Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A 11 leggyakoribb érv, hogy miért teszem tönkre a gyerekem jövőjét az alternatív iskolával

Pocsék általános iskolába jártam, kevés kivételtől eltekintve a tanáraim, az osztályfőnökömmel, Éva nénivel az élen a mai napig gyomorgörcsöt idéznek fel bennem. Az összes sablonos sztorim megvolt, a terrorista tesitanár szekrényugrásból való buktatásától kezdve az énekóráról való kitiltáson át a magatartásért kapott igazgatói intőkig.

A szüleim szerencsére mellettem álltak és volt kivel nevetnem a sokadik „Pad alatt olvasott ezért osztályfőnöki intőben részesítem” típusú agyrémeken, de erős családi háttér nélkül nem lett volna nehéz már itt kihullani a rendszerből. Ennek megfelelően nem kis elfogultsággal lendültem zsigerből az „alter” oldalra, amikor a saját gyerekeimnek kezdtem el iskolát keresni. Bár sok nagyon lelkes és kitartó pedagógussal találkoztam az állami iskolákban is, akik a hagyományos kereteket addig tágítják, amíg csak tudják, nem sikerült bíznom abban, hogy elbírják hosszú távon ezt a terhet, hiszen nem az ő feladatuk volna a rendszer megváltoztatása.

Az alternatív címkével felruházott intézményekben is bőven értek meglepetések, volt, ahol egyértelműen látszott, hogy maga az intézmény igazgatója sem érti a lényeget, amikor az iskola gyerekközpontú programját a 80-as éveket idéző színpadi néptánc-bemutatóval igyekezett reprezentálni. A legnagyobb meglepetés azonban nem az iskolákban ért, hanem a baráti beszélgetéseken, ahol a szülők részéről ütköztem a legnagyobb ellenállásba. Rájöttem, hogy ez a kérdés is olyan, mint a foci, mindenki szakértő és nagyon elfogult a saját csapata mellett, komoly árkok húzódnak az Áldás utcai sulis és a waldorfos anyukák között, ahol szinte lehetetlen az átugrás, még egy baráti beszélgetés során is.

Az alternatív, mint kifejezés ezen a piactéren szinte kizárólag kétféle jelentéssel bír, az egyik oldalon mentsvár és tuti hívószó, a másik oldalon az ördög maga. Bármikor szóba jött az iskolaválasztás kérdése, a Top 10 vádpontból biztos, hogy megkaptam legalább kettőt-hármat, hogy miképp fogom tönkretenni a gyermekem jövőjét, ha bedőlök az alternatív iskolák bármelyikének.

  1. A tanítónéni a lényeg, nem az iskola!
  2. Nem készít fel az életre
  3. Burokban nő fel, a valóság nem ilyen
  4. Nincs átjárás a normál iskolákba
  5. Nem tanul majd tiszteletet
  6. Nem tanul majd fegyelmet
  7. Nem készít fel a felvételire
  8. Nem adják le rendesen az anyagot
  9. Egész nap csak babzsákot dobálnak és játszanak
  10. Csak figyelemzavaros gyerekek járnak ilyen helyre

+ 1. Tetőtől talpig csillámtetkóban és sminkben fog járni már 7 évesen (még csak 6, de a csillámtetkón már rég túl vagyunk)

Egy ilyen beszélgetés során egy anyuka, miután a fenti listát nagyjából kipipálta, azt is elmesélte, hogy mennyire lelkes, mert megtalálta álmai munkahelyét. Az új munka, amiben van végre kihívás, fejlődési lehetőség, leteheti a kiskosztümöt és a robot üzemmódot, nem kellene napi 10 órában kidolgoznia a lelkét, rugalmas munkaidőben érdekes projekten fog dolgozni és non plus ultra még az oviba is odaér majd 4 órára. Megdöbbentő volt hallgatni, milyen különböző szempontokat sorolt fel az álommeló és az ideális iskola meghatározásakor, pedig a kettő szerintem nem áll olyan messze egymástól. Kell egy hely, ahol az elkövetkező évek nagy részét szívesen töltjük el.

Vajon miért van az, hogy amíg egy átlagos irodai állástól simán elvárjuk a rugalmas munkaidőt, motivációs rendszert cafeteriával, egyéni fejlődési tervet és hogy a főnökünk rendszeresen adjon visszajelzést, addig értetlenül nézünk arra az iskolára, ahol nem feltétlenül kicsengetéssel végződik az óra, nem alapfelszereltség a házi feladat, ne adj isten, a gyerekeket nem egymáshoz mérik, hanem saját magukhoz?

„A tanítónéni a fontos, nem az iskola”- alapelv mellett kardoskodó szülők közül vajon hányan mennénk el egy olyan céghez dolgozni, ahol bár a főnök nagyon szimpatikus, de maga a vállalat elavult, a terméke pedig vacak? Az osztályozást hiányoló apukák közül vajon hány lenne nagyon felháborodva, ha nem kapna visszajelzést a munkája minőségéről, mindössze csak annyit, Karcsikám, ez bizony egy gyenge hármas? Extra luxus egy 8 éves napirendjéhez képest, de én bármikor felállhatok az asztalom mellől, hallgathatok zenét, ha úgy hatékonyabban dolgozom, ihatok egy kávét, és ami végképp elképesztő, egy órán belül többször is kimehetek a mosdóba.. vajon melyik kisgyerek teheti meg ugyanezt?

Az oktatás általános színvonalához igazított munkaerőpiacon melyik felnőtt vállalná be azt a munkahelyet, amit csak úgy véletlenül a lakcíme alapján neki kisorsolnak? Vajon az a sok kreatív, önálló munkára és döntéshozásra is képes, de csapatban is jól dolgozó leendő munkavállaló, akit minden álláshirdetésben keresnek, hol képződik ebben a rendszerben, ahol csapatmunkát és kreativitást csak távolról látunk, és arról sem hozhatunk önálló döntést, hogy kell-e pisilni?

Nehéz ügy az iskolaválasztás, nincsenek a szülők sem könnyű helyzetben, de ha csak annyi lenne a kérdés – hagyományos vagy alternatív iskolától függetlenül – hogy ők maguk szívesen járnának-e oda nap mint nap dolgozni legalább 6 évig, akkor is igen lenne a válasz? 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Gyerekektől távol
iskola, óvoda

Gyerekektől távol

A kikapcsolódás, feltöltődés és pihenés mindenkinek jár. Mindenkinek egyformán szüksége van rá, még ha bizonyos élethelyzetekben hajlamosak is az emberek ezt megtagadni maguktól. Például amikor gyermekük születik. Nem önsanyargatásból. Egyszerű törvényszerűség, hogy a szülők, úgy vannak kódolva, hogy képesek legyenek saját igényeik elé helyezni csemetéikét. Ami rendben is van és kifejezetten praktikus működés, egy bizonyos határig.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…
ajánló

Üdvözlégy Mária, malaccal teljes…

Rögtön az elején muszáj leszögeznem, hogy a cím nem az én ötletem, és semmilyen bántó szándék nincs benne. Viviane Villamont Kisdarázs című könyvében (amelynek az elolvasását szívből ajánlom) imádkozik így a főszereplő hétéves kislány, aki nem vallásos családban nevelkedett, majd bentlakásos egyházi iskolába kerülve megpróbál értelmet adni a számára ismeretlen szavaknak.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.