5 kérdés magadhoz, amikor a gyereked rosszalkodik
Legyünk őszinték. Egy hiszti közepén az első gondolatunk: Hogyan tudnánk lenyugtatni? Egy nézeteltérés kellős közepén az első gondolatunk: Hogyan érhetnénk el, hogy egyetértsen velünk? Szócsata közben az első gondolatunk: Hogyan tudnánk leállítani? Forrás: imperfectfamilies.com
És ha teljesen őszinték lennénk…….. pontosan tudnánk, hogy ezek rossz kérdések.
Ha ezeket a kérdéseket tesszük fel, magát a gyereket tekintjük problémának. Ahelyett, hogy empatikusak lennénk és a kapcsolódási pontokra koncentrálnánk, elkezdünk védekezni.
Persze ezekben a kérdésekben benne rejlik az igazság is. Szeretnénk tudni, hogyan tudjuk átsegíteni a gyerekünket a nagy érzelmi hullámain. Proaktív és pozitív beszélgetéseket szeretnénk vele folytatni. És azt akarjuk, hogy magabiztosak legyünk és ne veszítsük el az önkontrollunkat.
Ez simán működhet! De először meg kell tanulnunk néhány alternatív kérdésfeltevést.
Mi váltotta ki ezt a helyzetet? Biztos van valami oka, hogy idegesen reagálsz a pillanat hevében. Lehet, hogy stresszes napjaid vannak, túl vagy terhelve, vagy csak egyszerűen fáradt vagy? Lehet, hogy túl nagy rajtad a nyomás, vagy zavarban vagy? Vagy talán emlékeztet a szituáció a saját gyerekkorodra? Minél őszintébben válaszolsz a fenti kérdésekre, annál könnyebben megtalálod a megoldást ahhoz, hogy nyugodt maradjál, vagy minél hamarabb lenyugodjál.
Mi a szerepem? A gyerekekkel való interakció olyan, mint egy tánc. A gyereked mond valamit, te válaszolsz. Te mondasz valamit, ő válaszol. Ha érdeklődve figyeled a „táncot”, segíteni fog kideríteni, hogyan befolyásolják a szavaid, a testbeszéded és a cselekedeteid a szituációt. Valamint segítheti megértened, hogy mit tud profitálni a gyereked a veled való „táncból”.
Milyen szükségleteket akar kifejezni a gyerekem a viselkedésével? Mindenfajta viselkedésnek van valami célja. A gyereked valószínűleg nem tudatosan gondolja végig a cselekedeteit, hanem tudattalanul befolyásolják a szükségletei. Lehet, hogy a figyelmedre van szüksége, vagy egyszerűen csak szorosabban akar kapcsolódni hozzád. Lehet, hogy tehetetlennek érzi magát, vagy nagyobb szabadságot akar a saját döntéseinek meghozatalában. A helyzetből való hátralépés segíthet feltárni a mögöttes igényeket.
Mi befolyásolja még a gyerek viselkedését? Annak ellenére, hogy úgy tűnhet, mintha a reakciók a semmiből jönnének, ha veszed a fáradtságot és odafigyelsz, számos olyan befolyásoló tényezőt azonosíthatsz, ami a hisztikhez vagy a veszekedésekhez vezethet. Az olyan dolgok, mint a túlpörgés, fáradtság, éhség, az új helyzetekhez való hozzászokás vagy éppen az újszülött kistesó miatti féltékenység, mind-mind befolyásolhatják a viselkedést.
Milyen képességeket kell megtanulnia a gyereknek? Néha azért következik be a különös viselkedés, mert még nem rendelkezik a gyerek azzal a tudással vagy képességgel, amivel más módon tudná kezelni a helyzetet. Ahelyett, hogy elvárnánk tőle, hogy valami csoda folytán felfedezze magában ezt a képességet, vissza kell menni a kezdetekhez és megtanítani neki az alapokat, tisztázni a lépéseket, eljátszani, modellezni a szituációt, vagy időt szánni az új képességek gyakorlására.
A fenti kérdések csak kiindulópontot jelentenek. Adj magadnak időt és teret, hogy gondolkodhass rajta. Ne rohanj megoldani a problémát, ne akard rögtön levonni a következtetéseket és ne próbáld rögtön a helyes útra terelni a gyerekedet!
Ahogy egyre jobban odafigyelsz a gyerekedre, úgy fogod észre venni, hogy egyre több felfedezni való van rajta. Lehetséges, hogy ez a „tánc” más helyzetekben is elő fog bukkanni, vagy esetleg a gyermekednél felmerülő bizonyos képességek hiánya más területekre fog áttevődni.
Lehetséges, hogy a benne felmerülő kétségeket már saját magad nem fogod tudni kezelni, vagy egyszerűen meg kell tanulnod máshogy kezelni a nehézségeket. (Előfordulhat, hogy érdemes szakember segítségét kérni.)
Minél nyitottabb vagy, annál könnyebben, magabiztosabban fogod megoldani a szülőséggel járó problémákat.
Még akkor is, ha ösztönösen azt kérdezed elsőre magadtól, hogy „Miért csinálod ezt velem?”, képes leszel átfogalmazni ezt úgy, hogy segítsen a probléma gyökerét felfedezni, a tehetetlenség érzése helyett.
