Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A nagymama meghalt: 5 tipp, hogyan lehet gyerekekkel a halálról beszélgetni

Egy tanulmányt azt mutatta ki, hogy a Disney és a Pixar filmek megkönnyítik, a halandóságról szóló beszélgetések megkezdését, mivel a kisgyerekeknek teljesen másféle fájdalmat okoz a halál.  Forrás: theguardian.com

A halál félelmetes. Még rágondolni is rettenetes, ezért, amikor a gyerekek erősködnek, hogy beszélgessünk róla, akkor elég kellemetlenül érezhetjük magunkat. Tehát, ha legalább egy valamiben kapunk külső segítséget, már annak is nagyon örülünk. A University of Buffalo egyetemi tanárai publikáltak egy tanulmányt az Omega – Halál és haldoklás című folyóiratban, amely szerint a Disney és a Pixar stúdiók filmjei (mivel többször jelenik meg a halál a két stúdió animációiban, mint másokéban) hasznos ugródeszka lehet a beszélgetések megkezdéséhez.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a gyerekeket meg kell óvni a halállal való szembesüléstől, mintha az, hogy megemlítjük, már egyenlő lenne azzal, hogy rájuk küldjük. Közben meg nyilván teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy egyszer meg fog halni. Egy rokon haláláról mindig halkan beszélünk, a beszélgetést félbeszakítjuk, amikor egy gyerek belép a szobába, a gyerekeket nem engedjük el a temetésre és nem mondjuk el nekik, ha egy szeretett személy beteg, csak akkor tájékoztatjuk őket, ha már haldoklik vagy meghalt. Ez mind-mind hiba. Mert ha egy felnőttnek ez ijesztő, mi mást is várnánk el a gyerektől?

Jó ötlet, hogy a filmeket a beszélgetések elindítására használjuk fel, mivel egy nehezen megemészthető eseményt könnyen megemészthető módon mutatnak be. Íme, néhány tipp, hogyan lehet beszélgetni a halálról könnyedén, nyugodtan, tényszerűen, talán nem minden nap, de gyakrabban, mint eddig tettük.

1. Mindig legyünk nyugodtak és tényszerűen válaszoljunk a gyerekek kérdéseire. Hallgassuk meg a kérdést és arra válaszoljunk. Ne válaszoljunk olyanra, amit nem kérdeztek. Kerüljük az olyan kifejezéseket, mint „a nagymama elaludt”, mivel ez utána szorongást okozhat a gyerekek elalvásánál. Valamint nem „elvesztettük” a nagymamát. A nagymama meghalt. Ne féljünk az olyan szavaktól, mint „halál” vagy „haldoklás”, használjuk azokat! Ne féligazságokat mondjunk a gyerekeknek, mivel a hiányzó tényeket a fantáziájukkal fogják pótolni és így még rosszabbat teszünk, mintha az igazságot hallanák.

2. A gyerekekben másfajta szomorúságot vált ki a halál. Az egyik pillanatban azt látjuk, hogy szomorkodnak a nagypapa miatt, a másik pillanatban már legóznak. A beszélgetések akár több napig, hétig, sőt hónapig eltarthatnak, ahogy egyre kíváncsibbak lesznek. Ez nem jelenti azt, hogy a nap minden percében ez foglalkoztatná őket.

3. Magyarázzuk el nekik, hogy teljesen rendben van, ha sír, de az is oké, ha nem. A gyászolás egy hosszú út: a család miden tagja ugyanazon a vonaton ül, de mindegyikük egy másik ablakon néz ki, így más nézőpontból tekint az elsuhanó tájra.

4. Ne féljünk segítséget kérni, akár magunknak, vagy a gyerekünknek, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni a ránk nehezedő fájdalommal. Néha a gyerekek nem szeretik zavarni a felnőtteket, mert attól félnek, hogy haragudni fognak rájuk. De ha te lelked sincs rendben, úgy még nehezebb támogatnod a gyerekedet a gyász feldolgozásában.

5. Annak ellenére, hogy mit mond a kutatás, a Dumbot ne nézzétek meg, túlságosan felkavaró! 

Fotó: Allstar/Walt Disney pictures

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.