videót, csak azért, hogy ne maradjak kettesben a gondolataimmal. El akarom zárni magamat magamtól. Ez elég őrülten hangzik, ugye?

Igen, tudom, hogy a szobámban óriási kupleráj van. De nekem ez így jó. Úgy néz ki a szobám, ahogy érzem magam. És kérlek, ne kérdezd, hogy mi a baj, mert nem tudom rá a választ. Nem tudom, hogy honnan jönnek ezek az érzések.

Tudom, hogy megőrjítelek. Nem akarlak hibáztatni. Nem beszélek veled. Néha ocsmány dolgokat mondok neked, szörnyűségeket. Hibáztatlak, elátkozlak, trágárul beszélek veled, félrelöklek.

Néha összetörök dolgokat, mert belül is össze vagyok törve.

De nem mindig érzek így. Amikor régi fotókat nézegetek, amin még csak alsós vagyok, egy olyan srácot látok, aki mindig vidám volt. Egy olyan srácot, aki szeretett énekelni, táncolni, bolondozni, akit nem érdekelt, mit gondolnak róla a többiek.

Úgy érzem, az a kisgyerek már halott.

Figyelj, elmondok most neked valamit, amit nehéz kimondanom. Kérlek, figyelj, mert nagyon szeretném, ha megértenéd.

Ne mondj le rólam! Ne utálj! Arra van szükségem, hogy erősebb legyél, mint én! Szükségem van rád szülőként, még akkor is, ha azt mondom, hogy nem. Arra van szükségem, hogy türelmesebb, megértőbb és elfogadóbb legyél, mint amennyire én képes vagyok.

Annak ellenére, hogy üvöltözöm veled, hogy azt mondom, utállak, akkor is arra van szükségem, hogy szeress!

Ez őrülten hangzik, de ha el tudnám mondani, hogy hogyan tudsz segíteni nekem, ezeket mondanám:

Adjál teret!

Ne gyere be a szobámba, ne szoríts sarokba, ne kérdezősködj! Nincsenek válaszaim. Ne kiabálj velem, olyankor még rosszabbul érzem magam. Egyedül akarok lenni! Térre van szükségem.

Ne üvöltözz velem!

A fejemben olyan hangzavar van, hogy néha a saját gondolataimat sem hallom meg. Alig tudom elviselni. Amikor kiabálsz velem, még rosszabbul érzem magam. Olyankor úgy érzem, hogy nem szeretsz. Úgy érzem, hogy óriásit csalódtál bennem. Amikor igazán dühös vagy rám, azon szoktam gondolkodni, hogy jobb lett volna, ha meg sem születek.

Vedd el tőlem a kütyüket!

Nem tudom lerakni a telómat. Próbálom, de nem megy. Tudom, hogy elrabolja az egész életemet, de nem tudok magamon segíteni. A közösségi média számomra egyfajta drog. Állandóan csekkolnom kell, hogy mi történik. Kérlek, segíts! Szükségem van arra, hogy időkorlátokat állítsál fel. Kérlek! Küzdeni fogok ellene, de szükségem van a korlátozásra! Ne próbáld megértetni velem, csak csináld!

Vigyél el valami nyugis helyre!

Azt mondom, semmit nem akarok veled együtt csinálni. De ha elvinnél valami nyugis helyre….. Ahol együtt sétálhatnánk anélkül, hogy vitatkoznánk. Ahol élvezhetném a napot és hallgathatnám a fák leveleinek susogását. Valahova, ahol fellélegezhetek és el tudok felejteni mindent, ami zavar. Azt hiszem, ennek örülnék. Még akkor is, ha egy szót sem beszélünk, jól fogom érezni magam.

Ne kényeztess el!

Hagyd abba, hogy mindent megadsz nekem, amit csak szeretnék. Minél többet adsz, annál jobban haragszom rád. Ki akarom érdemelni a dolgokat. Ez segít felnőni. Meg akarom tanulni, hogyan kell a pénzre vigyázni, hogyan kell a pénzt költeni és hogyan kell megosztani. Soha nem fogom megtanulni, ha folyamatosan csak adsz. Utálom, hogy tőled függök. Kérlek, segíts önállósodni.

Keress nekem valakit, akivel beszélgethetek!

Szükségem van valakire, akire felnézhetek. Szükségem van egy felnőttre, akit csodálhatok. Egy olyan valakire, akivé én is válni szeretnék. Egy emberre, aki hisz bennem, aki tűzbe teszi értem a kezét, aki megért engem. Egy mentorra, egy tanácsadóra, egy terapeutára…… bárkire, aki reményt adhat nekem, amikor senkinek érzem magam.

Mondd, hogy szeretsz!

Úgy teszek, mintha nem érdekelne. Pedig hidd el, szükségem van arra, hogy halljam tőled, hogy „szeretlek”. Főleg azért, mert most egyáltalán nem szeretem magamat. Még akkor is, ha pokollá teszem az életedet, szükségem van arra, hogy szeretve érezzem magam. Különösen általad.

Úgy gondolom, ez a lényeg. Tudom, hogy kemény dolog szülőnek lenni. Néha valószínűleg arra gondolsz, hogy miért is akartál gyereket. Hamarosan jobban leszek. Megígérem. Ahogy telnek az évek, megint élvezni fogjuk egymás társaságát. Addig is, tudd, nagyon értékellek.

Tudom, hogy nem mondom mostanában túl sokszor, de szeretlek.

A te kamaszod.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.